A hétvégi óta nem sok történt itt a nap alatt... de nap van, sőt, süt, mint állat, úgyhogy ma is lementünk délután a Barcolára, lányok fürdőruhában, én melltartóban, mert persze megint otthon hagytam a fürdőruhám... de így is jó volt, a vízbe azért amúgy se mentem volna be. Úgyhogy csodálatos ez a jó idő, és mi ki is használjuk, olyannyira, hogy ma még a naplementét is megvártuk a parton, vittük magunkkal a vacsit, nem is akármit: mákosgubát. Úgyhogy enyhén szólva halmoztuk az élvezeteket, még szerencse, hogy a bárunk már bezárt a szezonra, úgyhogy proseccoval/sörrel nem tudtuk leöblíteni a mákot. No de így nézett ki a part meg a guba:

Eliza mikor hazaértünk közölte is, hogy "ez nyaralás jó volt" (értsd: jó volt a délután a tengerparton). Hiába, őket is elvarázsolja a tenger, bár néha még Balatonként emlegetik, ahahah.

No amúgy a hét csúcspontja eddig ez, meg nekem a holnapi jógaórám lesz (azaz remélem jobb lesz mint a múltkori), illetve én még nagyon szemezek egy mozival, de lehet, hogy azzal megvárom a keddet, mert az a kedvezményes nap. Egy nemrég olvasott olasz regényból készítettek filmet, amire nagyon kíváncsi vagyok, úgyhogy befizetem magam rá. Azaz a férjem fizet be. Hiába, eltartott lettem, azaz vagyok is már egy ideje, de ez most, hogy itt élünk, és tudjuk mennyi az euró, eléggé kezd frusztrálni. Azaz inkább az, hogy megszámlálhatatlan mennyiségű helyre beadtam már az életrajzom, és sehonnan se írtak eddig még vissza... elég elkeserítő a helyzet. Így tudnám jellemezni:

Gaudi szerint még nem kell aggodalmaskodnom, de engem azért elkeserít, hogy sehova se hívtak még be egy nyomorult interjúra se... az oké, hogy nincs még munkám, meg hogy ehhez több idő kell, de könyörgöm, azért válaszolni/ találkozni/ telefonálni/ pofavizitelni csak lehet már ennyi idő után is... úgyhogy most épp elég haszontalannak érzem magam, munkám sincs, olaszul se igazán beszélek, Flórával minden létező alkalommal összeveszünk ha esetleg valamit próbálok neki tanítani olaszul, a lányokkal türelmetlen vagyok, magammal is, az itteni szociális életet se tudom fellendíteni egyelőre,  na úgyhogy a legnagyobb teljesítményem a mákosguba (az is Mami receptjének hála). Huh, na ez egy kis panaszkodós bekezdésre sikeredett, sorry. Nyilván nem az ágyban fekszem és vakarózom egész nap, sőt, de na, azért szeretnék már egy munkát. De igyekszem türelmes lenni.

A lányok jól vannak, a héten egész összeszedetten mennek reggel és jönnek délután is, de mondom, én most épp kicsit türelmetlenebb vagyok, szóval már a legkisebb kilengésre ugrok, az esti menetre már húzom a belem, és amúgy is, miért ilyen nehéz a gyereknevelés? Miért nem megy ez könnyebben már? Ah, na jó, nem szenvedek, igazán vannak ennél sokkal rosszabb helyzetben lévő emberek is, de most felnőtt társaságra és felnőtt témákra vágyom, nem pedig a szokásos gyerekekkel átszőtt, estére teljesen kifacsart mindennapokra... de majd holnapra kialszom. Meg mindjárt itt van újra a hétvége, ami sokkal fárasztóbb, hahaha. 

No de vannak tervek, szeretnénk menni Rómába Micheláékhoz, de kicsit nehezen egyeztetjük össze a dolgokat, meg van amelyik hétvégékre drágák a vonatjegyek, úgyhogy lehet, hogy januárra fog tolódni ez a progi, pedig én még nagyon szerettem volna idén látni őket és Rómát.

Lesz Halloween buli az egyesületben, ahol a lányok balettoznak, úgyhogy oda elmegyünk, bár nem olcsó, de Flóra szeretne valami halloweenes mókát, mondjuk én nagyon nem csípem ezt az ünnepet, de miattuk ráveszem magam... úgyhogy még néhány kelléket nem ártana beszerezni, mert tuti ott mindenki harci díszben lesz. Ja, és itt lesz őszi szünet, egy hetes, mi a lópikulát fogunk csinálni, azt nem tudom, mert ebből ugye Gaudi két napot lesz csak szabin, utána passz... na majd feltérképezem jobban a városi lehetőségeket. Egy múzeumot már kinéztem, ami tetszhet nekik. Meg addig hátha összebarátkozunk a szomszédos utcában lévő magyarokkal... sajnos a közös játszózás megint elmaradt, nem jöttek betegség miatt... de még nem adom fel ezt a kapcsolatot. Amúgy eddig nem találtam ilyen gyerek progikat összesítő oldalt, pedig tagja vagyok ilyen gyerekes csoportnak is itt... azért mindig nyitott szemmel járok, persze magamnak találok bőven progit (mozi, színház, Pasolini felolvasás/fotó kiállítás, koncert, stb...).

Na abbahagyom inkább az írást, mert eléggé lehúzós bejegyzés lett ez a mai... holnapra kialszom és újult erővel vetem bele magam a feladatokba, pl. postaláda szerelőt kell találnom, és halloween tököt kell vennem, hogy itthon faragjunk... meg a munkakeresés és természetesen a háztartás és a gyerekek ellátása, mint epitheton ornansaim. Még szerencse, hogy Gaudi nagyon sokat segít és most épp buddhább mint én. Mondjuk a mákos guba után még egy fél tábla fehér csokit is magába tett, biztos, ami biztos. Hétvégén már prosecco lesz, nem édesség! 

Na megyek teregetni és csicsikálni. Buona notte.

Ez a hétvége csodás volt, és meglepő módon pihentető is. Annyi fotót csináltunk, hogy előre is bocsi, ha elöntöm ezt a bejegyzést a fotóinkkal. Sajnos a helyek és az időjárás is azt kívánta, hogy agyonfotózzam magunkat, szóval akinek sok, az váltson át nyugodtan a telexre. Majdnem összes fotó galériás, szóval kattintgassatok.

Szombaton elkirándultunk Gradoba, ami ugye egy üdülő-/ halász falu, a tengerparton, ilyen lagúnás, homokos partos, nyáron családi nyaralós hely. Most egy lélek se volt kb. Igaz, délelőtt még felhős is volt az idő, de amúgy meleg, és hát brutális apály volt, szóval a táj se volt a legszebb, de mi bazi jól elvoltunk a parton, a lányok homokoztak és a kiszáradt tengeri algákkal, mohákkal játszottak, míg mi csak bámultunk ki a fejünkből... azaz Gaudi a náthájából, mert tegnap eléggél be volt még durranva mindenhogy. Ja, meg Eliza az érkezésünk pillanatában ki is dobta a taccsot, asszem a reggeli kakaó és croissant nem tett jót a kanyargós út előtt, amit ugye már tapasztalatból tudunk jó régóta, de azért huszonötödszörre is eljátszuk, biztos ami biztos, de semmi vész, volt nálam váltócipő neki! Szóval volt mint kipihennünk Gradóban:

Ez a mocsári chill a centrotól kb. 4 km-re volt, úgyhogy utána oda is bementünk, egy pizzára, fagyira, kávéra, és picit lézengtünk is a lagúnák mellett. Azért nem töltenék el itt egy hetet nyáron, az tuti, de a halászhajók nagyon cukik voltak, Flórának meg a két emeletes jachtok tetszettek, meg is jegyezte, hogy igazán vehetnénk egyet és hogy mikor leszünk már gazdagok. Mondtam, hogy max ő lesz gazdag, ha elkezdi építeni már most a karrierjét valamiben... Amúgy még az is jópofa, ahogy ezek a jachtok/vitorláshajók/halászhajók kimennek ezeken a szűk kis lagúnákon a nyílt tengerre - tök gyorsan nyomják a gázt, ami engem meglepett. Meg az is, hogy Flóra is tök érdekődő volt, meg úgy összességében nagyon jókedvű és kiegyensúlyozott volt egész hétvégén, valószínűleg ezért is volt pihentető a két nap.

