Buonasera a tutti! Baromi késő van, de baromi rég írtam, és már kezdem elfelejteni a dolgokat, amiket le akartam írni, úgyhogy bármi lesz is, ezt a mai estét az írásnak és a főzésnek szentelem, a kis karfiolkám már szaglik a konyhában, Gaudi azt se tudja melyik ajtót csukja, melyik ablakot nyissa, hova meneküljön a mindent átható karfiol szag elől (nem, a férjecském nem szereti a karfiolt). Meg amúgy is fel vagyok pörögve, minek ide az alvás? Iszonyú jó jóga órám volt most, meg amúgy is valahogy minden történik, vagy legalábbis több minden mint eddig, úgyhogy fel vagyok spanolva... Hol is kezdjem? Azaz hol is hagytam abba az előző bejegyzést....? Ja, igen, a munkával kapcsolatos szemléletváltásomnál. Ez meg is történt, átírtam a CV-m, új fotót készítettem, motivációs leveleket gyártottam, és máshogy kezdtem bele a keresgélésbe, és képzeljétek, jobban is kezdenek alakulni a dolgok... na, nem vettek még fel sehova, de komolyabb helyekre adtam be és válaszokat is kaptam, szinte egyből. Szóval ezeket sikernek könyvelem el és haladok is így tovább. Úgyhogy most lóg is a fejem felett két hely ahova még be szeretném adni. Most részletekbe nem bocsátkozom, ha valami alakul, majd úgyis itt lesz. De az egyik elég nagy falat, szóval esélyem, mint disznónak a jégen (idézet: Lillától), de ebből is tanulok. Közben 2-3 tanítvány is betalált, szóval ezt is át kell gondolnom, hogy akarom-e, tudom-e, hogy legyen mint legyen... de ez is pozitív. Na szóval abszolút sikeresnek titulálom az elmúlt hetet és tökre boldog vagyok, hogy nemcsak a családom körül járnak a gondolataim, bár a jelenlétük elég erős, mint gondolhatjátok... na de erről később, még kiírom a magamét. A szociális vonal is valahogy beindulni látszik, a magyar családból rámírt az anyuka, hogy kávézzunk, ami tök jól sikerült, és az meg ahhoz adott lendületet, hogy a bürokratikus köreimet folytassam. Úgyhogy kettőből egy félig pipa, jövő hétre irányoztam a másodikat. Egy olasz csajszival is próbálkozok ismerkedni, illetve a másik magyar lánnyal (a szomszéd utcában lévővel) pedig én kezdeményeztem egy kávézást, meglátjuk... de amúgy e téren se vagyok már olyan görcsös, mert rájöttem, hogy ha már az oviba/ suliba bemegyek és kicsit dumálgatok a szülőkkel, a portásokkal, vagy a zöldségesnél az árusokkal, már az is nagyon jó. Ja meg ne felejtsük ki a sorból a pingpongozó nyuggereket se, akik mindig nagyon örülnek nekünk. Szóval nem tudom, de valahogy úgy érzem, hogy most minden nagyon izzik... de lehet, hogy csak én izzok. Ami vicces itt a téli álom kezdetén... de hát ez van, ezt hozza ki belőlem ez a novemberi idő. Apropó, itt tegnap olyan brutális szélvihar volt, amilyet még nem láttam.... ugye számítottunk itt nagyon kemény szélre, na de na... még mikor megérkeztünk Triesztbe, akkor volt a Piazza Unitán egy "bora szimulátor" ami elé odaálltál és kb letépte a fejed a kiáradó levegő. Na tegnap ilyen volt az idő, az én kezemből pl. kitépte a babakocsit és ráröpítette egy parkoló autóra... ja, a babakocsi üres volt, Eliza épségben van, mielőtt bárki aggódna. A mólót le is zárták, nem lehetett kisétálni. Meg a hétvégén is volt ilyen szélvihar, de nem ekkora. Ma pedig szélcsend és napsütés, igaz, hidegebb mint volt, de azért pingpongoztunk meg a lányokkal parkoztunk is délután.

Hú, közben itt volt Gaudi anyukája is, én dög beteg lettem, Eliza is, bár ő kevésbé mint én (valszeg ovivírus volt, mert mindenki köhög bent azóta is), nem tudom mi van, hogy minden betegséget akkorra irányozunk, mikor a nagyszülők itt vannak, de erről le kéne szoknunk... úgyhogy segített sokat, a lányok szétszedték, én meg feküdtem a nappaliban a matracon és próbáltam életben maradni. De csak egy pihenőnapot engedélyeztem magamnak, mert azért szerettünk volna programozni, sok tervünk volt (azaz állandó jelleggel sok van). Meg is valósítottuk belőle alábbiakat:

Szombat délelőtti bározás, Bar Ucciban (szokásos capo in b con brioche al pistacchio):

Santuario di Monte Grisa: a város mellett lévő hegy tetején lévő óriási monstrum templom, ahova amúgy túraútvonalak is vezetnek, és gyönyörű a kilátás.

 

Szerintem a lányok ahelyett hogy itt megtértek volna, inkább beléjük bújt az ördög, mert azóta nem lehet velük bírni, botrányosan szófogadatlanok, pedig így ültek ott és szívták magukba Máriát a TV-n keresztül (a háttérben a torinói lepel egy négyszázadik másolata):

A kulturális és spirituális kitérő után megnéztünk egy őzike "parkot", ahol már rengetegszer elmentünk kocsival (az osmizakba menet, amúgy Prosecco után van), és Eliza mindig vágyakozott oda, hogy nézzük meg a szarvasokat. No most végre megálltunk és ez a rengeteg állat odarobbant hozzánk valami kaja reményében, és valami száraz kekszet találtam a táskámban, aminek eredményeképpen Elizát is jobban érdekelte a keksz mint a bambik, úgyhogy nesze neked program... de Flórának nagyon tetszettek és meg is etettük őket, remélhetőleg azóta se dobta fel egyik se a patáját a keksztől/mandarintól amiket beléjük tömtünk.

Ezután visszamentünk a centroba, ahol pizzáztunk egy jót ééééééééééés utána Gaudival leléptünk kettesben!!! Lányokat letettük aludni, kocsiba ültünk és elutaztunk!!!! Szlovéniába 5, azaz öt órára!!!! Igaz, hogy én nem voltam a toppon, de ez annyira kellett, hogy 40 fokos lázzal is elvonszoltam volna magam erre a kis mini kikapcsra.... Elkocsikáztunk Piranba, ahol andalogtunk a kis zegzugos utcákon, néztük a tengert, hallgattuk a csendet. Piran nagyon kis cuki de nyáron biztos, hogy dugig van. Ami szimpi, hogy autóval nem lehet bemneni a városba, hanem kint le kell tenni a kocsit egy parkolóházban (ami amúgy elég drága) és onnan vagy besétálsz (1,5 km kb) vagy vannak ingyenes shuttle buszok is a centroba. Mi sétáltunk, és nézelődtünk.

