A hétvégi óta nem sok történt itt a nap alatt... de nap van, sőt, süt, mint állat, úgyhogy ma is lementünk délután a Barcolára, lányok fürdőruhában, én melltartóban, mert persze megint otthon hagytam a fürdőruhám... de így is jó volt, a vízbe azért amúgy se mentem volna be. Úgyhogy csodálatos ez a jó idő, és mi ki is használjuk, olyannyira, hogy ma még a naplementét is megvártuk a parton, vittük magunkkal a vacsit, nem is akármit: mákosgubát. Úgyhogy enyhén szólva halmoztuk az élvezeteket, még szerencse, hogy a bárunk már bezárt a szezonra, úgyhogy proseccoval/sörrel nem tudtuk leöblíteni a mákot. No de így nézett ki a part meg a guba:

Eliza mikor hazaértünk közölte is, hogy "ez nyaralás jó volt" (értsd: jó volt a délután a tengerparton). Hiába, őket is elvarázsolja a tenger, bár néha még Balatonként emlegetik, ahahah.

No amúgy a hét csúcspontja eddig ez, meg nekem a holnapi jógaórám lesz (azaz remélem jobb lesz mint a múltkori), illetve én még nagyon szemezek egy mozival, de lehet, hogy azzal megvárom a keddet, mert az a kedvezményes nap. Egy nemrég olvasott olasz regényból készítettek filmet, amire nagyon kíváncsi vagyok, úgyhogy befizetem magam rá. Azaz a férjem fizet be. Hiába, eltartott lettem, azaz vagyok is már egy ideje, de ez most, hogy itt élünk, és tudjuk mennyi az euró, eléggé kezd frusztrálni. Azaz inkább az, hogy megszámlálhatatlan mennyiségű helyre beadtam már az életrajzom, és sehonnan se írtak eddig még vissza... elég elkeserítő a helyzet. Így tudnám jellemezni:

Gaudi szerint még nem kell aggodalmaskodnom, de engem azért elkeserít, hogy sehova se hívtak még be egy nyomorult interjúra se... az oké, hogy nincs még munkám, meg hogy ehhez több idő kell, de könyörgöm, azért válaszolni/ találkozni/ telefonálni/ pofavizitelni csak lehet már ennyi idő után is... úgyhogy most épp elég haszontalannak érzem magam, munkám sincs, olaszul se igazán beszélek, Flórával minden létező alkalommal összeveszünk ha esetleg valamit próbálok neki tanítani olaszul, a lányokkal türelmetlen vagyok, magammal is, az itteni szociális életet se tudom fellendíteni egyelőre,  na úgyhogy a legnagyobb teljesítményem a mákosguba (az is Mami receptjének hála). Huh, na ez egy kis panaszkodós bekezdésre sikeredett, sorry. Nyilván nem az ágyban fekszem és vakarózom egész nap, sőt, de na, azért szeretnék már egy munkát. De igyekszem türelmes lenni.

A lányok jól vannak, a héten egész összeszedetten mennek reggel és jönnek délután is, de mondom, én most épp kicsit türelmetlenebb vagyok, szóval már a legkisebb kilengésre ugrok, az esti menetre már húzom a belem, és amúgy is, miért ilyen nehéz a gyereknevelés? Miért nem megy ez könnyebben már? Ah, na jó, nem szenvedek, igazán vannak ennél sokkal rosszabb helyzetben lévő emberek is, de most felnőtt társaságra és felnőtt témákra vágyom, nem pedig a szokásos gyerekekkel átszőtt, estére teljesen kifacsart mindennapokra... de majd holnapra kialszom. Meg mindjárt itt van újra a hétvége, ami sokkal fárasztóbb, hahaha. 

No de vannak tervek, szeretnénk menni Rómába Micheláékhoz, de kicsit nehezen egyeztetjük össze a dolgokat, meg van amelyik hétvégékre drágák a vonatjegyek, úgyhogy lehet, hogy januárra fog tolódni ez a progi, pedig én még nagyon szerettem volna idén látni őket és Rómát.

Lesz Halloween buli az egyesületben, ahol a lányok balettoznak, úgyhogy oda elmegyünk, bár nem olcsó, de Flóra szeretne valami halloweenes mókát, mondjuk én nagyon nem csípem ezt az ünnepet, de miattuk ráveszem magam... úgyhogy még néhány kelléket nem ártana beszerezni, mert tuti ott mindenki harci díszben lesz. Ja, és itt lesz őszi szünet, egy hetes, mi a lópikulát fogunk csinálni, azt nem tudom, mert ebből ugye Gaudi két napot lesz csak szabin, utána passz... na majd feltérképezem jobban a városi lehetőségeket. Egy múzeumot már kinéztem, ami tetszhet nekik. Meg addig hátha összebarátkozunk a szomszédos utcában lévő magyarokkal... sajnos a közös játszózás megint elmaradt, nem jöttek betegség miatt... de még nem adom fel ezt a kapcsolatot. Amúgy eddig nem találtam ilyen gyerek progikat összesítő oldalt, pedig tagja vagyok ilyen gyerekes csoportnak is itt... azért mindig nyitott szemmel járok, persze magamnak találok bőven progit (mozi, színház, Pasolini felolvasás/fotó kiállítás, koncert, stb...).

Na abbahagyom inkább az írást, mert eléggé lehúzós bejegyzés lett ez a mai... holnapra kialszom és újult erővel vetem bele magam a feladatokba, pl. postaláda szerelőt kell találnom, és halloween tököt kell vennem, hogy itthon faragjunk... meg a munkakeresés és természetesen a háztartás és a gyerekek ellátása, mint epitheton ornansaim. Még szerencse, hogy Gaudi nagyon sokat segít és most épp buddhább mint én. Mondjuk a mákos guba után még egy fél tábla fehér csokit is magába tett, biztos, ami biztos. Hétvégén már prosecco lesz, nem édesség! 

Na megyek teregetni és csicsikálni. Buona notte.