Ebéd után bedurrant az idő is, tűzött a nap, de nem kicsit, hazaindultunk, Eliza aludt a kocsiban, de útközben rájöttünk, hogy meg kéne állnunk Barcolán, hamár konkrétan strand idő van, úgyhogy meg is álltunk, és a váltócipő mellett fürdőruha is lapult a kocsiban, így a lányok tudtak tapicskolni, követ dobálni, tutajt építeni, mi pedig le tudtunk feküdni és pihentünk!!! Elképesztő dolgok történnek itt, így hat hét után tudtunk a lányok mellett fél órát pihenni is. Nagyon-nagyon élveztük, ki kell jelentenem (ha ezt még nem tettem volna meg százszor), hogy a napsütés és a tenger abszolút terápiás hatású, egyszerűen jó lenni, lélegezni, feltöltődni. Gyertek ti is töltekezni, nagyon szuper. Bár itt is beüt jövő héttől a rosszabb idő, szóval nem tudom, hogy a téli tenger is terápiás-e, majd jelentek róla. De úgy gondolom, hogy az is az.

 Ma pedig én a futóversennyel kezdtem a napot, jó korán keltem, mert azt mondták, hogy érjünk oda 8-ig a stazione centralenál parkoló shuttle buszokhoz, amivel kivittek minket a Miramare kastélyig. A rajt 10-kor volt. Persze, hogy ma 9-ig aludtak reggel a lányok (tegnap 8-kor ájultan aludtam még mikor hallom, hogy már röhögcsélnek a szobájukban). Na de megérte korán kelni, mert iszonyú szép, misztikus, párás, csendes napfelkelte volt, úgyhogy abszolút el tudtam tölteni az időt a kastélynál 10-ig. Így:

Amúgy tök jól meg volt szervezve a verseny (igaz, nem volt olcsó - 27 euró volt a nevezés, igaz, ha korábban nevezek, akkor olcsóbb lett volna), a rajtszámátvétel (persze kicsi lett a póló, de simán kicserélték nekem nagyobbra a verseny napján), a wc-k, a shuttle, a fotózás (egy külön honlapon a rajszámom alapján ki tudom válogatni a rólam készült fotókat), szóval nagyon elégedett vagyok. És azzal is, hogy nem dübörgött a zene, és a speaker, hanem kis nyugis, idilli, napfelkeltés, kastélyos, családias (bár jó sokan voltak) verseny volt. Abszolút ajánlom mindenkinek. A táv nem nagy kihívás, mert 10 km, viszont a cél az a trieszti várban van, ahova konkrétan egy merőleges emelkedő visz fel, szóval én nem láttam olyat, aki ott futott volna. De még így is nagyon elégedett vagyok az időmmel, 5 perces átlaggal nyomtam le. Gaudi és a lányok kijöttek szurkolni, nagyon cucik voltak, épp elfáradtam, mikor megláttam őket és tök nagy lendületet adtak a Piazza d'Unitá előtt. Flóra csalódott volt, hogy nem én nyertem és hogy nem kaptam kupát, Eliza meg azért, hogy tovább futottam és nem álltam meg ott egyből náluk. Szóval továbbra se tudok a lányaim elvárásainak megfelelni. De igyekszem a sajátjaimhoz igazodni, ami mára pont ez volt:

 Plusz a verseny végén egy lány odajött hozzám, hogy megköszönje, hogy motiváltam, mert hogy a végén milyen nehezen ment neki az emelkedő, de én "húztam". Jól esett nagyon. A verseny végén kaptunk kekszet, vizet, érmet, és utána hazasétáltam, teleettem magam tésztával és lefeküdtem aludni a lányokkal együtt. Közben Gaudi kitalálta, hogy a délutánt töltsük egy osmiza-ban, ahol szintén enni és inni kell, szóval jó, hogy halálra ettem magam ebédre, de nem akartam nemet mondani, ha már a délelőtt úgy alakult, ahogy én akartam... No ez az osmiza egy ilyen tipikus etető-itató hely a Karszt-fennsík területén. "A Karszt-fennsík vagy a Karszt-régió, helyi nevén Karszt is, egy karszt-fennsík-régió, amely Szlovénia délnyugati részén és Északkelet-Olaszország határán húzódik át. A Vipava-völgy, a völgyet körülvevő alacsony dombok, a Brkini-hegység legnyugatibb része, Észak-Isztria és a Trieszti-öböl között fekszik." (wiki) Itt amúgy nyáron nagy erdőtüzek is voltak, egyszer Trieszt is le volt zárva miatta, meg a vonatok is. No de az osmizára visszatérve, ez egy ilyen családi vállalkozás, igazából egy kerthelység néhány asztallal, ház borával, sonkával, sajttal, kenyérrel, házi savanyúsággal. Semmi flaxni, csak egyszerű, házias, általában hideg ételek. Nyugis hangulat, és sok pia. Mi száraz fehér bort ittunk, ami nem a mi ízlésvilágunk alapvetően, ilyen malvasia típusú, de a második pohár után már kezdett ízleni. Gaudi is ivott egy pohárral (itt nincs zéró tollerancia), fel is figyelt a szomszéd asztalnál ülő csajszira, aminek rendkívül örültem, úgyhogy nagyokat poénkodtunk ezen (na majd jól az orra alá dörgölöm, hogy én is bámultam egy jó pasit a futóversenyen, hahaha). De a lányokkal is jókat nevettünk, Flóra annyira jófej tud lenni, ha jó passzban van... annyira értékesek ezek a percek és jó lenne, ha még több adódhatna meg belőle. Óriási adag kaját hoztak, ez a két főnyi vegyes tál, de nem bírtuk megenni. Nekem a savanyúság ízlett a legjobban, nagyon különlegesen volt fűszerezve. Persze a többi is finom volt, de a sonkák nem voltak annyira extrák, meg én jobban szeretem a vékonyabbra vágottat... a sznob mindenemet!!!

Tuti megyünk majd még ilyen osmizába, mert szép környezetben van és nagyon jó hangulatú, meg hát finomak az ételek. Nem tudom, hogy télen mennyire mennek ezek, ezért is mentünk ma, mert jövő héttől már nem mond olyan jó időt. 

 Hazafelé a változatosság kedvéért Flóra lett rosszul, de szerencsére nem hányt... hiába, itt kanyargósak az utak, meg le-fel kell menni az emelkedőkön... de ép bőrrel (és cipővel) megúsztuk ezt a túrát, és én még mindig televagyok.... Kívánni se lehetett volna jobb hétvégét, remélem, hogy a hét kezdés is ilyen jól alakul majd. A hedonista hétvége után nem ártana, ha már behívnának egy-egy interjúra, mert én nagyon jól tudom a pénzt költeni, de keresni se ártana már valamit. Drukkoljatok.

Baci!

A trieszti élet zajlik továbbra is. Azaz inkább éljük a trieszti hétköznapokat, talán mint Budapesten élnénk, bár itt azért jóval kisebb a pörgés, ugye a szociális élet hiányában.

Gaudi nyomatja a melót, egyelőre bírja a bezártságot, most szünetel az angollal, mert még mindig köhög-tüsszög-orrotfúj, viszont a napi fél óra pingpongot toljuk ezerrel ebédszünetben. Ez a nap csúcspontja. A helyi pingpongos erők (értsd: ráérő nyuggerek) már messziről köszöngetnek nekünk és folyton párosra akarnak kihívni, ma az egyik felismerte, hogy magyarul beszélünk (remélem nem az irdatlan ocsmány káromkodásaimról). De továbbra is én vagyok a nyerő, bár Gaudi rohamosan fejlődik, baj lesz ebből. Amúgy ez a pingpong tökre kikapcsol, annyira csak arra koncentrálsz, amit épp játszol, én el is felejtettem már, hogy milyen jó is így valami sportot űzni. Pláne ha a kis férjecskémet legyőzhetem. A napunk másik fénypontja a nemrég felfedezett fehércsokis-tejszínes-pisztáciás jégkrém (3 euró a 4 db fagyi a Conadban), amit csak úgy tudnék jellemezni, hogy menyország ízű (köszi Marcsi a pontos megnevezést!). 

A lányok nyomatják az ovit, sulit.