• 
• 
• 
• 

Ugye Szlovéniának négy tengerparti kis városa van: Piran, Izola, Portoroz, Koper. Ezek mind elég közel vannak egymáshoz, Triesztből mennet Portoroz és Piran a legtávolabbi, kb. 40-45 perc. Visszafelé még megálltunk Izolában is, de itt elég hideg volt már, meg a parkolással is sokat bajlódtunk, úgyhogy nem láttunk sok mindent, viszont azt igen, hogy a a centroja olyan szinten kék karácsonyi fényárban úszott, hogy beleszédültem... a lányokkal vissza fogunk menni, mert nekik tuti nagyon tetszik majd ez a giccs utca. Meg elvileg itt valami gyerekszínpad is lesz programokkal, asszem mindenképp überelnem kell a halloweeni gyerekprogram élményem. Mondjuk nekem ez a karácsonyi kivilágított kis üdülőfalu is valami borzasztó vurslis magyar vidéki városra emlékeztetett, már elnézést minden vidékitől, de azért na, hát izléstelenségért itt se kell a szomszédba menni, ja, de mégis.

ez a fotó mondjuk nem is adja vissza amiről írok.. na majd ha visszamegyünk csinálok giccsparádés fotókat, ne aggódjatok.

Izolában még megtaláltuk a helyi alkesz kocsmát is, ahol 1,70 euróért (!!!) ittunk egy pohár bort és egy kávét. Azaz nem ittunk, mert a bort úgy ahogy van otthagytuk, a kávét, meg hagyjuk is... bár Gaudi megitta, és azt mondta,hogy csalódott, mert sokkal rosszabbra számított. (Életünk legrosszabb kávé élményét egyszer Bledben szereztük, úgyhogy a szlovén kávé nálunk a lehető legsilányabb kategórába esik.)

Koper pedig egy iparváros, ahol van egy bevásárlóközpontokból álló előváros, vagy nem is tudom mi, szóval Koperbe nem mentünk be, csak ebbe a shopping részbe, hogy vegyünk Flórának farmert, de annyian voltak, meg annyira villódzott minden, hogy hamar kimenekültünk... Hiába, Triesztben már mi is vidéki nyugis pingpongozó nyugerekké váltunk, akiknek már sok(k) a westend nyújtotta embertömeg és fény-hang-reklám input. Nagyon jó volt ez a kis kimenő, de nagyon rövid... kellenek ezek, gyakrabban és hosszabban. Úgyhogy ha jönnek a szüleim, elszökünk megint (legalábbis ez a terv, ha valaki épp nem döglődik valamivel). Hiába itt vagyunk egymás nyakán Gaudival, azért lényegi időt kettesben nem nagyon töltünk (leszámítva a véres pingpong meccseinket), pláne most, hogy elindult a foci vb szerintem csak testben lesz itt jó pár hétig... de nem baj, ha szereti, nézze, neki is kijár valami kis hobby. 

No a lányok mint említettem ördögök, egyik se fogad szót, de olyan szinten telibesz...rnak minket, hogy ihaj. Ez azért elég fárasztó hosszú távon agyilag, főleg az olyan napokon, amikor nem tudunk kimenni, ugye.. pedig én fejen pörgök, sokféle kézműveskedést is kitaláltam nekik, vannak új könyveink (thanx Judy), de hát két boszi, hiába... egymást is többet szekálják, úgyhogy na, tegnap este szó szerint már a hajamat téptem. De igyekszünk kezelni a helyzetet, ahogy tudjuk. De Eliza is Flóra nyomdokaiba lépett, nincs itt kecmec, ő se az a kezesbárány, aki volt egykor... mammmmma mia. Amikor alszanak, akkor gigacukik persze, ahahaha. 

Találtam egy kézműveskedős délutánt tőlünk 10 perc sétányira, itt minden csütörtök du van program gyerekeknek és teljesen ingyenes, úgyhogy múlt héten is voltunk Flórával, holnap is megyünk. Eliza még pici hozzá, de majd talán lesz kisebbeknek is. Őt meg nagyon megdícsérték a baletton, hogy milyen tehetséges. Amúgy tényleg egyre kecsesebb mozdulatai vannak, nagyon ügyesen táncol. Amúgy lusta kisdisznó, nem egy folyamatosan izgőmozgó bakkecske, mint Flóra. Ma a játszóterezést is bojkottálta, sértődötten ült a hintában, míg haza nem hoztam. Hihetetlen két milyen nőszemélyt kell nevelnem.... az a szerencséjük, hogy imádom őket. De na, azért elmondom, hogy mindkettő nagyon ügyes az oviban/ suliban, dícsérik őket és az is látszik, hogy ők is élvezik. Persze, fáradtak, azt nem vitatom el tőlük és továbbra is nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ilyen ügyesen helytállnak az olasz intézményi rendszerekben, azaz a nagybetűs olasz életben.

Találtam még ilyen ingyenes felolvasós programokat is, majd azt is megnézzük, csak egyelőre nem tudom, hogy mennyire kötné le őket, hogy nem értik... Flóra pont amúgy nemrég hozott haza könyveket a suli könyvtárból, és ők írták bele az ellenőrzőbe (libretto rosso), hogy mikorra kell visszavinni. Hú, a suliról is akarok majd írni, mármint ilyen általánosságokat, de majd azt egy következő bejegyzésben. A múzeumokat se felejtsem, míg rossz idő van, ott is vannak gyerekprogik. Koripálya sajnos idén nem lesz itt Triesztben, pedig nagyon reménykedtem benne... pénteken kapcsolják fel a karácsonyi kivilágítást, majd elküldöm milyen, az Unitán szerintem biztos szép lesz, már láttuk az előkészületeket (csak ne ilyen izolás kék legyen, per favore!).

Gaudi egy hétig tartotta az édesség mentességet, én meg azóta nem is alkoholizáltam, bár nem is kívánom egyáltalán.... helyette tömöm az édességet. Ja meg jókat főztem, és jelentem a kedvezményes idősávban, mert rájöttünk, hogy vasárnap egész nap olcsóbb, úgyhogy múlt vasárnap egész nap a konyhában álltam és sütöttem-főztem. Húúúú a karfiol ott vár, uuufffffa. 

