A tegnap délelőttre kiutalt pihenésemből végül az lett, hogy Flóra sulijában sztrájk volt, azaz nem a suliban, hanem csak az első osztály tanárjai sztrájkoltak, úgyhogy fordulhattunk vissza Flórával együtt, de azért Elizát még letettük az oviban előtte. Legalább kettesben tudtam tölteni Flórával a délelőttöt, összedobtunk gyorsan egy krémlevest, aztán elmentünk megnézni a tőlünk 10 perc gyalogtávra lévő helyi Hármashatár-hegyet (Bosco Farneto). Sajnos kicsit rosszfelé indultunk először, úgyhogy elég hamar kiértünk az erdőből, de aztán másodjára már megtaláltuk a helyes irányt és jókis utak vannak, nem is nagyon találkoztunk emberrel, csak harkályokkal. 

Flóra nagyon élvezte, ugrált, mászott, dobálózott, csúszkált, szóval azért érezhetően mozgáshiánya is volt. Amúgy baromi jól megy neki a sziklákon mászás és ugrálás, a Barcolán is már többször végigmentek Gaudival a parton lévő óriás sziklákon... mondjuk én ilyenkor mindig jó távol maradok, hogy ne is lássam, de az apjának kötél idegzete van, meg tényleg ügyes Flóra, erre tud koncentrálni. Ma délután is mászott, erről később.

Mire belejöttünk az erdőbe úgy igazán, már indulni kellett Elizáért, de jó nagyot ebédeltek és aludtak is, délután meg Flóra balettre ment, Gaudi meg Elizával bicajozott a kikötő felé. Szép napsütés volt még tegnap (ma már felhős, és most már esik is így estére) úgyhogy én pólóban sétálgattam, míg Flóra balettozott és erősen vissza kellett fognom magamat, hogy ne csorgassam a nyálam az aperitivozó tömegekre. Mamiék érkezésééig szigorúan csak tea, víz és gyümölcslé az italom! A balett után még a parkunkba is kinéztünk, ahol megint volt valami kis mini adhoc koncert és Flóra össze is futott az egyik osztálytársával (egy libanoni kislány amúgy, de már régóta itt élnek, szóval jól beszél olaszul, az anyja meg semmit, pedig próbálnék vele kommunikálni, de elég nehéz így), mindenesetre jól eltáncikáltak, elnevetgéltek a lányok. Közben egyszercsak megjelent Anna nővére (a fura sérós kislány), hogy hol van Eliza, ma nem jön-e a parkba, mert várják. Őrület, milyen népszerű a csajszi! Ez a park amúgy kezd kicsit Nehru/ Bakáts tér feeling lenni - mindig összefutunk valakivel.

Szóval nem épp kipihenve indultam neki a hétvégének, de egyikünk se, úgyhogy abban reménykedtünk, hogy ma reggel jó sokáig fogunk aludni... hát nem így lett sajnos, a lányok tök hamar keltek, én meg egyszerűen a szememet nem bírtam kinyitni... igaz, hogy mára Flóra és én is rosszabbul lettünk, fáj mindkettőnk torka, meg rossz a közérzetünk, de szerencsére délutánra azért jobban lettünk, a délelőttöt úgy ahogy van át kellett volna aludnunk... de persze mi már 9-kor lenyomoltunk a cuki fiús bárba (Bar Ucci), amit még ketten próbáltunk ki csütörtök reggel Gaudival, mert felfedeztük, hogy a croissant (olaszul cornetto) ott töltik frissen és nemcsak nutellát kérhetsz bele, hanem pisztáciás krémet is. Szóval gondoltuk jó lesz a lányoknak, de persze egyik se kérte valamiért (?!), de nem is volt baj: nekünk legalább volt egy fincsi reggelink persze a capo-k, a báros fiú mosolya és guns'n'roses kiséretében, úgyhogy engem felpörgetett. El is indultunk kirándulni, a Rilke ösvényre. "Amikor a 20. század elején Rainer Maria Rilke, híres német író Duino várában vendégeskedett gyakran sétált ezen a 2 km hosszú úton Sisitinába. A gyönyörű panorámaút ezeknek a sétáknak emlékét őrzi." Flóra itt is élvezkedett a sziklákon, meg sem állt egy percre se, a kilátás se nagyon izgatta fel. Eliza meg pont ellenkezőleg, ő két percenként megállt pihenni meg kaját kunyerálni. De kisebb szenvedések mellett végül ő is végignyomta az utat. Szép volt, meg jó volt a tenger mellett sétálni a magasban, bár én hol Elizát vonszoltam, hol Flórát néztem, hogy mikor zuhan a mélybe, közben meg az algókat nyomtam magamba, hogy lássak a szar közérzetemtől... utána sajnos Flóra is megzuhant, de a délutáni alvás mindkettőnknek jót tett, legalábbis a fizikai állapotunknak (katt a képre).