Flóra nagyon sok szót tud már passzívan és egyre többet kérdezget is, hogy mi mit jelent, de megszólalni még nem mer sajnos. Szerintem egyre jobban hiányzik neki a kommunikáció, már a játszón sem elégíti ki, hogy csak a szokásos köröket fussa, mássza, hintázza a kis osztálytársaival, vagy újonnan szerzett ismerettségekkel, hiányzik neki a beszélgetés a kortársakkal. Az iskolában is van egy kisfiú, akivel szerintem szimpatizálna, de mindig Flóra barátnőjével játszik inkább, aki tud olaszul. Egyik délután találkoztunk a játszón és azért becserkésztem neki Alessandrot. Amúgy a gyerekek nagyon nyitottak az irányába így is, hogy nem tudnak kommunikálni vele. Kortársak, kisebbek, nagyobbak is. Ami nagyon szuper és maradjon is így.

Remélem, hogy ez majd motiváció lesz neki, hogy meg merjen szólalni, mert már tényleg tudna mondani alap mondatokat. Az iskola tetszik neki, és itthon is lelkes a házi feladatokkal, meg rengeteget ír, rajzol csak úgy, magától. És tényleg ügyes. Pláne annak fényében, hogy honnan indult (bő egy éve még ceruzát se akart a kezébe fogni). Már három betűt tud (I, A, E) és 4-esig tanulták a számokat. Fogalmam sincs, hogy otthon mi a menet, de itt ez eddig megy neki. Persze azért kell gyakorolni, meg vannak kiborulások, ha épp nem sikerül valamit leírni/lerajzolni, úgy ahogy akarja, de igyekszünk kordában tartani őt is, magunkat is. Mindenesetre ebben az évben elég sokat fogunk ceruzára, radírra és egyéb írószerszámokra költeni, az tuti. De nem baj, a lényeg, hogy élvezze. Olyan szép, ahogy így tanul, ugye?

Eliza cukiskodik szokásához híven, bár ma volt egykét Flóra szintű hisztije, bal lábbal kelt fel, vagy nem tudom... de azért őt mindig hamarabb sikerül lehiggasztani, azaz ő magát is le tudja nyugtatni. Amúgy nagyon ügyes az oviban, már eszik is rendesebben, a nagylányok kényeztetik (múltkor épp Anna ölében ült, mikor odaértem érte), az ovónénik és a portások is imádják. A reggeli elválás még mindig sírós, illetve most kitalálta, hogy nem pisil bent az oviban... úgyhogy nála is van leépítendő hülyeség, de remélem sikerül majd ezt is megugrania, mert eddig mindenben ügyes, ő is rajzol, fest, színez most tök sokat, oviban is, itthon is. Hálisten, maradjon is így, mindenki molyoljon el a ceruzáival, másodpercenkénti anyucizás nélkül. Egy álom valósulna meg az életemben. De asszem túl naív lennék, ha hinnék ebben az álomban. A játszón Eliza is mindig találkozik a kis ovis társaival, a múltkor begyűjtött kettőt is és így vonult velük (persze közben mindenkinek megdézsmálta kicsit az uzsonnáját is):

És Anna a nagy barinő (az előző képen is jobbra ő):

Eliza egyelőre még nem remekel olaszból, de majd alakul ő is, de szerencsére őt még egyelőre nem zavarja, hogy nem tud kommunikálni. Remélem, mire eljön ez az idő, már beszélni fog.

Én jól vagyok, a héten sikerült többször a futás, és a próbajóga is (megyek még egyre majd jövő héten, mert ez nem győzött meg, és elég drága ahhoz, hogy olyanra járjak, amivel nem vagyok teljesen megelégedve), főztem magyaros kajákat (na nem mintha hiányoznának, de mamiéknak hála van alapanyag és azért finomak is lettek), beadtam újabb helyekre az életrajzom, egy helyen voltam személyesen is, de eredménye eddig még semelyiknek sincs. Azt hiszem a szociális életre én is kezdek kiéhezni, Eliza ovónénije szokott dumálgatni velem (és nemcsak Elizáról) és olyan jól esik. Megismerkedtünk egy másik magyar családdal, azaz egy egyedülálló magyar anyukával és a gyerekeivel (egy Flóra korú fiú meg egy négy éves kislány), és vele is tök jó volt dumálni, meg Flórát próbáltuk nagyon összeboronálni a kisfiúval, hogy hátha kicsit jót tesz neki a magyar társaság. Itt laknak a mellettünk lévő utcában, hátha velük közelebb kerülünk, mint a másik magyar családdal... jó lenne. Vasárnap megyek a futóversenyre, Gaudiék majd kijönnek drukkolni, izgi, szerintem sok résztvevő lesz. Ma vettem át a rajtszámomat, elég vicces:

Na megyek még teregetek - este mosunk mert olcsóbb az áram este 7 után, aztán alszom, rá kell pihennem a hétvégére, ez mindig fárasztóbb, mint a hétköznap. Isteni idő van, holnap megyünk Gradoba tengerpartozni, pizzázni, ha minden jól megy. Bár Gaudi és Eliza ma is tengereztek, a Barcolán, míg mi Flórával baletten voltunk, meg leckét írtunk, meg picit nyugiztunk. Ja, lányos anyukák, ki az, aki képes bőgés nélkül végigolvasni a lányának Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány c. könyvét??? Én kb. végig bömbölöm, úgyhogy Flóra nagyon élvezheti ennek a könyvnek az olvasását... bár talán nála kisebbek még nem is nagyon értik ezt a könyvet. No mindegy, szóval olvassátok el, ha még nem tettétek, de csak magatoknak.

Ciao belli!

Na végre újra megkaparintottam a számítógépet, mert tegnap molyolt rajta valamit Gaudi, meg ma is akart, de mondtam neki, hogy stipistopi, rengeteg írni valóm van... ahhoz képest jó későn jutok el a blog íráshoz, szóval nincs garancia a minőségi munkára jelen helyzetemben. De a jó hangulatomat már sokminden megalapozta ma, most legutóbb egy nagy tál tiramisú fagyi magamba tömése, miközben a testvéremmel hangüzenetekkel próbáljuk megoldani a távból eladni próbált alig használt de közben jól begombásodott párásító gépünket, no szóval sírok a röhögéstől. Hiába, a testvéremmel nevetek mindig a legjobbakat, még így távból is. De most nem is erről akartam írni, hanem a hétvégi vitorlás versenyről, a Barcolanaról. Aztán majd egy következő bejegyzésben írok (majdcsak holnap) az aktuális itteni helyzetünkről is. Szóval a Barcolana a város legnagyobb eseménye, évente rendezik meg, október második vasárnapján a trieszti öbölben. Ez a verseny a világ egyik legnagyobb vitorlás versenye résztvevők tekintetében. Mi is nagyon vártuk, már tavaly is meg akartuk nézni, úgyhogy idén nagyon örültünk, hogy végre itt vagyunk, én különösen a kis vitorlázós "múltammal". Az oviban is nagyon készültek rá a gyerekek, ilyeneket alkottak - katt a képre (Flóra is már tudja olaszul, hogy "barchetta"):

Érdekes volt, hogy ahhoz képest, hogy ez mekkora esemény, mennyire nem volt semmiféle plakát, hirdetés, molinó, semmi de semmi a városban, ami erre hívná fel a figyelmet. A centro-ban volt egy-egy nagyon szolid plakát, amik így néztek ki:

De pl. a mi környékünkön már semmi... pedig ugye 1,8 km-re vagyunk a Piazza d'Unitá-tól, amivel szemben a befutó is van. És ez volt a jellemző a verseny előtti napokra is, hogy azt a kis területet leszámítva ami a móló és a Piazza d'Unitá körüli rész, meg talán még a Canal, semmit nem lehetett tapasztalni a versenyből. Lent a parton voltak standok, árusok, kaja-pia, a Piazza d'Unitán a gyerekeknek programok, játékok, stb. de elég kis területre korlátozódott. Ami nem is baj, mert azért nem kell hogy a fél város le legyen zárva, mindenhol terjengjen a lángos szag, térdig gázoljunk a szemétben és úgy kompletten egy vurslivá varázsolja a várost, mint ahogy pl. Budapest szokott válni a 20-i tűzijáték alatt... már bocsi, én azt nagyon utálom. No de azért itt is voltak vursliba hajló jelenetek (pl. körhinta, ami olyan gyorsan ment, hogy Eliza halálra válva ordított benne, vagy amerikai sátor, amerikai maskarás, disznót sütögető "amerikaikkal", üvöltő izléstelen zene, stb.), de összességében azért szolidabb volt, mint amire én számítottam. Tény, hogy a hétvégén óriási volt a tömeg a centro-ban, a mólót fel se ismertük, mert ennyi embert még sose láttunk rajta, és főleg azért volt zavaró, mert a tömegtől nem láttam a hajókat, amik amúgy baromira érdekesek voltak, rengeteg típúsú vitorlás volt, kb. mindegyiknél elnézelődtem volna pár percet, meg a legénység is elég jóféle volt itt-ott, na ott még több percet is nézelődtem volna. De így se panaszkodhatok, mert szombat délelőtt kettesben sikerült lemenni a mólóhoz és kicsit feltérképezhettük a terepet. Aztán vasárnap meg szintén kettesben nézhettük a versenyt. 