Folyt.köv. puszik

(ne tévesszen meg senkit a két gigacuki angyali arc, az én fejemet nézzétek, hogy mennyire lestrapált nekik hála)

Ps. Ki izzik még rajtam kívül a téli álom kezdetén? :)

 

Ti is tudjátok milyen az az érzés, amikor egy jó buli másnapján vagytok? Vagy amikor egy rég várt utazásnak vége? Vagy amikor valami eufórikus dolgot csináltatok és egyszercsak vége és ott ültök a nagy semmiben? Na most én is így érzem magam, annyira csodás volt, hogy itt voltak a barátaink, dumáltunk, lődörögtünk, buliztunk, berugtunk, kajáltunk, kuckóztunk, néztük a tengert, voltunk Triesztben. Nagyon jót tett és persze most kicsit nehéz felvenni a mindennapok ritmusát, de sokat tudok belőle meríteni, remélem sokáig. Mindenesetre nagyon fontos konklúzió, hogy kellenek itt is barátok. Legalábbis társaság. Nagyon hiányzik. Persze, nem lesz ugyanaz, mint otthon, de muszáj lesz valahogy ezt kialakítanom, úgy látszik - és persze ezen valószínűleg senki se lepődik meg, csak én - de ez a lételemem. A zsizsgés. A másik nagy konklúzió, az az, hogy munka kell, méghozzá olyan, amilyet valóban szeretnék - hm és ez vajon milyen is? -, mert az talán jobban be is vonz, és megtalál. És nem homeoffice, bár a mai világban egy ilyet elég nehéz lesz találnom. Úgyhogy újult lendülettel vetem bele magam a munkakeresésbe, és kitágítom valahogy a spektrumot és a CV-m is újraírom, nincs mese. A nagyon szűkös időkapacitásommal is kellene valamit kezdeni, de ezt még nem tudom, hogy hogy fogom csinálni.... a lányokat nem tudom tovább benthagyni sajnos. De ha valami nagyon szuper munka jönne szembe, akkor valahogy csak megoldanánk remélem. Hát jó lenne, ha ez lenne a helyzet. Apropó lányok, ők is iszonyűan örültek a barátainknak, nagyon éltek, és nagyon cukik voltak mindenkivel, szóval büszke vagyok a kis társasági hölgyekre. A mai hétkezdést is nagyobb szétesés nélkül abszolválták, csak maradjon is így a hét többi részén is, bár Flóra elkezdte a torkát fájlalni, úgyhogy lehet, hogy jön egy betegséghullám, pont jókor jön Erika.... grr. Közben itt is ősz van, tegnap szélvihar volt, ma eső, de valahogy nem szegik a kedvem, mert nincs olyan hideg, plusz ezekben az időjárási helyzetekben is jó szemlélni a várost, teljesen mások a fények, a naplemente, a tenger és jó elnézegetni így is az épületeket, utcákat. Kár, hogy nem fotózok, vagy festek. Szerencsére ma pont lejutottunk még egyet pingpongozni is, mielőtt eleredt az eső. Apropó, a pingpongozó bácsi, akiről meséltem, elhozta a fotót a debreceni lányról (több debreceni és budapesti fotóval együtt 1984-ből), és tényleg hasonlítok rá, nagyon vicces. Nagyon kedves volt a bácsi, és nem is flúgos, mint ahogy hittem. (A pingpongmeccset én nyertem, bár szoros volt)

Új rendszer, hogy az esti mosás/ teregetés program mellé még a főzést is felvettük, hogy spóroljunk, úgyhogy én most lefőztem egy adag nokedlit, kicsit irogatok majd folytatom a bakonyi húsgombócok megalkotásával... hosszú lesz ez az este azt hiszem. Ja meg még padlizsánragut is csináltam, mert tök olcsó volt a zöldségesnél a padlizsán, bár már kezdett szottyadni. Következő projektem az articsóka lesz, abból akarok majd valamit alkotni, ha olcsó lesz, az annyira finom és itt annyira jól néz ki, hogy kb nyersen beleharapnék. Na nem viszem el gasztro vonalra az írást, bár igaz, hogy rengeteget eszünk és iszunk is az elmúlt 1-2 hétben, úgyhogy Gaudi ma kihirdette magának az édességmentes napokat, én meg az alkoholmentes napokat (bár a pénteki, reggel 4-ig tartó végeláthatatlan proseccozás után most valahogy nem is hiányzik az alkohol). A lányok maradnak a szokásos rendben. Amúgy a barátaink is odavoltak, mert voltunk éttermezni, meg vettek friss rákot amit megsütöttek a szállásukon, illetve beszabadultak az Eatalyba és az Aldiba, Lidlbe és felvásároltak, mindent, amit értek, szóval gyanítom, hogy karácsonyra majd jön egy hosszabb lista, hogy ki mit kér, hogy vigyünk. Ja, aki olvas, és igénye van itteni termékekre, az nyugodtan írjon és beszerzem!

 Furcsa amúgy, hogy most jönnek hozzánk vendégek és turistáskodok velük, és ilyenkor úgy érzem, hogy én is turista vagyok itt, aztán elmennek és nem vagyok az... kicsit skizo állapot, mert igazi local még baromira nem vagyok, és kicsit sürgetem azt hiszem ezt, hogy legyek mááá az, legyenek most azonnal barátaim és egy jó munkám, de mindig elfelejtem, hogy csak két hónapja vagyunk itt.... csak már annyi minden történt, és annyi minden sikerült itt, hogy szeretném, hogy ezek is sikerüljenek és én is sínen legyek, mert azt hiszem, hogy most a lányok azon vannak, bár ezt nem nagyon merem hangosan kimondani, inkább itt is csak nagyon halványan írom le. De persze, ezekhez a folyamatokhoz több idő kell, szóval köszi a szintén külföldön élő barátoknak (meg persze az otthoniaknak is) a támogatást és bíztatást ezúton is, hogy ez nem egyik napról a másikra megy.... csak nekem utoljára 2007-ben az erasmuson kellett hasonló cipőben járnom, az egy kicsit más helyzet volt és mégis az jut eszembe mindig, hogy bezzeg ott és akkor... hát, pazienza. Amúgy vicces, mert pont ma Flóra valahogy közölte, hogy mostanában nem is jut már olyan gyakran eszébe a Gálya utca. Eliza meg csak úgy hivatkozik rá, hogy "amikor a szálláson voltunk" (mondjuk ő erre a trieszti lakásra is sokáig így hivatkozott).

Szóval kiélvezem amit lehet itt, mert jó sok mindent lehet, és ezt megpróbálom lelkiismeretfurdalás nélkül tenni, mert amúgy megérdemlem, ahahah. És turistáskodni és érdemi időt tölteni azzal, aki jön hozzánk.

Na megyek vissza a konyhába, ciao!

