Újra itt! Huh, hát nagyon kijöttem a ritmusból, nehéz lesz összeszedni az elmúlt napok eseményeit, érzéseit, gondolatait, meg visszaállni a gyakori íráshoz is... furcsa, hogy egy hét kihagyás mennyit számít. Na de talán újra belejövök.... kezdjük is. 

Itt voltak a szüleim, múlt vasárnaptól, és ma ebéd után mentek el... Csodás volt, sokkal jobb, mint vártam, és ezt nemcsak azért írom, mert ők is olvassák a blogot. Nagyon jó volt velük együtt lenni, és pont bejött az, amire gondoltam a kiköltözésünk előtt, hogy itt biztosan minőségibb időt fogunk együtt tölteni, mint otthon töltöttünk, és ha mindig nem is lesz így, most így volt, és ennek nagyon örültem. És nemcsak gyerekezés volt, hanem voltunk sokat hárman is, sétáltunk, kávéztunk, shoppingoltunk, pingpong bajnokságot tartottunk (ja ezt négyen Gaudival), és beszélgettünk. Nagyon jól esett, és szerintem nekik is. Látták, hogy hogy élünk itt, milyen a lakás, a környék, az itteni hangulat, a gyerekeknek az intézmények, szóval szerintem megnyugodtak, hogy jó helyünk van és jól érezzük magunkat. Ezt a várost ráadásul ők is nagyon szeretik, szóval azért is volt jó az együtt lézengés, mert ők is mutogattak nekünk helyeket, mi is nekik és kicsit ilyen közös barangolás, emlékekben turkálás és egymással megosztás volt a fő írány... úgyhogy remélem folytatjuk még így együtt. Amikor meg nem a várost élveztük (mert amúgy pólós idő volt végig, és gyönyörű napsütés), akkor Papikám ezermesterként, mint a gép dolgozott a lakásban, úgyhogy lett függönyünk, lettek akasztóink, szőnyegek, képek a falon, úgyhogy még otthonosabb lett a kis kecónk. Ja, nem beszélve arról, hogy annyi cuccal állítottak be, hogy azt hittem, hogy ők is furgonnal jöttek... mindenből az ötszörös mennyiséget hozták, mint kértem (pl. pzs, tejföl, olaj), és még pluszban betettek 10-15 dolgot, amik mind-mind szuper találatok voltak amúgy. Szóval ez nem volt egy olcsó út nekik, az tuti. De mindennek nagyon örültem, és a gyerekek is. De legfőképp nekik. A szállásuk is tök szuper volt, amit foglaltunk tőlünk 3 perc sétányira, és utána még két éjszakát nálunk is aludtak, szegények a földön a matracon, mert Gaudi éppen akkor a halálán volt és nem tudott kikúszni az ágyból, hogy átadja nekik a terepet. Ja, ez alatt az egy hét alatt egyszer én haltam meg félig, és két nap csúszással Gaudi is, úgyhogy ebből a szempontból is jó, hogy itt voltak a szüleim, mert konkrétan a wc-ig nem bírtuk magunkat elvonszolni fosni-hányni, szóval a zöld teregető lavórunkat Eliza mostmár csak hányótálként emlegeti, miután két hete valaki mindig arra használja... de ezt már nem is ecsetelem, csak az a lényeg, hogy Mamiék nem kaptak el semmit, remélem nem is tör ki rajtuk semmi ezután se. Így a betegeskedéseink miatt a randizási lehetőségeink eléggé megcsappantak, pedig terveztük, hogy leszünk kettesben altatások után... hát majd legközelebb. De ma és tegnap délelőtt volt kis pihink, majd arról a következő posztban. Kellett is a kis pihi, mert így is elég hullák vagyunk, hogy most azért volt segítségünk, de Flóra azért továbbra is elég sokat kivesz belőlünk, bár most azért volt pár jobb napja... ma meg apás délutánt tartott, na arról is majd a következő bejegyzésben.

Érdekes, hogy most sokkal rosszabb volt elválni a szüleimtől, mint mikor kiköltöztünk, elég szomorú is vagyok most... azt hiszem, mindig annak a nehezebb, aki marad, legyen bármiről is szó, valahogy az utazás, az elmenés, ha te hagyod ott a másikat, az mindig könnyebb, vagy nem? Vagy egyszerűen azért, mert tényleg ilyen jó volt most ez a hét...? Vagy azóta is öregedtem és szentimentálisabb lettem? Bár már én nehezen tudok hová szentimentálisabbá válni... Hát, a lényeg, hogy most üres a lakás nélkülük... de majd hozzászokunk újra a régi rendhez. Holnap indul a hét. A gyerekeknek is, és nekem is, mert ezen a héten hedonistaként éltem apám pénzén, úgyhogy jövő héten újra a munkakeresésé lesz a főszerep. Na meg a sportté, mert két hete semmit se csináltam.

Feltöltöm inkább a fotókat, galériába, mert több van, enjoy, azok most úgyis jobban leírják a hangulatot szerintem, mint én. Pláne, hogy kijöttem az írásból és szomorkás is vagyok.

Az érkezés:

Buli a gyerekek nélkül:

És a gyerekekkel is:

Mára ennyit, buona notte, szeretgessétek sokat a szüleiteket!