A tömeg:

Óriási patyolat hajók (ennek felnéztem az árbóca tetejéig és konkrétan szédültem):

Ez az "Amerigo Vespucci" névre keresztelt hajó lőtte fel a rajtot, és amúgy ilyen Colombus korabeli hajónak mintázták, nagyon látványos élőben, de sajnos nem lehetett közel menni hozzá:

Egykét újabb szép darab:

A Barcolana történetében először női kapitány győzött, úgyhogy azóta erről a nőröl cikkeznek, hogy kifiaborja (asszem amerikai). Az első és a második helyezett között 1 perc különbség van, 47 és 48 perc alatt teljesítették a távot, és a másodiknak valami gebasza volt, hátra is kellett hagynia az egyik vitorláját. Amúgy a másodikat valamiért aztán ki is zárták, de nem tudom miért, már utána akartam olvasni, csak még nem jutottam el odáig. No de nem tudom, hogy érdekel-e egyáltalán valakit ilyen részletességgel a dolog, ha igen, akkor itt van róla egy rövid videó is, írtó szép képek vannak benne. https://www.youtube.com/watch?v=4uXOXcjX8r0 Itt meg profi képek. https://www.intrieste.com/2022/10/10/highlights-from-the-54th-barcolana-regatta/

Látszik a képeken, hogy milyen jó idő volt, napsütés, és a Bora is megjött, ami egyre jobban erősödött, de azért nem volt vészes, tavaly vagy tavaly előtt olyan durva vihar volt, hogy el is kellett halasztani a versenyt. Mi Gaudival úgy döntöttünk, hogy fentről, a hegyről fogjuk nézni a rajtot (vasárnap 10.30-kor kezdődött), és jóval korábban is indultunk, ami jó döntésnek bizonyult, mert a fél város úgy döntött ahogy mi, és nem voltak különbuszok, vagy egyéb lehetőség a hegyre való feljutásban, csak a hétvégén amúgy is ritkán járó bkv busz, ami olyan szinten felháborító volt, hogy nagyon. Az emberek fele nem fért fel a buszra, és akik felfértek, azok kb. félig kint lógtak az ajtóréseken, ablakréseken (köztük mi is), szóval baromira nem értettük, hogy miért nem lehet kicsit jobban megszervezni ezt... de több mint fél óra "kényelmes" buszozás után feljutottunk, és ott még 1,5-2 km-t gyalogoltunk, hogy olyan helyet találjunk, ahonnan ki is lehet látni, és nem takar be a növényzet. Ezzel nem voltunk egyedül. Ez amúgy a Via Napoleonica nevű út az erdőben, ami amúgy nagyon szép és a Barcola fölött megy, szóval elég jó kilátás nyílik a tengerre. Szóval versenyt futottunk az idővel és a hajókkal, hogy végre találjunk valami jó kilátóhelyet, és végül itt telepedtünk le, ilyen volt a kilátás - katt a képre. (Sajnos fotón nem annyira jön át, meg hát a távcső is nagyon jó szolgálatot tett azért.)

 Nagyon szép volt és nagyon látványos, kukkerrel eszméletlen jól lehetett látni, én nagyon élveztem. De sajnos sokáig nem élvezkedhettem, mert Gaudinak délutánra már focimeccs jegye volt Udinébe, Flórával együtt, úgyhogy még haza kellett érnünk időben, meg a szüleimet is elbúcsúztatni, stb., úgyhogy kb. háromszor annyit utaztam a Barcolanára, mint amennyit néztem, de sebaj. Jövőre nyugiban nézem, az tuti. A legjobb az lenne, ha megcsípnék valami vitorlás ismeretséget, és a tengerről, nézőhajóról tudnám nézni. No ez lesz az idei év célja, ahaha. No szóval akit érdekel a vitorlázás annak nagyon ajánlom, mert írtó szép ez a verseny. Csak igen, a köré szerveződő infrastruktúra lehetne egy picit jobb... ja, amúgy szemetet sehol nem láttam a verseny után, pedig hétfőn korán lementem a partra, futottam, és abszolút nem volt szemét se a földön se a vízben, és a vitorlások 90 százaléka is már továbbállt, úgyhogy a kis "falucskánk" visszanyerte régi jól megszokott külsejét.

A "sportos" életünk pedig folytatódott, ugye Gaudiék meccset néztek Flórával, amit Gaudi nagyon élvezett, Flóra már kevésbé, de legalább nem szenvedett látványosan. Én újra eljutottam futni, ma jógára (aminek egy külön bekezdést kéne szentelnem de most nem fogok, majd talán holnapután), és a hétvégére beneveztem egy futóversenyre, Corsa dei Castelli néven fut, ami ennyit tesz, hogy a Kastélyok futóversenye. A Miramare kastélytól indul és a centro-ban lévő várnál van a befutó, nem hosszú,10 km, viszont a vége jó meredek, úgyhogy drukkoljatok. Meg annak is, hogy addig ne jöjjön a bora. Na most viszont beborulok az ágyba. Buon vento!

Újra itt! Huh, hát nagyon kijöttem a ritmusból, nehéz lesz összeszedni az elmúlt napok eseményeit, érzéseit, gondolatait, meg visszaállni a gyakori íráshoz is... furcsa, hogy egy hét kihagyás mennyit számít. Na de talán újra belejövök.... kezdjük is. 

Itt voltak a szüleim, múlt vasárnaptól, és ma ebéd után mentek el... Csodás volt, sokkal jobb, mint vártam, és ezt nemcsak azért írom, mert ők is olvassák a blogot. Nagyon jó volt velük együtt lenni, és pont bejött az, amire gondoltam a kiköltözésünk előtt, hogy itt biztosan minőségibb időt fogunk együtt tölteni, mint otthon töltöttünk, és ha mindig nem is lesz így, most így volt, és ennek nagyon örültem. És nemcsak gyerekezés volt, hanem voltunk sokat hárman is, sétáltunk, kávéztunk, shoppingoltunk, pingpong bajnokságot tartottunk (ja ezt négyen Gaudival), és beszélgettünk. Nagyon jól esett, és szerintem nekik is. Látták, hogy hogy élünk itt, milyen a lakás, a környék, az itteni hangulat, a gyerekeknek az intézmények, szóval szerintem megnyugodtak, hogy jó helyünk van és jól érezzük magunkat. Ezt a várost ráadásul ők is nagyon szeretik, szóval azért is volt jó az együtt lézengés, mert ők is mutogattak nekünk helyeket, mi is nekik és kicsit ilyen közös barangolás, emlékekben turkálás és egymással megosztás volt a fő írány... úgyhogy remélem folytatjuk még így együtt. Amikor meg nem a várost élveztük (mert amúgy pólós idő volt végig, és gyönyörű napsütés), akkor Papikám ezermesterként, mint a gép dolgozott a lakásban, úgyhogy lett függönyünk, lettek akasztóink, szőnyegek, képek a falon, úgyhogy még otthonosabb lett a kis kecónk. Ja, nem beszélve arról, hogy annyi cuccal állítottak be, hogy azt hittem, hogy ők is furgonnal jöttek... mindenből az ötszörös mennyiséget hozták, mint kértem (pl. pzs, tejföl, olaj), és még pluszban betettek 10-15 dolgot, amik mind-mind szuper találatok voltak amúgy. Szóval ez nem volt egy olcsó út nekik, az tuti. De mindennek nagyon örültem, és a gyerekek is. De legfőképp nekik. A szállásuk is tök szuper volt, amit foglaltunk tőlünk 3 perc sétányira, és utána még két éjszakát nálunk is aludtak, szegények a földön a matracon, mert Gaudi éppen akkor a halálán volt és nem tudott kikúszni az ágyból, hogy átadja nekik a terepet. Ja, ez alatt az egy hét alatt egyszer én haltam meg félig, és két nap csúszással Gaudi is, úgyhogy ebből a szempontból is jó, hogy itt voltak a szüleim, mert konkrétan a wc-ig nem bírtuk magunkat elvonszolni fosni-hányni, szóval a zöld teregető lavórunkat Eliza mostmár csak hányótálként emlegeti, miután két hete valaki mindig arra használja... de ezt már nem is ecsetelem, csak az a lényeg, hogy Mamiék nem kaptak el semmit, remélem nem is tör ki rajtuk semmi ezután se. Így a betegeskedéseink miatt a randizási lehetőségeink eléggé megcsappantak, pedig terveztük, hogy leszünk kettesben altatások után... hát majd legközelebb. De ma és tegnap délelőtt volt kis pihink, majd arról a következő posztban. Kellett is a kis pihi, mert így is elég hullák vagyunk, hogy most azért volt segítségünk, de Flóra azért továbbra is elég sokat kivesz belőlünk, bár most azért volt pár jobb napja... ma meg apás délutánt tartott, na arról is majd a következő bejegyzésben.