És a hétvége fotói közül egykettő:

• 
• 
• 
• 

Erről is álljon itt azért néhány fotó, bár Eliza ezt a három éves szülinapját úgy ahogy van bojkottálta... totál kikészült bámikor megemlítettem neki, hogy szülinapja lesz/ van. Hogy ő nem akar szülinapot, mintha félt volna, vagy nem tudom... ez a három éves kapuzárási pánik. Hiába, öregasszony lett ő is. Mindenesetre az oviban is felköszöntötték csokival (én vittem be három extra large doboz kindert, mert a Covid miatt itt még mindig nem lehet tortát bevinni se az oviba se a suliba, csak ilyen előrecsomagolt, boltban vásárolt cuccokat), ahol szintén elég kis morci volt, az óvónénik szerint se volt valami boldog, pedig énekeltek is neki, meg mindenki cuki volt, a folyosón az anyukák is köszöntötték őt is, engem is, szóval én nagyon örültem volna, ha Eliza örül... aztán itthon nem volt nagy felhajtás, de még ennyit se akart, míg végül aztán Flórának sikerült kibillenteni a depiből, és lufictak, meg szépen felöltöztek, aztán volt torta (kettő is, mert a csokis ricotta tortám nem sikerült, mindenki kifújolta, kivéve Eliza, aki örömmel ette - legalább a torták boldogságot okoztak neki), tűzijáték (bár Eliza az aug. 20-ai tűzijátékra számított, nem a tortába dugható kis micsodára), gyerek pezsgő és ajándék. Szolid volt, de nagyon jó. És végül Eliza úgy feküdt le, hogy "akkor holnap is lesz szülinapom?". Éljen soká az én kis csoda picurkám, maradj mindig ilyen szeretetgombolyag! Hálás vagyok, hogy az anyukád lehetek.

• 
• 
• 
• 
• 

Ps. Gauditól kaptam egy hatalmas virágot Eliza születése alkalmából, úgyhogy én se panaszkodhattam. 

Trieszti ősz (katt a galériára):

• 
• 
• 
• 
• 

Egy pazar barcolai naplemente (nem, a lányok mellett az nem egy bálna/ delfin tetem :D) :

 

 

Egyik nap óriási szél volt, és nem volt pára sem, és elétünkben először a centróból a mólóról láttuk az Alpokat, eszméletlen jól nézett ki, látszottak a havas havasok... teljesen lenyűgözött (a Flórás képen is az a lényeg):

Végre egy négyes fotó rólunk Trieszt legturistásabb pontján a parton, a Piazza Unitával szemben:

Az idilli osmiza (Osmica N' Puljh), ahol a fél liter bort kb én ittam meg egyedül, mert Gaudi vezetett, Gaudi kolléganője meg a gyerekekkel játszott (katt a galériára):

• 
• 
• 
• 

 

Buongiorno. Jó rég írtam. Csak hogy mindenkit megnyugtassak, itt épp esik, köd van és sötét, de legalább nincs annyira hideg. Igaz, fűtés sincs nagyon. Azaz nem panaszkodhatok, tegnap bekapcsolták a központi fűtést, reggel 6-9 között megy, ill. este 6 és 10 között. És 19 fokig lehet csak felfűteni mindenhol mindent, ez a törvényi szabályozás. De talán nem lesz olyan hideg télen se, illetve kezdünk is már hozzászokni, hogy hűvösebb a lakás, éjjel meg tök jól alszunk hidegebben, igaz, lehet, hogy csak azért mert hullák is vagyunk... és most kicsit elkeseredettek is, megjöttek az első számlák és nem akarjátok tudni, brutálisan drága az áram. Igaz, hogy nálunk a lakásban minden árammal működik, de hát akkor is, konkrétan tízszerese az otthoninak, bár gondolom, hogy most otthon is azért emelkedtek az árak. Szóval két napja depresszióban vagyunk, meg én már órákat beszéltem az áram szolgáltató társaság alkalmazottjával, hogy ez wtf, ennyit nem fizethetünk.... és de. Szóval elkezdünk jobban alkalmazkodni a helyi szokásokhoz, pl. kevesebbet fürdünk, este 11 után főzünk és mosunk. Lévén, hogy itt három sáv van, és napközben a legdrágább az áram, este 11 után a legolcsóbb, reggel 6-ig. Jó lesz. Ezek az olaszok nem mosakszanak és nem is főznek, azért van mindehol bidé és azért lógnak minden étteremben és bárban fürtökben az emberek. No leaglább ez is kiderült. Munkám továbbra sincs. De lehet, hogy ezt már el is engedem erre az évre, most legalább majd kapok egy kis pénzt a volt munkahelyemtől, kifizetik a három évnyi felhalmozódott szabimat, lévén, hogy tegnaptól hivatalosan is munkanélküli vagyok, lejárt a gyesem, Eliza 3 éves öregasszony lett, én meg depressziós. (Amúgy Eliza is, egyszerűen nem akar szülinapot - ma tartjuk amúgy - folyton sír, ha megemlítem neki, hogy szülinapja van, ki hallott még ilyet?!) Még szerencse, hogy holnap érkeznek a kis barátkáink (Bandi, Tomi, Judy, Orsi, Kokó) és majd velük és pár üveg proseccóval feledtetem a bánataim másfél nap erejéig... No de azért nem ilyen búskomor az élet, csak az én personal life-om, a többiek jól vannak, az őszi szünet is egész jól lement, lányok ügyesek voltak, a Gaudi mentes másfél napot is teljesen zökkenőmentesen abszolváltuk, és a héten újra felvették az ovi/suli/balett fonalat. Csak Eliza sír megint reggelente, no attól mondjuk eléggé kész vagyok, de talán jövő héten már jobb lesz. Az őszi szünet amúgy tényleg szuper volt, még az idő is nagyon jó volt, alkottunk is a lányokkal, sütit, meg kézműveskedtünk, aztán jött Gaudi kolléganője pár napra, vele meg mászkáltunk mindenfelé és a lányok élvezték, hogy van társaság. Meg sokat is foglalkozott velük, játszott, olvasott, beszélgetett... minden vendégünktől hasonló aktivitást várunk el gyerek fronton, hahahahha! Felfedeztünk egy új osmizát is (nagyon idilli, majd rakok fel fotót), meg Barcoláztunk, Bar H-ztunk, szokásos körök... mostmár abszolút őszi fények, színek, szagok vannak itt Triesztben, és így is gyönyörű. Gaudi is jól van, élvezte, hogy volt vendégünk és a budapesti útja is jól sikerült. Aztán kivett egy nap szabit, hogy kipihenjen mindent, úgyhogy tudtunk végre hosszabban pingpongozni (persze nyertem, hehehe). Na hát ilyenek vannak, most jól ledaráltam másfél hét eseményeit. Ja, meg, hogy magamról is írjak valami pozitívat, azt mondtam, hogy végre megtaláltam a nekem való jógát?! Vinyasa, de nagyon jó az oktató, sok erősítős pózzal, úgyhogy nagyon élvezem, csak rájöttem, hogy jó néhány testrész olasz nevét elfelejtettem, úgyhogy nem ártana egy olasz anatómia szószedetet bemagolnom, már nem mintha nem tudnám követni a jóga órát, csak azért mégiscsak...  

