Eszméletlen gyorsan telnek itt a napok, hihetetlen, hogy már csütörtök van! Vasárnap (vagy lehet, hogy már szombaton) jönnek a szüleim, juhúúú! Ennek örömére tegnap fel is tankoltam proseccoból.

Na ígértem, hogy beszámolok a lányokról. Flóra sajnos továbbra sincs jó passzban, de nyomatja a sulit, amiről nem sok mindent tudunk meg tőle, és másoktól se nagyon, a héten nincs a tanárnénije, úgyhogy random tanárnénikkel van... de mindig azt mondja hogy jó a suli, de most két napja minden reggel sír az iskola bejáratánál, hogy nem akar bemenni. Még szerencse, hogy a gyerekek nem hagyják, tegnap a kis barátnője (az osztrák-magyar kislány) vitte be kézenfogva, ma pedig egy ötödikes feka kislány, aki nevén szólítva kedvesen mosolyogva lépett oda hozzá, hogy menjen vele. Biztos sok neki az olasz, a tanulás, az újdonság, hogy nem alszik délután, és a héten még angolul is elkezdtek tanulni az iskolában. Nem akarom tudni, hogy milyen katyvasz lehet a fejében. Hétfőn és pénteken nyomja a balettet, amire el kéne mennünk méretet venni a balett ruhához (Elizának is detto), szerdán a magyar tanárnénihez jár olaszozni (bár szerintem csak dumálgatnak), és én még szívesen elvinném kipróbálni egy falmászó tanfolyamra is, csak már szétrohanjuk így is a belünket minden nap kb., de muszáj, mert itthon szenved, kell neki a program. Meg ezeket a mozgásos dolgokat szereti és ügyes is. Ja, meg biztos ez is bazi drága, de mindegy, egy próbát szerintem megér, aztán meglátjuk... A héten játszóztunk még a magyar családdal (ez nem sikerült olyan jól, mert ott is a kislány egy elég erős személyiség, úgyhogy Flórával nem nagyon sikerült kompromisszumot kötniük), ma meg szerintem itthon szerelik az íróasztalt ha Gaudi bejejezte a munkát. Én legalábbis ma nem akarok pattogni, se erőm (megint fája a torkom), se kedvem. Bár itthon meg majd úgyis a veszekedés lesz, szóval lehet, hogy jobb, ha erőt veszek magamon.

Eliza vizsont már nem sír az oviba menet, egyre ügyesebb, már majdnem full time van, kb. negyed 9-től 12.50-ig, bent is ebédel. Igaz, a husis ebédeket bojkottálja, de tegnap pizza volt és nagyon boldogan jött ki az oviból. Nem értem, pedig régen csak husit evett husival, de most itthon is kevésbé lelkes, valószínűleg a nővére hatására kezdi ő is ezt a fujjogást. Az oviban jól érzi magát, bár a héten nem mentek udvarra, amit nem értek, mert tök jó idő van napközben, pólós, csak nyilván kicsit nedves minden, mert kb. minden nap esik valamennyit... de festenek, rajzolnak, énekelnek, most barkácsoltak is, mert ugye a hétvégén indul a Barcolana és arra készítenek valami nagy hajót. Anna, a kis barátnője mostanában durcásan megy reggel, úgyhogy Eliza szokta benoszogatni, meg a kezét fogva beimátkozni a terembe. Tegnapelőtt délelőtt a sri lankai óvóbácsi vallás órát is tartott nekik, úgyhogy lehet, hogy pár hét múlva az első olasz szavai ezek lesznek: "patria, dio, famiglia". No de viccet félretéve szerintem egyre otthonosabban mozog ebben a közegben, és olyan kis cuki, ő a legkisebb és olyan ügyes és önálló, de tényleg. Mondjuk picit azért meg is szakad a szívem, hogy ő is kirepült. Élvezi a játszózást is, az itthon létet is, a fagyizást, meg mindent. Szóval szerencsére ő jól van, leszámítva, mikor Flóra miatt itthon áll a bál, na az őt is megviseli. A balettjét nagyon élvezi, és meg is dicsérték, hogy milyen ügyes, de azért vicces volt, hogy a sok kis fehér tütüs balerina közé betipegett a budapesti turkálós piros tütüjében, kicsit meg volt jelölve a külföldi újonc. Most rezeg a léc amúgy, hogy lebetegszik, tegnap este nonstop jöttek az üzik az ovis whatsApp csoportban, hogy ki mikor hogy hányt és mennyire beteg. Szóval eléggé izgulok.... ez még pont hiányzik.

Tegnap mentem jó pár kört a városban, beadtam három helyre az életrajzomat, és egy delicatesse bár szerűségben még a főnökséggel is sikerült beszélnem, de sajnos tapasztalt embert kerestek. Ma is beadtam egy helyre az életrajzom, meg online is küldözgetem... úgyhogy azért aktív vagyok úgy érzem, remélem meg is lesz az eredménye. Ja, a tegnapi networkingelő aperitivozásra nem mentem el, valahogy nem tudtam felvenni a bájcsevegős-olaszul eladom magam mosolygós pózt, miután a délutánt végigveszekedtem Flórával. Amúgy is leszakadt megint az ég, úgyhogy ez is engem igazolt, hogy jól tettem, hogy otthon maradtam.