Érdekes, hogy most sokkal rosszabb volt elválni a szüleimtől, mint mikor kiköltöztünk, elég szomorú is vagyok most... azt hiszem, mindig annak a nehezebb, aki marad, legyen bármiről is szó, valahogy az utazás, az elmenés, ha te hagyod ott a másikat, az mindig könnyebb, vagy nem? Vagy egyszerűen azért, mert tényleg ilyen jó volt most ez a hét...? Vagy azóta is öregedtem és szentimentálisabb lettem? Bár már én nehezen tudok hová szentimentálisabbá válni... Hát, a lényeg, hogy most üres a lakás nélkülük... de majd hozzászokunk újra a régi rendhez. Holnap indul a hét. A gyerekeknek is, és nekem is, mert ezen a héten hedonistaként éltem apám pénzén, úgyhogy jövő héten újra a munkakeresésé lesz a főszerep. Na meg a sportté, mert két hete semmit se csináltam.

Feltöltöm inkább a fotókat, galériába, mert több van, enjoy, azok most úgyis jobban leírják a hangulatot szerintem, mint én. Pláne, hogy kijöttem az írásból és szomorkás is vagyok.

Az érkezés:

Buli a gyerekek nélkül:

És a gyerekekkel is:

Mára ennyit, buona notte, szeretgessétek sokat a szüleiteket!

Az itteni szemétgyűjtésről írok most pár mondatot, szóval akit ez baromira nem érdekel, az ne olvassa el ezt a bejegyzést. Először is, a házakban nincsen nagy kuka, ahova le lehet vinni a lakásban összegyűlt szemetet, hanem az utcákon vannak a nagy konténerek és oda kell vinned otthonról a zacskókat. Többféle szelektíves kuka van, és viszonylag gyakran találni az utcákon, tehát nem kell kilométereket menni, hogy ki tudd dobni az otthoni szemetes zsákot. Van általános szemét (a nem újrahasznosítható cuccok), műanyag, üveg+fémdoboz, papír, és organikus szemét. A minap végignéztük, ahogy a kukás autó ezeket a nagy konténereket üríti, tátott szájjal néztek a lányok. Emiatt a rendszerezett szemétgyűjtés miatt valahogy én is sokkal fegyelmezettebb vagyok, mint otthon voltam, pl. itt elmosogatom a pici joghurtos műanyag pohárkát is, amit otthon nem tettem (csak a nagyobbakat mostam ki), illetve nem kezdtem még el az organikus szemetet külön válogatni, mert nem tudtam még megoldani a lakásban ennek a gyűjtését. Amúgy használt ruhás konténer is több van a városban, szóval itt valahogy ezt is könnyebb megoldani, illetve több ponton gyűjtenek használt olajat is, és használt kávé kapszulákat is. A kapszulákat pedig márkafüggetlenül beveszik, nem úgy mint otthon. Szóval ezek is iszonyú jó dolgok, amik megkönnyítik a szelektív hulladékgyűjtést, és akaratlanul is csinálod, mert kézenfekvő. Nem úgy mint otthon ugye... Az utcákon folyton mennek ezek a mini utcaseprő kocsik, és amúgy nem is szemetes a város, nagyon tiszta. Kutyakaka azért itt is van sajnos, főleg a suli környékén, amit nem értek... de amúgy a kutyatartók mind pórázon viszik a kutyát, nem láttam még egy kutyát se póráz nélkül itt, pedig ezt is direkt figyelem, ez engem ugye nagyon boszantott ott a kilencben, hogy mindenki úgy sétáltatta a kutyát, ahogy akarta, és még neki állt feljebb, na mindegy, ezt most nem fejtem ki, eleget pampogtam már ezen. A suliban már szerveztek közös szemétgyűjtést is, amire nagy lelkesen akartunk is menni, csak pont akkor ment el Erika, úgyhogy nem tudtunk rajta részt venni, de biztos lesz még ilyen. A házak lépcsőházai is nagyon tiszták, a miénk is, meg eddig bárhova bementem/benéztem, tényleg enni lehet a földről. A tenger is tiszta, a kikötőben is, a Barcolán is. A kikötőben a mólónál azért láttam szemetet eldobálva, de kb. csak ott. 

No ehhez nem csináltam fotót, de majd lefotózom a konténereket vagy az utcaseprő kocsit, hogy ehhez is legyen valami képi illusztráció.

Van még egy bejegyzés lejjebb, az talán izgibb mint ez, hogy ne hagyjalak benneteket parlagon.

A csütörtök este rendben lement, rókamóka se volt sehol, hálistennek, így péntek reggel Eliza mint főnixmadár kipattant az ágyból, hogy hol a reggelije, illetve, hogy ő akkor indul az oviba... hát mondom, azért várjuk meg, hogy hogy vagy. Úgyhogy külön választottam a két boszit, és először elvittem Flórát az iskolába:

majd hazjöttem és elvittem Elizát is az oviba, mert úgy tűnt, hogy kutyabaja, de persze útközben már meggondolta magát, hogy ő mégse megy be és sírdogált is elválásnál... (ez az ovi épülete a háttérben)

Úgyhogy enyhén szólva lelkifurdaltam itthon, de levezettem azzal, hogy a fürdőben lévő maradék dobozokat is kipakoltam, és aztán nem bírtam ki, még ebéd előtt visszamentem az oviba megnézni, hogy valóban jól van-e a kis bumbi. De tök jól elvolt, nem sírt, úgyhogy hazamentem és folytattam ebéd gyártással a napot. Majd újra elindultam ezúttal végre mindkettőt együtt hoztam haza. Amúgy szerintem aznap rekordot döntöttem a suliba/oviba menéssel/jövéssel: ötször mentem és ötször jöttem, illetve lett volna egy hatodik is, de addigra olyan szinten taccsra vágtam magam, a hasam is nagyon fájt, úgyhogy Gaudi átvállalta az utolsó kört, mert Flórának még délután is volt bent valami programja és a balettre is el kellett vinni. Persze érte már együtt mentünk, mert balett után elmentünk a balett egyenruhákat megrendelni, méretet venni, stb. Nem akarom leírni, hogy mennyibe kerülnek ezek a cuccok... ha minden igaz a szüleimtől lesz ajándék. De egy rablás, na. Délutánra így már én se voltam a toppon és azóta se vagyok sajnos, illetve Eliza ma délelőtt újra megzuhant, mondjuk lehet, hogy nem tett neki jót a reggeli kakaó... meg hát sajnos folyik taknya nyála. Itt sem működik másképp ez az ovivírus sajnos. Csak én ne kapnám el... remélem Gaudi továbbra is tartja magát és nem dől ki. Holnap jönnek a szüleim, nagyon jó lenne addig összekapni magunkat. Márcsak azért is, mert itt közben tök szép idő lett, mindenki kint ül, tolja a capo in b-t, vagy az aperolt... ja, ma ebéd előtt picit sétáltunk és végre megnéztük a szombati piacot, ami bazi lehangoló volt... pláne a fővám téri szeretett kis piacunk után, ez egy lepukkant romhalmaz. Ilyen:

Utána beültünk egy fatüzeléses pizzériába (elég sok ilyen kemencés pizzeria van itt), ahol este mindig olyan sorok állnak, hogy szerintem reggelre pörög le az összes ember megpizzáztatása. Ez az:http://www.damichele.net/ Nápolyi típúsú, valami isteni, ugye ez olyan tésztájú, hogy nem lehet megfogni, mert leolvad, úgyhogy vagy összehajtva eszed vagy késsel villával. Itt a többség az utóbbi módon ette. Gaudival ez örök vitánk, hogy a nápolyi típusú vagy a római a jobb, nekem az előbbi a kedvencem, neki az utóbbi, úgyhogy ebben (sem) fogunk asszem sose dűlőre jutni, de asszem nem is kell. Mindenesetre jó hangulatú hely, kedves személyzet, gyerekbarát és engem amúgy az otthoni Igen pizzéria külcsinére emlékeztetett. Nincs sok fajta pizza, amit én nagyon támogatok, és pl. van dupla mozzarellás margherita, amit szintén nagyon támogatok, így nézett ki (a náthás fejemet ne nézzétek, pls):

Ja, és nem is voltak vészesek az árak, asszem ez 8 euró volt. Utána betegség ide vagy oda azért lehúztunk egy capo in b-t, a biztonság kedvéért a Bar Parcoban a néninél, aki mindig ad valamit a gyerekeknek, most épp cukorkát adott, amit ugye Eliza nem igazán tud még értelmezni, kb négyszer köpte ki a földre, ötödikre már nem adtuk neki vissza, úgyhogy futólépésben távoztunk a helyről, mert zengett az utca az üvöltéstől. De már edzettek vagyunk, mert Flóra meg így kelt (megkértem, hogy vegye fel a zokniját), szóval a kajával-kávéval próbáljuk kompenzálni az amúgy kissé egzaltált állapotunkat. Most délután pedig a drága férjem itthon parancsolt, ő meg elvitte a lányokat a centro-ba kicsit levegőzni, én meg addig pihentem, meg vacsit gyártok... közben ma is és tegnap is beadtam egy-egy helyre az életrajzom, de az égvilágon sehonnan nem írtak/hívtak még... ez ilyen hosszú idő szokott lenni, míg megemésztenek egy életrajzot, vagy ennyire fabadkát se érek már a munkaerő piacon???

A kis lakáskánk is egyre jobban alakul, bár kb. már az első héten otthonos volt, de egyre jobb, főleg, most, hogy az Ikeás cuccok is a helyükre kerültek... kellene még azért néhány tároló/szekrény/polc, de majd szép lassan. Én már így is elégedett vagyok, főleg, hogyha majd a jövő héten Papi néhány képet is felügyeskedik a falra. Szóval belaktuk és jól érezzük magunkat itt, azért érezni, hogy picit nagyobb mint a Gálya utca. Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni holnap a szüleimnek.... továbbra is jöjjön, akinek van kedve, a nappalinkban kényelmes a vendégágy, venite, venite!

Na közben este lett, mindenki az ágyában, úgyhogy rápihenünk a holnapra... én szívesen néznék valami sorozatot Gaudival, valakinek van valami jó tippje?

Holnap már nem teázom az tuti. Buona notte.

Eszméletlen gyorsan telnek itt a napok, hihetetlen, hogy már csütörtök van! Vasárnap (vagy lehet, hogy már szombaton) jönnek a szüleim, juhúúú! Ennek örömére tegnap fel is tankoltam proseccoból.

Na ígértem, hogy beszámolok a lányokról. Flóra sajnos továbbra sincs jó passzban, de nyomatja a sulit, amiről nem sok mindent tudunk meg tőle, és másoktól se nagyon, a héten nincs a tanárnénije, úgyhogy random tanárnénikkel van... de mindig azt mondja hogy jó a suli, de most két napja minden reggel sír az iskola bejáratánál, hogy nem akar bemenni. Még szerencse, hogy a gyerekek nem hagyják, tegnap a kis barátnője (az osztrák-magyar kislány) vitte be kézenfogva, ma pedig egy ötödikes feka kislány, aki nevén szólítva kedvesen mosolyogva lépett oda hozzá, hogy menjen vele. Biztos sok neki az olasz, a tanulás, az újdonság, hogy nem alszik délután, és a héten még angolul is elkezdtek tanulni az iskolában. Nem akarom tudni, hogy milyen katyvasz lehet a fejében. Hétfőn és pénteken nyomja a balettet, amire el kéne mennünk méretet venni a balett ruhához (Elizának is detto), szerdán a magyar tanárnénihez jár olaszozni (bár szerintem csak dumálgatnak), és én még szívesen elvinném kipróbálni egy falmászó tanfolyamra is, csak már szétrohanjuk így is a belünket minden nap kb., de muszáj, mert itthon szenved, kell neki a program. Meg ezeket a mozgásos dolgokat szereti és ügyes is. Ja, meg biztos ez is bazi drága, de mindegy, egy próbát szerintem megér, aztán meglátjuk... A héten játszóztunk még a magyar családdal (ez nem sikerült olyan jól, mert ott is a kislány egy elég erős személyiség, úgyhogy Flórával nem nagyon sikerült kompromisszumot kötniük), ma meg szerintem itthon szerelik az íróasztalt ha Gaudi bejejezte a munkát. Én legalábbis ma nem akarok pattogni, se erőm (megint fája a torkom), se kedvem. Bár itthon meg majd úgyis a veszekedés lesz, szóval lehet, hogy jobb, ha erőt veszek magamon.

Eliza vizsont már nem sír az oviba menet, egyre ügyesebb, már majdnem full time van, kb. negyed 9-től 12.50-ig, bent is ebédel. Igaz, a husis ebédeket bojkottálja, de tegnap pizza volt és nagyon boldogan jött ki az oviból. Nem értem, pedig régen csak husit evett husival, de most itthon is kevésbé lelkes, valószínűleg a nővére hatására kezdi ő is ezt a fujjogást. Az oviban jól érzi magát, bár a héten nem mentek udvarra, amit nem értek, mert tök jó idő van napközben, pólós, csak nyilván kicsit nedves minden, mert kb. minden nap esik valamennyit... de festenek, rajzolnak, énekelnek, most barkácsoltak is, mert ugye a hétvégén indul a Barcolana és arra készítenek valami nagy hajót. Anna, a kis barátnője mostanában durcásan megy reggel, úgyhogy Eliza szokta benoszogatni, meg a kezét fogva beimátkozni a terembe. Tegnapelőtt délelőtt a sri lankai óvóbácsi vallás órát is tartott nekik, úgyhogy lehet, hogy pár hét múlva az első olasz szavai ezek lesznek: "patria, dio, famiglia". No de viccet félretéve szerintem egyre otthonosabban mozog ebben a közegben, és olyan kis cuki, ő a legkisebb és olyan ügyes és önálló, de tényleg. Mondjuk picit azért meg is szakad a szívem, hogy ő is kirepült. Élvezi a játszózást is, az itthon létet is, a fagyizást, meg mindent. Szóval szerencsére ő jól van, leszámítva, mikor Flóra miatt itthon áll a bál, na az őt is megviseli. A balettjét nagyon élvezi, és meg is dicsérték, hogy milyen ügyes, de azért vicces volt, hogy a sok kis fehér tütüs balerina közé betipegett a budapesti turkálós piros tütüjében, kicsit meg volt jelölve a külföldi újonc. Most rezeg a léc amúgy, hogy lebetegszik, tegnap este nonstop jöttek az üzik az ovis whatsApp csoportban, hogy ki mikor hogy hányt és mennyire beteg. Szóval eléggé izgulok.... ez még pont hiányzik.

Tegnap mentem jó pár kört a városban, beadtam három helyre az életrajzomat, és egy delicatesse bár szerűségben még a főnökséggel is sikerült beszélnem, de sajnos tapasztalt embert kerestek. Ma is beadtam egy helyre az életrajzom, meg online is küldözgetem... úgyhogy azért aktív vagyok úgy érzem, remélem meg is lesz az eredménye. Ja, a tegnapi networkingelő aperitivozásra nem mentem el, valahogy nem tudtam felvenni a bájcsevegős-olaszul eladom magam mosolygós pózt, miután a délutánt végigveszekedtem Flórával. Amúgy is leszakadt megint az ég, úgyhogy ez is engem igazolt, hogy jól tettem, hogy otthon maradtam.