Amúgy jó lesz ez a november, mert most jönnek a barátaink, aztán jön pár napra Gaudi anyukája, aztán Lilla barátnőm egy hétvégére (de nem nálunk fog lakni, mert mint kiderült van itt még egy barátja), aztán a szüleim is úgy néz ki, hogy kijönnek mégegyszer... utána meg már karácsony, szóval mozgalmas hónapnak nézünk elébe. 

A presto! És jönnek majd a fotók is.

Halottak napjáról én egy tengerben való csobbanással emlékeztem meg, itt is a bizonyíték:

Frissítő volt, amennyire csak el tudjátok képzelni.

De csodás nap volt, visszatértünk a tegnapi helyünkre, és mind a négyen teljesen chillben ejtőztünk, és gyönyörködtünk a természetben. Én így kapcsolódtam mindenkihez, aki már nincs itt. Azt hiszem, hogy ők sem bánták, hogy nem a temetőben állva gondoltam rájuk, hanem itt és így. De késő délután hajmosás helyett inkább még gyújtottam egy gyertyát és leültem picit magamban (Gaudi levitte a lányokat egy körre a parkba, hogy kellőképp lefáradjanak, mert órásit aludtak délután). Készen állok a szünet többi napjára is, mert Gaudi holnaptól újra dolgozik... drukkoljatok, mert holnaptól már itt is romlik az idő, szóval remélem lesz lehetőségünk kimozdulni.

A mai napsütést azért kimaxoltuk, küldök belőle nektek is a ködbe:

Gyorsan le kell írnom a ma délelőtti kalandunkat, úgyhogy ezzel is kezdem nem a tegnappal... tehát, még mindig csodás idő van, így elindultunk reggel a Barcolára, hogy napozzunk, tengerezzünk délelőtt, de Eliza valahogy elejtette, hogy menjünk más tengerpartra és eszünkbe jutott, hogy meg is akartunk nézni egy másik helyet, ami Grignano után van nem messze, tehát a Barcolától még 10 perc kocsiút. Spiaggia Liburnia a neve. Ilyen kiépítetlen partszakasz, ahova egy hegyoldalon kell lemereszkedni, de a Google sok mindent nem árult el a dologról, így egy ilyen meredek sziklafalon mereszkedtünk le:

• 
• 

Gaudi kezében Elizával, én Flórát próbáltam valahogy visszább tartani, mert úgy ugrált, mint egy igazi hegymászó, közben egyik kezemben a strandtörcsi, a másikban a homokozó felszerelés, úgyhogy nem volt egy stresszmentes lejutás, de megérte, mert ez tárult a szemünk elé:

 

Nem sokkal arrébb pedig ez:

Húúú totál lázba jöttem, hogy egy nudista strandra érkeztünk, mert én a Gaudival töltött krétai nyaralásunk óta (2015) vágytam már egy jókis nudizó tengerpartozásra, úgyhogy kezdtem is ledobálni a ruháimat, és a lányok is megérezték a szabadság szelét (nem mintha nem lenne meg nekik 0-24), de rohangáltak, falat másztak, farönköket borogattak, szóval nem messze tőlünk felállt (na nem úgy) a helyéről egy kukis bácsi és közölte, hogy jó lenne, ha csendben lennénk, mert ez egy nudista strand és szeretnének pihenni... (amúgy nem sok ember lézengett még arrafelé, mikor odaértünk) Úgyhogy elég gyorsan lekonyult az izgatottságom (minden téren mert a bácsi minden téren kiábrándító volt), de legfőképp az esett rosszul, hogy kvázi diszkrimináltak minket, hogy nem vagyunk (még) meztelenek, de legfőképp, hogy hangosak vagyunk (amúgy egyáltalán nem volt durva a két lány magához képest teljesen konszolidált volt), szóval behúztuk fülünk-farkunk (szó szerint) és arrébb somfordáltunk, ami amúgy jó is volt, mert ott legalább nem volt senki, lehetett hangoskodni, és nem kellett szottyadt testeket nézni... mert amúgy erre a standra nem a fiatal, szép testű hippik jöttek (ahogy remélni mertem), mint ahogy közben meg tudtuk jobban figyelni. No szóval így azért elég jól eltöltöttük a délelőttöt, csak nekem helyre kell tennem magamban ezt a rossz élményt, hogy így elküldtek. De paradicsomi táj és teljesen chill, szóval lehet, hogy holnap visszamegyünk, de egyből ide és a nudizókat elkerüljük....

• 
• 
• 
• 

Egy minimális délutáni csendes pihi után pedig a várva-várt halloweeni buli következett, amire úgy készültünk, hogy Flóra nyűgös volt, mert nem aludt, Eliza nyűgös volt, mert aludt, én nyűgös voltam, mert ők nyűgösek és mindenkit jelmezbe kellett vágnom, kifestenem, stb., de végül nem lett rossz az eredmény:

Nos a buli pedig minden volt, amit én zsigerből, elvből, szépérzésből és reflexből elutasítok, és ezért még fizettem is!!! Úgyhogy megbántam, hogy az előző este felbontott proseccomat nem húztam meg jópárszor mielőtt elindultunk. Szóval egy tornateremben volt a móka, üvöltő zenével, üvöltő gyerekekkel, erőltetett animátorokkal, fényekkel, cukorkákkal, nyalókákkal, halloween témával, ahol egy lelket nem ismertünk, szóval Flóra se volt épp elragadtatva a dologtól, de viszonylag hamar feloldott és táncolt, konfetizett, nevetett, bohóckodott. Úgyhogy két és fél órát töltöttünk el így, ők nagyon élvezték, én meg egy jóképű apukát stíröltem sörrel a kezében (ja Gaudi nem jött velünk, az ő belépőjén spóroltunk), hogy rá kéne repülnöm, főleg, hogy honnan szerezte a piát, eheheh. No de az volt a lényeg, hogy ők élvezték, így tényleg nagyon megérte a dolog, este pedig totál zombiként kidőlt hamar mindkettő. Azért számomra továbbra is fura, hogy mekkora keletje van itt ennek az ünnepnek, este még gyerekek is csengettek hozzánk, meg még éjjel is mászkáltak, csoki (vagy egyéb) reményében. Mindenesetre örülök, hogy túl vagyunk ezen, amúgy vicces, ilyen pólós-strandolós halloweenem még sose volt. Jöhet a karácsony, oh yeah.

 

 

 

Az előző bejegyzéseim fotói következnek... voilá!

Ezen az utcán megyünk minden reggel az oviba/suliba (Via Giulia), én tökre szeretem, gyönyörűek az épületek és a háttérben a hegyek olyan megnyugtatóak, gondoltam veletek is megosztom:

A halloweeni alkotások az oviban/ suliban:

Flóra osztályterme így néz ki, illetve ki van téve ez a plakát, amit az elsősöknek csináltak, hogy üdvözöljék őket az első osztályban, magyarul is rajta van, annyira cuki.

