Ez a hétvége csodás volt, és meglepő módon pihentető is. Annyi fotót csináltunk, hogy előre is bocsi, ha elöntöm ezt a bejegyzést a fotóinkkal. Sajnos a helyek és az időjárás is azt kívánta, hogy agyonfotózzam magunkat, szóval akinek sok, az váltson át nyugodtan a telexre. Majdnem összes fotó galériás, szóval kattintgassatok.

Szombaton elkirándultunk Gradoba, ami ugye egy üdülő-/ halász falu, a tengerparton, ilyen lagúnás, homokos partos, nyáron családi nyaralós hely. Most egy lélek se volt kb. Igaz, délelőtt még felhős is volt az idő, de amúgy meleg, és hát brutális apály volt, szóval a táj se volt a legszebb, de mi bazi jól elvoltunk a parton, a lányok homokoztak és a kiszáradt tengeri algákkal, mohákkal játszottak, míg mi csak bámultunk ki a fejünkből... azaz Gaudi a náthájából, mert tegnap eléggél be volt még durranva mindenhogy. Ja, meg Eliza az érkezésünk pillanatában ki is dobta a taccsot, asszem a reggeli kakaó és croissant nem tett jót a kanyargós út előtt, amit ugye már tapasztalatból tudunk jó régóta, de azért huszonötödszörre is eljátszuk, biztos ami biztos, de semmi vész, volt nálam váltócipő neki! Szóval volt mint kipihennünk Gradóban:

Ez a mocsári chill a centrotól kb. 4 km-re volt, úgyhogy utána oda is bementünk, egy pizzára, fagyira, kávéra, és picit lézengtünk is a lagúnák mellett. Azért nem töltenék el itt egy hetet nyáron, az tuti, de a halászhajók nagyon cukik voltak, Flórának meg a két emeletes jachtok tetszettek, meg is jegyezte, hogy igazán vehetnénk egyet és hogy mikor leszünk már gazdagok. Mondtam, hogy max ő lesz gazdag, ha elkezdi építeni már most a karrierjét valamiben... Amúgy még az is jópofa, ahogy ezek a jachtok/vitorláshajók/halászhajók kimennek ezeken a szűk kis lagúnákon a nyílt tengerre - tök gyorsan nyomják a gázt, ami engem meglepett. Meg az is, hogy Flóra is tök érdekődő volt, meg úgy összességében nagyon jókedvű és kiegyensúlyozott volt egész hétvégén, valószínűleg ezért is volt pihentető a két nap.

Ebéd után bedurrant az idő is, tűzött a nap, de nem kicsit, hazaindultunk, Eliza aludt a kocsiban, de útközben rájöttünk, hogy meg kéne állnunk Barcolán, hamár konkrétan strand idő van, úgyhogy meg is álltunk, és a váltócipő mellett fürdőruha is lapult a kocsiban, így a lányok tudtak tapicskolni, követ dobálni, tutajt építeni, mi pedig le tudtunk feküdni és pihentünk!!! Elképesztő dolgok történnek itt, így hat hét után tudtunk a lányok mellett fél órát pihenni is. Nagyon-nagyon élveztük, ki kell jelentenem (ha ezt még nem tettem volna meg százszor), hogy a napsütés és a tenger abszolút terápiás hatású, egyszerűen jó lenni, lélegezni, feltöltődni. Gyertek ti is töltekezni, nagyon szuper. Bár itt is beüt jövő héttől a rosszabb idő, szóval nem tudom, hogy a téli tenger is terápiás-e, majd jelentek róla. De úgy gondolom, hogy az is az.

 Ma pedig én a futóversennyel kezdtem a napot, jó korán keltem, mert azt mondták, hogy érjünk oda 8-ig a stazione centralenál parkoló shuttle buszokhoz, amivel kivittek minket a Miramare kastélyig. A rajt 10-kor volt. Persze, hogy ma 9-ig aludtak reggel a lányok (tegnap 8-kor ájultan aludtam még mikor hallom, hogy már röhögcsélnek a szobájukban). Na de megérte korán kelni, mert iszonyú szép, misztikus, párás, csendes napfelkelte volt, úgyhogy abszolút el tudtam tölteni az időt a kastélynál 10-ig. Így:

Amúgy tök jól meg volt szervezve a verseny (igaz, nem volt olcsó - 27 euró volt a nevezés, igaz, ha korábban nevezek, akkor olcsóbb lett volna), a rajtszámátvétel (persze kicsi lett a póló, de simán kicserélték nekem nagyobbra a verseny napján), a wc-k, a shuttle, a fotózás (egy külön honlapon a rajszámom alapján ki tudom válogatni a rólam készült fotókat), szóval nagyon elégedett vagyok. És azzal is, hogy nem dübörgött a zene, és a speaker, hanem kis nyugis, idilli, napfelkeltés, kastélyos, családias (bár jó sokan voltak) verseny volt. Abszolút ajánlom mindenkinek. A táv nem nagy kihívás, mert 10 km, viszont a cél az a trieszti várban van, ahova konkrétan egy merőleges emelkedő visz fel, szóval én nem láttam olyat, aki ott futott volna. De még így is nagyon elégedett vagyok az időmmel, 5 perces átlaggal nyomtam le. Gaudi és a lányok kijöttek szurkolni, nagyon cucik voltak, épp elfáradtam, mikor megláttam őket és tök nagy lendületet adtak a Piazza d'Unitá előtt. Flóra csalódott volt, hogy nem én nyertem és hogy nem kaptam kupát, Eliza meg azért, hogy tovább futottam és nem álltam meg ott egyből náluk. Szóval továbbra se tudok a lányaim elvárásainak megfelelni. De igyekszem a sajátjaimhoz igazodni, ami mára pont ez volt:

 Plusz a verseny végén egy lány odajött hozzám, hogy megköszönje, hogy motiváltam, mert hogy a végén milyen nehezen ment neki az emelkedő, de én "húztam". Jól esett nagyon. A verseny végén kaptunk kekszet, vizet, érmet, és utána hazasétáltam, teleettem magam tésztával és lefeküdtem aludni a lányokkal együtt. Közben Gaudi kitalálta, hogy a délutánt töltsük egy osmiza-ban, ahol szintén enni és inni kell, szóval jó, hogy halálra ettem magam ebédre, de nem akartam nemet mondani, ha már a délelőtt úgy alakult, ahogy én akartam... No ez az osmiza egy ilyen tipikus etető-itató hely a Karszt-fennsík területén. "A Karszt-fennsík vagy a Karszt-régió, helyi nevén Karszt is, egy karszt-fennsík-régió, amely Szlovénia délnyugati részén és Északkelet-Olaszország határán húzódik át. A Vipava-völgy, a völgyet körülvevő alacsony dombok, a Brkini-hegység legnyugatibb része, Észak-Isztria és a Trieszti-öböl között fekszik." (wiki) Itt amúgy nyáron nagy erdőtüzek is voltak, egyszer Trieszt is le volt zárva miatta, meg a vonatok is. No de az osmizára visszatérve, ez egy ilyen családi vállalkozás, igazából egy kerthelység néhány asztallal, ház borával, sonkával, sajttal, kenyérrel, házi savanyúsággal. Semmi flaxni, csak egyszerű, házias, általában hideg ételek. Nyugis hangulat, és sok pia. Mi száraz fehér bort ittunk, ami nem a mi ízlésvilágunk alapvetően, ilyen malvasia típusú, de a második pohár után már kezdett ízleni. Gaudi is ivott egy pohárral (itt nincs zéró tollerancia), fel is figyelt a szomszéd asztalnál ülő csajszira, aminek rendkívül örültem, úgyhogy nagyokat poénkodtunk ezen (na majd jól az orra alá dörgölöm, hogy én is bámultam egy jó pasit a futóversenyen, hahaha). De a lányokkal is jókat nevettünk, Flóra annyira jófej tud lenni, ha jó passzban van... annyira értékesek ezek a percek és jó lenne, ha még több adódhatna meg belőle. Óriási adag kaját hoztak, ez a két főnyi vegyes tál, de nem bírtuk megenni. Nekem a savanyúság ízlett a legjobban, nagyon különlegesen volt fűszerezve. Persze a többi is finom volt, de a sonkák nem voltak annyira extrák, meg én jobban szeretem a vékonyabbra vágottat... a sznob mindenemet!!!

Tuti megyünk majd még ilyen osmizába, mert szép környezetben van és nagyon jó hangulatú, meg hát finomak az ételek. Nem tudom, hogy télen mennyire mennek ezek, ezért is mentünk ma, mert jövő héttől már nem mond olyan jó időt. 

 Hazafelé a változatosság kedvéért Flóra lett rosszul, de szerencsére nem hányt... hiába, itt kanyargósak az utak, meg le-fel kell menni az emelkedőkön... de ép bőrrel (és cipővel) megúsztuk ezt a túrát, és én még mindig televagyok.... Kívánni se lehetett volna jobb hétvégét, remélem, hogy a hét kezdés is ilyen jól alakul majd. A hedonista hétvége után nem ártana, ha már behívnának egy-egy interjúra, mert én nagyon jól tudom a pénzt költeni, de keresni se ártana már valamit. Drukkoljatok.

Baci!