Ma a rendőrségen is voltam, ami egy vicc. Megígértem, hogy nem írok a bürokratikus köreimről, de erről muszáj,mert nonsense. Szóval van bennem ez a folytonos illegális bevándorló érzés, hogy valahova valamit be kell jelentenem, hogy itt élünk, mert úgy érzem, hogy ez így nem legális, bár ugye 3 hónapig bárhol lehetsz büntetlenül az EU-n belül (van ahol tovább is). Utána fogalmam sincs, hogy mik a szabályok ránk nézve itt Olaszországban, de továbbra se sikerült megtudnom. Ami megnyugtat, hogy nemcsak én vagyok egyedül ilyen béna, hogy nem értem a rendszert, mert a másik magyar család se vágja. Szóval a múlt héten odamentem a rendőrségre, hogy megtudjam, hogy hogy s mint lehet bejelenteni magunkat, ahol is elküldtek, hogy majd menjek vissza, amikor a tartózkodási engedélyt intézők fogadják az embereket, mondom nagyon jó, az mikor van. Hát hétfő és csütörtökön, valamikor délben jönnek ki a hivatalból (???) oda kell állni sorba és amíg van sor, addig vannak ott és válaszolnak a kérdésekre.... hú mondom ez tök jó, de az EU-s tagállamokból jövőknek is, igen, nekik is. Na persze ez tökéletes időpont, Gaudi dolgozik, nekem a gyerekekért kell mennem, ebédeltetni, altatni, stbstb.. nem baj, ma megoldottuk, elmentem, és ott állt egy 2 km hosszú sor, arabokkal, fekákkal, csupa bevándorló... odamegyek a kapuban álló rendőrfiúhoz (szemtelenül jóképű) és próbálok nagyon csábosan pillogni, hogy ugye nekem nem kell kiállni ezt a sort, magyar vagyok nem turista bevándorló, pregoprego. Jaaa, persze, hogy nem kell végigállni, adott egy papírfecnit, ezt töltsem ki, küldjem be valami emailcímre amit ő nem tud persze, oszt' arrivederci. Hát kissé megkönnyebültem (mondjuk a múlt héten miért nem ezt mondták?!), de azért az nem esett jól, hogy az a sok bevándorló talán még most is ott áll... szörnyű ez és olyan megalázott helyzet. Miért működik ez így 2022-ben?..... a most megválasztott kormánnyal ez még csak romlani fog úgy fest. Nagyon sajnálom ezeket az embereket.

Update: az eddigieket délután írtam, de közben este lett és Eliza végighányta a délutánt... minket is utolért az ovi vírus. Remélem Flóra majd az éjszakát fogja végighányni. Na azt hittem végigjár Eliza egy hetet, egy napon múlt... sebaj. Nekem mindegy, a lényeg, hogy mire a szüleim jönnek, mindenki legyen jól!

Amúgy nem panaszkodhatok, mert ma is és tegnap is sikerült ebédszünetben lemennünk fél órát pingpongozni Gaudival és mindkétszer péppé vertem, ahahahha. 

420 az euró és meghalt Coolio. Lehet, hogy ma ezért nem nyitott ki a Bar H, ki van írva, hogy zárva gyász miatt.  A hétvégén lesznek akciós termékek, úgyhogy addig esszük ami itthon maradt, illetve várjuk a szüleimet a tejföllel és a túróval. Mármint az euró és nem Coolio miatt. Ma tartós szeletelt kenyérből csináltunk piritóst (hogy minél lightosabb dolgokat hányjunk ki mi is, ha ránk is lecsap ez a kórság), és tiszta nosztalgia volt, mert mikor erasmuson voltam Rómában, akkor ettem ilyen szeletelt kenyeret. Na nem mintha Pesten nem ettünk volna, csak itt nyilván más, és annak az időszaknak az emlékeit hozta vissza ez az íz. 

 Amúgy tök jó dolog így munkahely után kutatva járni a várost, nézelődni, új utcákat, városrészeket felfedezni... nyilván egy elég behatárolt területen mozgunk a lányokkal is, meg én egyedül is, ha keresgélek és a centro-t már csukott szemmel ismertük a költözésünk előtt is, de jó, hogy vannak még felfedezetlen utcák, meg újabb és újabb részek, amiknek más és más a hangulata... kiváncsi vagyok, hogy mennyi ideig lesz ilyen hatással rám ez a város. Hogy nézem az épületeket, böngészgetem a boltokban a termékeket, fürkészem az embereket, és minden illat új és más... olyan jó ilyen apránként felfedezni egy helyet, ahol élsz. Pláne ilyen szép várost, mint Trieszt. Mert most még a megszokott útvonal, ahol minden reggel viszem a lányokat az oviba/suliba, az se megszokott, és minden reggel nyújt valami újat. Amúgy most nagyon tudatosan figyelem, hogy mennyire mosolygósak, boldogok itt az emberek, akikkel így vagy úgy kontaktba kerülök, a zöldséges, a fagyiárus, a tanár, a rendőr, a banki alkalmazott vagy a báros... eddig tényleg azok. De még figyelem tovább, hátha fogást találok valakin. Meg nyilván jó lenne megismerni mélyebben helyieket, és akkor valósabb képet is kapnék az itt élő emberekről.... de már ez nagy különbség az otthoni élethez képest, hogy itt a felszínes, csak egykét mondat szintjén megjelenő kapcsolatok is sokkal vidámabbak és szivet melengetőbbek, mint otthon. Pedig mondom, direkt keresem a nem kedves és negatív embereket, hogy legyen ellenpélda is. Eddig egy nem kedves emberrel találkoztam a kínai boltban a kínai árus, de hát őt nem tudom mennyire soroljam a helyi kategóriába. Otthon mondjuk pont jófejek szoktak lenni a kínai árusok.

Na jó, abbahagyom mára a fejtegetést, és próbálok picit aludni - már félig ébren, hogy halljam ha épp Flóra az emeletes ágy tetejéről leokádja az alatta alvó testvérét. Ezzel kívánok mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát és egészséges péntek reggelt. Alla prossima!

Ma úgy döntöttem, hogy nem írok a gyerekekről (legalábbis mondjuk két bekezdésig), hanem csak magamról meg Gaudiról. Úgy jött a gondolat, hogy ma volt az első teljes nap (értsd: Eliza 13-ig, Flóra 13.30-ig), hogy mindenki ment az intézményekbe, és volt fél óránk kettesben. És én is tudtam ma magammal kicsit foglalkozni, ami nagyon jólesett. Na jó, igazából már tegnap este is elmentem egy órára próba jógára, ami szuper volt, igaz, hogy rövidebb volt, mint amikre Pesten jártam, de nem a gyerek-bürokrácia-költözés-munkakeresés téma volt, hanem csak pure relax és valójában nagyon rég volt ilyen, úgyhogy eszméletlen kikapcsolt. Igazából túl el voltam kényeztetve, tudom, hogy sokaknak ennyi se jut, mert nekem azért volt mindig is pici időm magamra a héten, de ez tényleg kell, szóval mindenkit erősen bíztatok erre. Akinek meg temérdek ideje van magára, azt igyekszem nem irigyelni. Szóval már tegnap este megindult a jó világ, aztán ma miután mindenkit leadtam és bevásároltam elmentem végre futni, voilá Piazza dell'Unitá a háttérben:

Futás után mire hazaértem Gaudi szerelt (!!!!) munka közben, én meg főztem (pestós mozzarellás csirke tekercseket), majd utána az ebédszünetben ebéd helyett lementünk pingpongozni!!!! Őrült jó volt, mellettünk a nyuggerek, sütött a nap, és fél órát játszottunk (2-1 oda, grrr!!!), aztán még kávézni is szerettünk volna, de az már nem fért bele, mert rohannom kellett az oviba. Ma este is volt próbajóga (hatha), amire szintén mentem, úgyhogy ez egy igazán sportos nap volt (amúgy a tegnapi vinyasa óra jobban tetszett).