 

Eliza földöntúli boldogsága hála a nyalókának és Flóra, mint szépséges balerina (egykis halloweeni fűszerezéssel):

És a farm:

• 
• 
• 
• 
• 

Ezúton (is) kívánok nagyon boldog születésnapot az én édes egyetlen kis testvérkémnek aki nagyon hiányzik!!!

Ígéretemhez híven újra jövök, de hosszabb szünettel... ja és lehet, hogy ma nem lesz erőm a fotókat feltölteni, de majd bepótolom, már kiválogattam őket. Huh, hol is kezdjem. No hát hogy itt még mindig meleg van, a lányok ma bugyiban köveztek, rohangásztak, tapicskoltak a tengerparton a Barcolán... ez az általános hangulatnak azért nagyon jót tesz, hogy ennyire jó idő van, de azért na, november van kéremszépen, mi lesz itt tényleg a földdel és az éghajlattal...?!? Kissé aggasztó... de most az éghajlati katasztrófa témakörbe inkább nem megyek bele, azért eléggé lehúzná az amúgy nagyon jó hangulatom. Ez a hét jól sikerült, a lányok is kiegyensúlyozottabbak voltak, én is türelmesebb egy fokkal, nem feszültem meg semmiben, és volt, hogy egy órát feküdtem a kanapén és néztem ki a fejemből (mondjuk igaz, hogy épp nem éreztem magam tökéletesen fizikailag), de akkor is, megengedtem magamnak ezt... durva. Tehát a legutóbbi posztomban felsorolt dolgok közül kipipálhatom mondjuk félig a türelmet. Ez asszem a heti legnagyobb teljesítményem. Lehet, hogy ehhez kellett mondjuk a másik kipipálandó dolog is, a mozi, mert kedden este elmentem moziba (kedd egész nap kedvezményes: 5,50 euró, ami tök jó ár, úgyhogy fogok járni, pláne, hogy 4 percre van tőlünk), ahol is irtózatosan kibőgtem magam, és ez adott egy nagy új lendületet... ja, és úgy, hogy ennek a filmnek már ismertem a sztoriját, mert már olvastam könyvben, amúgy ajánlom mindenkinek, magyarul is megvan: Sandro Veronesi: A kolibri. Nagyon érdekes könyv, de mint a fenti reakcióm is mutatja: felkavaró. A film se volt rossz, de a könyv sokkal jobban tetszett. A sportot nem tudtam annyira kipipálni mint szerettem volna, többet szerettem volna futni, de voltam egyszer jógán is, vettem mostmár bérletet, illetve minden nap toltuk a pingpongot Gaudival - sajnos eléggé felfejlődött... Állandóan ugyanazokkal a nyuggerekkel találkozunk a pingpongasztaloknál a parkban, és az egyik odajött hozzám, hogy nagyon hasonlítok egy lányra, akit negyven évvel ezelőtt ismert meg Debrecenben (a bácsi 70 és 80 között van valahol), és hogy majd hoz róla egy fotót nekem, hogy megmutathassa. Kedves de szerintem kissé kattant az öreg. A mellőzött sport már magában lelkiismeret-furdalást kelt bennem, pláne, hogy mellé jókat főztem és sütöttem is - újabb pipa - ami másrészről meg azért eléggé jót tett, mert nagyon jól esik kézelfogható dolgokat alkotni, és ahogy azt már a karanténban többen megtapasztaltuk, a kelt tészta pl. tökéletes terápiás alkotás tud lenni. Meg nekem amúgy más süti is, főleg ha új receptet próbálok ki. Jól is evett mindenki hálisten... ja, itt sokkal több édességet eszünk, mint otthon. Flóra viszont baromi jól eszik most egy ideje (kopkopp), de mindent, aminek úúúgy örülök, hogy nagyon, szóval ezért is vagyok nagyon ihletett a sütésben-főzésben. A hét sikeressége természetesen tőle is függött, és szerencsére jobb kedve volt: a mai délután volt az abszolút csúcspont, mert ketten néztük összebújva a naplementét a tengerparton és nyugiban beszélgettünk. És ő kezdményezte (ami nála ritka)! Annyira csodás pillanat volt, hogy el nem tudom mondani és remélem, hogy sokáig ilyen marad most a hangulata. Mindenesetre én is igyekszem majd vele többször kettes programot csinálni, hiányzik neki is, nekem is. Durvák ezek a gyerekek (vagy ő), hogy folyton együtt vagyunk és így se elég, mert neki abszolút és hosszan tartó figyelem és kettesben levés kell, nem csak úgy egy-egy lopott félóra (mert nyilván az van bőven)... Az iskolában nagyon ügyes továbbra is, rengeteget tanulnak, a magánhangzókat már tudja, már elkezdték a mássalhangzókat, illetve a számokból a hatosnál tartanak. Sokat rajzolnak, alkotnak, most épp olvasás nap volt, voltak könyvtárban, megint olvastak nekik a nagyok, halloweeni díszeket, maszkokat készítettek, szóval eléggé változatos és szerintem számára is izgalmas. Én is beülnék oda elsősnek. Apropó, voltam is bent, ugye a szülőin, és Flóra helyén ültem, nagyon szuper volt. Persze a szülői az szokásos, a két órából kb. nettó 10 perc volt az érdemi beszéd, de nagyon megérte így, hogy végre láthattam a termet, meg a helyét. Amúgy az egész osztályból négyen voltunk szülők (16-an vannak összesen), ami engem azért megdöbbentett, mégiscsak az első szülőije az elsős gyerekednek. De akik ott voltak azokkal jókat dumáltunk, meg a tanárnőkkel is, akik továbbra is nagyon cukik és agyon dícsérik az osztályt. Flóra tök sok minden ért már, tök sok szót tud, szerintem egy hónapon belül a kiejtése is jobb lesz, mint az enyém, szóval nagyon remélem, hogy hamarosan elindul a beszéde is. Durva amúgy, hogy az angolt is tökre tanulják, és Flóra ráérez, hogy melyik angol és melyik olasz szó. Őrület. A termek, meg a folyosó azért hasonló állapotúak, mint egy otthoni állami iskola, szóval kicsit romos, de ezt leszámítva azért jó hangulatú. Huh, most ezt a bejegyzést úgy érzem egy szusszra írom, most visszanéztem és nem is tagoltam bekezdésekre, bocsi... 