Ma a rendőrségen is voltam, ami egy vicc. Megígértem, hogy nem írok a bürokratikus köreimről, de erről muszáj,mert nonsense. Szóval van bennem ez a folytonos illegális bevándorló érzés, hogy valahova valamit be kell jelentenem, hogy itt élünk, mert úgy érzem, hogy ez így nem legális, bár ugye 3 hónapig bárhol lehetsz büntetlenül az EU-n belül (van ahol tovább is). Utána fogalmam sincs, hogy mik a szabályok ránk nézve itt Olaszországban, de továbbra se sikerült megtudnom. Ami megnyugtat, hogy nemcsak én vagyok egyedül ilyen béna, hogy nem értem a rendszert, mert a másik magyar család se vágja. Szóval a múlt héten odamentem a rendőrségre, hogy megtudjam, hogy hogy s mint lehet bejelenteni magunkat, ahol is elküldtek, hogy majd menjek vissza, amikor a tartózkodási engedélyt intézők fogadják az embereket, mondom nagyon jó, az mikor van. Hát hétfő és csütörtökön, valamikor délben jönnek ki a hivatalból (???) oda kell állni sorba és amíg van sor, addig vannak ott és válaszolnak a kérdésekre.... hú mondom ez tök jó, de az EU-s tagállamokból jövőknek is, igen, nekik is. Na persze ez tökéletes időpont, Gaudi dolgozik, nekem a gyerekekért kell mennem, ebédeltetni, altatni, stbstb.. nem baj, ma megoldottuk, elmentem, és ott állt egy 2 km hosszú sor, arabokkal, fekákkal, csupa bevándorló... odamegyek a kapuban álló rendőrfiúhoz (szemtelenül jóképű) és próbálok nagyon csábosan pillogni, hogy ugye nekem nem kell kiállni ezt a sort, magyar vagyok nem turista bevándorló, pregoprego. Jaaa, persze, hogy nem kell végigállni, adott egy papírfecnit, ezt töltsem ki, küldjem be valami emailcímre amit ő nem tud persze, oszt' arrivederci. Hát kissé megkönnyebültem (mondjuk a múlt héten miért nem ezt mondták?!), de azért az nem esett jól, hogy az a sok bevándorló talán még most is ott áll... szörnyű ez és olyan megalázott helyzet. Miért működik ez így 2022-ben?..... a most megválasztott kormánnyal ez még csak romlani fog úgy fest. Nagyon sajnálom ezeket az embereket.

Update: az eddigieket délután írtam, de közben este lett és Eliza végighányta a délutánt... minket is utolért az ovi vírus. Remélem Flóra majd az éjszakát fogja végighányni. Na azt hittem végigjár Eliza egy hetet, egy napon múlt... sebaj. Nekem mindegy, a lényeg, hogy mire a szüleim jönnek, mindenki legyen jól!

Amúgy nem panaszkodhatok, mert ma is és tegnap is sikerült ebédszünetben lemennünk fél órát pingpongozni Gaudival és mindkétszer péppé vertem, ahahahha. 

420 az euró és meghalt Coolio. Lehet, hogy ma ezért nem nyitott ki a Bar H, ki van írva, hogy zárva gyász miatt.  A hétvégén lesznek akciós termékek, úgyhogy addig esszük ami itthon maradt, illetve várjuk a szüleimet a tejföllel és a túróval. Mármint az euró és nem Coolio miatt. Ma tartós szeletelt kenyérből csináltunk piritóst (hogy minél lightosabb dolgokat hányjunk ki mi is, ha ránk is lecsap ez a kórság), és tiszta nosztalgia volt, mert mikor erasmuson voltam Rómában, akkor ettem ilyen szeletelt kenyeret. Na nem mintha Pesten nem ettünk volna, csak itt nyilván más, és annak az időszaknak az emlékeit hozta vissza ez az íz. 

 Amúgy tök jó dolog így munkahely után kutatva járni a várost, nézelődni, új utcákat, városrészeket felfedezni... nyilván egy elég behatárolt területen mozgunk a lányokkal is, meg én egyedül is, ha keresgélek és a centro-t már csukott szemmel ismertük a költözésünk előtt is, de jó, hogy vannak még felfedezetlen utcák, meg újabb és újabb részek, amiknek más és más a hangulata... kiváncsi vagyok, hogy mennyi ideig lesz ilyen hatással rám ez a város. Hogy nézem az épületeket, böngészgetem a boltokban a termékeket, fürkészem az embereket, és minden illat új és más... olyan jó ilyen apránként felfedezni egy helyet, ahol élsz. Pláne ilyen szép várost, mint Trieszt. Mert most még a megszokott útvonal, ahol minden reggel viszem a lányokat az oviba/suliba, az se megszokott, és minden reggel nyújt valami újat. Amúgy most nagyon tudatosan figyelem, hogy mennyire mosolygósak, boldogok itt az emberek, akikkel így vagy úgy kontaktba kerülök, a zöldséges, a fagyiárus, a tanár, a rendőr, a banki alkalmazott vagy a báros... eddig tényleg azok. De még figyelem tovább, hátha fogást találok valakin. Meg nyilván jó lenne megismerni mélyebben helyieket, és akkor valósabb képet is kapnék az itt élő emberekről.... de már ez nagy különbség az otthoni élethez képest, hogy itt a felszínes, csak egykét mondat szintjén megjelenő kapcsolatok is sokkal vidámabbak és szivet melengetőbbek, mint otthon. Pedig mondom, direkt keresem a nem kedves és negatív embereket, hogy legyen ellenpélda is. Eddig egy nem kedves emberrel találkoztam a kínai boltban a kínai árus, de hát őt nem tudom mennyire soroljam a helyi kategóriába. Otthon mondjuk pont jófejek szoktak lenni a kínai árusok.

Na jó, abbahagyom mára a fejtegetést, és próbálok picit aludni - már félig ébren, hogy halljam ha épp Flóra az emeletes ágy tetejéről leokádja az alatta alvó testvérét. Ezzel kívánok mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát és egészséges péntek reggelt. Alla prossima!