Gaudi életében pedig minőségi változás történt: lett íróasztala és széke!!! (ezt szerelte munka közben) A home office era óta nyomorog szegény a Gálya utcában meg itt is, ahol épp helyet és csöndet talál, úgyhogy most végre megkapta a legolcsóbb Ikeas felszerelést, de boldog:

Szeretném felhívni lakásunk eklektikus stílusára a figyelmet: az antik komód és az Ikea íróasztal mesés párosa szemet gyönyörködtető.

Gaudi amúgy tegnap-ma kisimultabb lett szintén (valszeg a hétvége tett be nekünk, hahaha), sokat dolgozik, közben beregisztrált egy angol beszélgetős oldalra, szóval tunningolja az angolját, közben Ikea bútorokat szerel nagyon elmélyülten és az Aldi-Lidl-Conad akciós termékek felkutatásában éli ki magát, nameg a pingpongban. (hú remélem, hogy ő nem olvassa el ezt a bejegyzésem...) Meg tervez egy udinese meccset Flórával majd október elején valamikor, azt nagyon várja, úgyhogy drukkolok, hogy összejöjjön.

Egy hajmosás és egy pedikűr még nem ártott volna ma, de asszem ezeket már nem fogom most megtenni, mert kidőlök.

Amúgy a hétvégi szürkeség után (tényleg monszun volt két napig kb.) tegnap meg ma is szép napsütés volt, és meglepően meleg, ilyen párás idő... azért estére lehül, szóval nem tudom, hogy mamiékkal majd hogy fogunk bározni az utcánkban, de majd felvesszük a jégeralsót, mert az élet nem áll meg, itt hidegben is isszák kint az aperolt, mintha nem lenne holnap. Azért már jó lesz legurítani egykét pohár proseccot. Ja, de holnap lesz a networkingelős aperitivo, szóval lehet, hogy meg kell szegnem a fogadalmam... muszáj lesz oldanom a feszkómat, ha egyedül odamegyek sok idegen ember közé olaszul eladni magam. Ajjj, de öreg vagyok már. Ja, ma megjött még egy ruhadarabom amúgy Kínából, ami nem tudom, hogy mióta keringett már a föld körül, lehet, hogy pont azzal a hajóval jött, ami éppen akkor kötött ki Triesztben, mikor ott futottam a kikötőnél. Iszonyú jó feelingje van ennek a kikötőnek amúgy, hogy mindig van ott valami mozgás, óriás hajók állnak bent, vagy éppen kötnek ki/ mennek el, közben a háttérben egy csomó konténerhajó is látszik, megint arrébb a sima kis evezőedzés folyik, stb... A mólón mindig ülnek ilyen sötétebb bőrű (arab?!) csoportok és zenét hallgatnak, mások futnak, a turistahajókról leszálló emberek kóvájognak, sirályok eszik a maradék pizzaszeleteket, és közben hallani a hullámokat és érezni a tenger illatát. Most, hogy vége a nyárnak kicsit alábbhagyott a hajózóélet is. De nem sokáig, mert jövő héten indul a Barcolana, egy elég nagy kaliberű vitorlásverseny, amire nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy miylen lesz. Vicces, mert amúgy abszolút nincs kiplakátolva/ hirdetve a városban ez az esemény. Apropó, a választás előtti hetekben se volt semmi kiplakátolva, totál síri csend és hullaszag. Hát a sors fintora, hogy mi lett itt vasárnap az eredmény... politizálásba most nem bocsátkozok, szomorú nagyon ez az eremény, az olasz barátaim is eléggé kétségbe vannak esve. Vicces amúgy, mert megnéztem, hogy a magyar sajtó "szélsőjobb" pártnak fordítja Meloniékat, míg itt "centrodestra"ként van aposztrofálva ami ugye közép és nem szélső. Hát, ami eddig kiderült belőlük az inkább szélső sajnos. Na de bízhatunk abban, hogy itt elég gyakran váltogatják egymást a kormányok, szóval ne legyünk nagyon pesszimisták. Húha, mostmár minden témát keverek itt össze-vissza.... látszik, hogy rég nem írtam, és végre kiszabadulnak belőlem a nem gyerekes témák is, hahah. De mostmár megyek aludni, mert korán kelek, és holnap muszáj beiktatnom a szépítkezős köröket, mert elviszem pár helyre az önéletrajzom, az a terv, futás közben láttam egy helyet, ahol keresnek embert (étterem/bár), aztán meglátjuk, hogy még hova sikerül beadnom. 

Holnapután updatelek majd a lányokról is, ne aggódjatok, amúgy jól van a két boszi. Puszik!

Hú visszanéztem a heti bejegyzéseim főcímeit, és elég siralmas, a véres feketeség és szürkeség jellemzi az összeset, no ennek most véget vetek, igaz, ma naggggyon szürke idő van itt, de még így is kimozdultunk picit délelőtt, nem volt mit tenni, a két boszi szétszedi itt is a lakást. Egy sajt/tej gazdaságot téztünk meg, amiből amúgy tök sok van a környéken, úgyhogy tuti mást is felfedezünk még. Itt állatokat is lehetett látni, azért gondoltuk, hogy érdekes lesz a lányoknak (az is volt), mi meg vettünk három vagy négyféle sajtot és csak 8,5 euró volt, szóval abszolút baráti. Vannak ilyen borgazdaságok is, és itt ugye nincs zéró tollerancia, szóval lehet, hogy a köv. hétvégi program egy ilyen lesz. Ja és a sajtokról majd referálok, este meózzuk.

Na akkor hogy a szürke-fekete témákat beszüntessem, most a közlekedésről írok picit, ami lehet, hogy nem olyan izgi, de én gondoltam picit összevetem Budapest és Olaszország közlekedésével, mert számomra érdekes. Ugye szögezzük le, hogy Trieszt kisváros, főleg az előző kettőhöz mérten, de én arra számítottam, hogy itt is hasonló lesz pl. Rómához a busz közlekedés, hogy kevés busz jár, és akkor, amikor nekik tetszik. Nem így van, mert nagyon sok busz jár és tökéletesen pontosak. Úgyhogy ennek örülök, hogy bkv-val is el lehet jutni, ahova szeretnél, anélkül, hogy a fél napod rámenne. Eddig nem volt sztrájk se (ellentétben a sulival, meg ellentétben Rómával, ahol kb minden másnap volt valami bkv sztrájk). Gaudinak fura, hogy nincs villamos meg metró, ezek nekem eddig nem hiányoznak. A busz közepén lehet leszállni és elől és hátul meg csak felszállni, szóval amíg ezt nem tudtuk, addig volt, hogy fent ragadtunk a buszon. Amúgy tiszták és nem száguldoznak. Az autósok sem száguldoznak, meg a motorosok se, és ha már a zebra közelében járok egyből lefékeznek és átengednek. Érdekes, hogy a lányok is teljesen meg vannak ezen rökönyödve, Flóra meg is jegyezte, hogy milyen kedvesek az olaszok. Haha, mondtam, hogy majd várd ki, míg elmész Dél-Olaszországba is. Vicces még az is, hogy az iskolák közvetlen környezetében lévő zebrákhoz ilyen nyugdíjas bácsikákat tesznek (táblával, láthatósági mellénnyel), akik leállítják a forgalmat a kis táblájukkal, mikor jönnek a családok, gyerekek az oviból/suliból. Reggel is, meg délután is ott állnak és mindenkinek köszöngetnek, mindenkivel paroláznak. Parkolóhelyet csak örökölni lehet, de amúgy sok az ingyenes utcai parkoló is, főleg itt a mi környékünkön. A bkv jegy és bérlet amúgy nem olcsó, egy jegy 1,30 euró, a bérlet rendszert még mindig nem tudtam kiokoskodni. Nekem a bicajutak hiányoznak, sajnálom, hogy itt nincs nagy bicaj kultúra, azaz van, csak nem ilyen városi, hanem a sport számba menő országúti bicózás. (Tegnap is rengeteg bicajost láttunk, mikor az ösvényhez mentünk) Ja, és rengeteg a régi Fiat, nagyon vicces, főleg a Fiat Mini. A levegő is tisztább, hogy nincs akkora forgalom, legalábbis én tökre érzem a különbséget Budapesthez képest. Kivéve a meredek utcákon, ami azért sok van, ahol padlógázzal nyomják magukat felfelé az autósok.