Eliza is egyre jobban élvezi az ovit, ott is volt szülői, kb. hasonlóan lelkes részvevői átlaggal jelentek meg a szülők, mint a suliban. Ügyesen megy be, eszik is bent, barátkozik és ott is tök sok mindent alkotnak, aminek egyrészről örülök, másrészről azért az is jó lenne, ha többet lennének az udvaron, mert 26-an vannak egy tök pici teremben és nyilván mindenkinek jó egy kis levegő, bár az udvaruk se sokkal nagyobb... de a lényeg,hogy Eliza jól érzi magát, itt is kedvesek az ovónénik, Eliza meg is kapta tőlük élete első nyalókáját jutalomból, amitől földön túli boldogságban volt egész nap. Eliza tökéletesen énekli a boldog szülinapot c. dalt olaszul, amit így egyik este a semmiből elkezdett, mi tátott szájjal hallgattuk, hogy ezt honnan... mint kiderült, tartanak szülinapokat az oviban csak Eliza nem mesélt róla, de most megemlítette, hogy ja, akkor csokit is kaptak,meg sütit, meg mittomén mit. Szóval bejön neki az élet.  

Mindkét intézmény szülőijén amúgy szmk-s elnököt is válaszottunk, ami itt úgy megy, mintha politikai választás lenne banyek, el kell menni egy bizottság elé, másik terembe, mint ahol a szülői van, ott személyi igazolvánnyal kell leadni a szavazatot, kis papírral, borítékban, meg minden... tiszta őrület, én tökre röhögtem ezen az egészen, mert előtte beszéltük meg a szülőkkel, hogy ki vállalja, mik a feladatok, stb., stb. szóval marhára nem értettem, hogy mi ez a felhajtás. Gaudi mondta, hogy elvállalhattam volna az iskolás szmk-s posztot, hát azért jobb, hogy maradtam a háttérben, mert itt azért több feladata van egy ilyen választottnak, mint otthon.

Új városrészt nem fedeztem fel, személyesen munkát se kerestem, csak a netet bújtam, de elég kevés volt most az új hirdetés, ill. a bürokratikus intéznivalókkal se foglalkoztam. Ellenben néztem sorozatot és filmet esténként, míg Gaudi angolozott, de egyiket se ajánlom, mert nem jókat választottam. A magyarok totál eltűntek, úgyhogy azon a fronton se fogunk szocializálódni, de a szülőiken jó volt dumálgatni legalább. Meg várom, hogy Flóra egyik osztálytársa ideköltözzön, akkor majd rájuk repülök, mert szimpik, és Flórának is a kisfiú (róla már írtam, Alessandro), szóval majd becserkészem őket valahogy, az a terv, ahahaha.

Ma voltunk az állatfarmon, ami nagyon jól sikerült, igaz, Gaudi épp most csutakolja a kb. 10 cm-nyi ló- és tyúkszart a cipőinkről, egyelőre nem sok sikerrel... szerinte nem volt olyan jó, mert drága volt ez a farm és nem adtak érte szolgáltatást, csak hogy megnézhettük az állatokat, de szerintem érdekes volt, cukik voltak az állatok, sokat meséltek, kaptunk házi lekvárt tízóraira kétszersülttel és nagyon szép környezetben is volt. És a lányok is élvezték. Azóta Ettore-nak és Furio-nak hívják egymást. Ettore egy iszonyú cuki icipici malac, Furio pedig egy rakoncátlan, kis rebellis póni. Lehet találgatni, hogy ki melyiket választotta. Ja, és frissen szedték ki a tyúkok alól a kikeltett tojásokat, Flóra teljesen odavolt, hogy még melegek. Szerintem Gaudi ezt sajnálta, hogy a tojást nem lehetett elhozni, jól jött volna (jelentjük elfogyott a salgótarjáni adománytojásunk). No szóval majd próbálok erről is fotókat feltenni. Amúgy ez a hely Sales-ben van, Prosecco-n keresztül kell odajutni, ami valami gyönyörű környezetben van, fent a hegyen, panorámával a trieszti öbölre... én még nem voltam Proseccoban de most kiderült, hogy nemcsak a pia, hanem a táj miatt is megéri. Délután meg ugye kimentünk a Barcolára napozni, amiről már beszámoltam. Így a szünet első napját szerencsésen abszolváltuk, ja, mert itt egy hetes a szünet, szóval egy kicsit félek, hogy hogy fogjuk kibírni intézmények nélkül az életet, de igyekszünk... Holnapra kirándulást és fagyizást tervezünk. Aztán hétfőn lesz a halloween buli, remélem az is jó lesz, mert az se volt olcsó, aztán majd kapok a fejemre.

Megyek is aludni, bár dübörög a Bar H de szerintem elájulok... a lányok elég hamar kiütődtek szerencsére.

Nektek is jó hosszú hétvégét.

Eccomi. Na lement egy újabb hét, ez most elég fárasztónak bizonyult. De hát vannak ilyen napok, hetek. Én is fáradtabb vagyok... meg hát 0-24 együtt négyen asszem szintén nem a legideálisabb állapot, de majd merítünk erőt ebből-abból. Én a jógából (ha végre megtalálom itt az igazán nekem valót) meg a futásból, Gaudi meg megy haza 1 napra nov. elején és szerintem már az egyedül kocsikázás is kikapcsoló lesz. Aztán novembertől meg úgyis gyúrunk már a karácsonyra... ami mondjuk kicsit belémnyilalt ma, hogy karácsonyi ajándékokat se ártana kitalálni, legalábbis a lányoknak, másnak nem adok/ veszek, max. csak valami charityt. Ja, meg hát novemberben elvben jönnek látogatóba a kis barátkáink, amit nagyon várunk, illetve Gaudi anyukája is pár napra, szóval lesz majd vérfrissítés... No nem azért kellenek ezek, mert nem élvezzük az ittlétet, mert a város továbbra is zseniális, imádjuk, csak hát, na, ahogy az előző posztomban is írtam, a gyerekek a vérünket szívják... de hát vagyunk ezzel egy páran így.

A hétvége azért jól sikerült, bár eléggé nehezen indultam neki a fárasztó hét után, de legalább nem voltak nagy elvárásaim, mármint a lányok viselkedésével és a mi türelmünkkel kapcsolatban, úgyis tudtam, hogy ez a két dolog összeegyeztethetetlen. De a tegnapi egy teljesen kisimult nap volt, a mai már kevésbé, de azért ma is tudtunk ezt-azt csinálni, de az itthonlét továbbra se megy a két lánynak sajnos, úgyhogy az nogozone.

A szombatot mostmár kötelezően bározással nyitjuk, egész héten nem kávéztunk, úgyhogy nagyon megérdemeltünk egy capo-t meg egy pisztáciás croissant, úgyhogy volt erőnk megmászni a helyi Gellérthegyet, aminek a tetején a vár is van (Castello di San Giusto). Akkora mázlink volt, hogy aznap a várba be lehetett menni ingyen, szóval fel tudtunk menni a várfalra is, és a várban található múzeumokat is körbebarangoltuk. Amúgy belépős a várfal meg a múzeum is, de a várudvarra be lehet menni ingyen. Volt fegyverkiállítás (a lányok megszeppenve bámulták a kardokat és dárdákat - ide kell járni, mikor üvöltenek), és kőtár, meg még valami, de ahhoz már nem volt erőnk, így is tök fegyelmezetten néztek körbe a lányok. A kilátás pedig abszolút megérte az egész menetet (mondjuk sajnos pont elég borús volt az idő):

• 
• 

Az odavezető úton találtunk pár szökőkutat, őrbódét, játszóteret, háztetőket...:

• 
• 
• 

Nekem nagyon tetszik ez a környék, tényleg a Gellérthegyre emlékeztet, csak kisebb terület. Jó meredek amúgy, de a vár alatt a római színház romja mellett van egy parkoló, és onnan fel lehet jönni a várba lifttel is, ha veszel egy parkolójegyet (sajnos ez nem tudom, hogy mennyibe kerül). Két játszótér is van (mondjuk elég picik), meg vannak ókori romok is a vár bejárata előtt, szóval ott is el lehet hülyéskedni, lézengeni. Meg egy templom is van még itt, de azt nem csekkoltuk. 

Hazafelé se készültek meg és még egy gyors ebédet is össze tudtam dobni, szóval abszolút kielégítő délelőtt volt. Délután halloweeni készülődésre adtuk a fejünket, tököt faragtunk, díszeket gyártottunk, és jelmezeket próbáltunk a jövő heti mulatságra. Ügyesek voltak a lányok, nagyon élveztük a barkácsolást, és előtte még egy kis szieszta is volt. Amúgy itt ömlik mindenhol a Halloween, ez otthon is ennyire bevett ünnep már? De tényleg, mindenhol minden fel van díszítve, meg eköré szerveznek bulikat, stb.... meg a boltokban is egy csomó ilyen témájú kaja van, ez otthon is így megy már? Baromira nem emlékszem... (mintha legalábbis 10 éve élnék itt)

• 
• 
• 
• 

 Az elmélyült tevékenykedéseink közben pedig eszmbe jutott, hogy tőlünk egy sarokra épp akkor van az ünnepélyes megnyitója egy új helynek, INGYEN kajával és piával, úgyhogy eső ide, halloween tök oda, rohantunk a gratis csirkeszárnyra és proseccora. Egy ilyen sütöde/ csirkés/ mindenes büfé szerűség, ahol hömpölygött már a tömeg, a nagyrészük a boltos arcok barátai/ ismerősei/ rokonai: mindenki "Ciao Zia-val" és egy csokor virággal robbant be a helyre, de ez minket mit sem zavart, toltunk magunba, amit értünk, Flóra szerintem egy hónap alatt nem eszik annyi húst, mint amennyi fasírtot, csirkeszárnyat, paradicsomos húsgombócot tegnap itt megevett... én sajnos csak két ujjnyi proseccohoz jutottam, de a kaja fini volt, viszont elég drága hely, úgyhogy nem fogunk ide járni. De most amúgy is mindent kipróbáltunk, ahahah. Így ettünk az esőben a buszmegállóban az utcán:

 

Ma pedig kirándulni indultunk, méghozzá ide: Riserva Naturale Regionale della Foce dell'Isonzo, Isola della Cona. Tehát az Isonzo folyó torkolatánál található természetvédelmi területre. Ilyen lápos-vizes-madaras-halas terület, kicsit emlékeztetett minket a Szigetközre, de nem volt olyan vadregényes, nekem kicsit csalódás volt. De láttunk vadlovakat, mókust, egy csomó vadludat, meg másfajta madarakat is. Ja, és belépős volt, 5 euró/ felnőtt, gyerekeknek ingyenes. De amúgy jól esett a séta, meg a természet, Eliza simán végignyomta a túrát, pedig több, mint két kilóméter volt, és ő azért nem szokott annyira ékeskedni a hosszan tartó gyaloglásban.

• 
• 

Hazaúton sajnos nem aludtak, reggel későn keltek, meg rövid is volt a hazafelé tartó út, úgyhogy nem mentünk egyből haza, a fenti okok miatt sem, meg mert a nap is kisütött, így lementünk egy városi "strandra" (Bagno Marino La Lanterna), ami ilyen beton fürdő, tök érdekesen néz ki, sajnos nem csináltam róla több fotót, mert épp nagyon fájt a fejem, de majd még talán visszamegyünk és akkor majd dokumentálom. Ennek az az érdekessége, hogy egy kőfal választja el a női és a férfi fürdőrészt. És van egy őr is aki ellenőrzi a jelenlévőket és bírságol, ha máshol vagy mint kellene (még ilyenkor is, amikor nincs strandszezon!). Mondjuk ez pár évtizeddel ezelőtt még okés lehetett, de most, amikor bárki bármilyen nemi identitású lehet és ahhoz olyan testben van, amilyenben csak akar én nem tudom, hogy mi alapján szabja ki a bűntetést... no majd erről is megkérdezek egy helyit, ha végre lesz helyi barátom. Ezt a fotót csináltam (ez a női rész amúgy):

Illetve ilyen baromi jó muralok vannak a strandot körülvevő falakon:

• 
• 
• 

Délután újra a halloweeni barkácsolást kíséreltük meg, no ma már nem volt akkora türelme egyiknek se hozzá, én meg megint lerobbanóban vagyok, úgyhogy ma hamarabb feladtuk a dolgot, de azért így is csináltunk pl. wc papírból tököt, meg ilyesmiket... én szeretem ezeket, meg alapból Flóra is, csak ha épp nincs türelme, akkor nincs türelme. Úgyhogy az itthon töltött pár órában a túlélésre játszottunk. 

Jövő heti terveim először is, hogy visszanyomjam magamban ezt a torokfájást, aztán sport, türelem, türelem, türelem, és türelem, egy mozi, finom kaják sütése-főzése, két szülői értekezlet, hétvégére egy állatfarm szerűség, lányokkal is süti sütés, új városrész felfedezés bicajjal, és a bürokrácia és a munkeresés majd ahogy alakul, nem feszülök rá... majd valami úgyis lesz. Legalábbis remélem.

A bloggal most nem biztos, hogy két naponta jövök, egyrészről, mert nem érzem magam olyan ihletettnek, másrészről, mert ennek a pár fotónak a feltöltése több, mint másfél órámba telt, szóval nem tudom mi van, de többet pöcsöltem ezzel, mint az összes bejegyzésem megírásával. De írok még ígérem.

Addig is legyetek jók, nyugodtak, és élvezzétek az őszt. Ja, apropó, itt most kezdtek még csak el őszülni a fák, de elég lightosan, épp csak egy-egy, nagyon furcsa... vagy otthon is? Amúgy továbbra is nagyon élvezem, hogy itt minden olyan zöld, eszméletlen sok a fa, és ahogy kilépsz a városból mindenhol természet van... a Barcolán még a leander is virágzik itt-ott. És a tenger. Hát az továbbra is zseni, hogy itt van... nem lehet egyelőre megszokni.

Na buona notte és szép hétkezdést mindenkinek!