Flóra nincs jó passzban, mostmár ki kell jelentenünk, úgyhogy ez mindannyiunk hanulatára rányomja a bélyegét sajnos. Mostmár csak azon drukkolok, hogy mire a szüleim jönnek addigra kicsit összeszedje magát. Sajnos most ezt Gaudi is nehezebben viseli, próbálom kapacitálni, hogy kicsit menjen kikapcsolódni holnap valamerre, de úgyse fog, már most tudom. Meg holnapra esőt is mond amúgy.

Mostmár nem nyaralunk. A lányoknak majdnem teljesen beállt a rutin, Gaudi sokat dolgozik, én nem haladok a bürokráciával (amit mostmár nem fogok többet részletezni), itt a házban is vannak zavaró tényezők, és egy munkahely se jelzett eddig vissza, hogy egyáltalán behívna interjúra. A szociális élet is jó lenne, én reménykedem, hogy jövő héten a jógán esetleg lesznek szimpi arcok, vagy az aperitivo-n, bár még az előtt az inamba szállhat a bátorságom, hogy el merek-e egyáltalán menni. No szóval, szerintem most kezdenek el előjönni a költözéssel járó nehézségek, amik ugye az újdonság varázsa, a város szépsége és a nyár pozitív hatása miatt eddig nem mutatkoztak meg. Gondoltam, hogy lesznek, ahogy azt is, hogy Flóránál előbb-utóbb újra beüt a rossz passz, de azért nyilván rossz így is. Úgyhogy ma is betömtem egy adag édességet magamba. Remélem holnapra legalább fizikailag jobban leszek, mert így a futás is off, pedig az meg lelkileg nagyon jót tenne. 

 Három hete érkeztünk.

Írok a kávézásról, mert az legalább annyira jó itt, ha nem jobb, mint a proseccozás. Ugye senkinek sem kell ecsetelnem, hogy Trieszt mekkora kávé birodalom, mert az. Egyrészről a két nagy kávé márka is innen ered, a Hausbrandt és az Illy (ami amúgy magyar eredetű, olvassatok utána!), és továbbra is ezek viszik itt a prímet, a legtöbb bárban ezeket mérik. Van kávéegyetem (http://unicaffe.illy.com/it/corsi/alta-formazione/universita_del_caffe_master), Triestespresso Expo, és kávéfesztivál (https://www.triestecoffeefestival.it/), ahol capo in b bajnokságot is rendeznek. Apropó capo in b, ki találta ki, hogy mit takar ez az elnevezés? Mert itt minden kávét másképp neveznek, mint Olaszország többi részén, úgyhogy nekem is tanulnom kellett ezeket az elnevezéseket és pl. ma reggel pont espressoként kértem az espressot Gaudinak, pedig a címben szereplő elnevezés lett volna a helyes triesztiül. A kávék különböző elnevezéseiről egy összefoglaló annak, akit érdekel: https://www.discover-trieste.it/code/15909/How-to-order-a-coffee-in-Trieste. Amúgy itt a kedvenc a capo in b, vagy csak a capo. Zseniális, hogy egy olyan helyre költöztem, ahol megmondhatom, hogy milyen ivó alkalmatosságba adják a kávémat... én teljesen átérzem ezt, mert én pl. a reggeli kávémat kávés csészéből, de az ebéd utánit már üvegpohárból szeretem inni, és teljesen más feelingje van amúgy tényleg. Szóval abszolút értem a trieszti létet, bár az is igaz, hogy nem iszom meg napi négy kávét, amennyi elvileg az itteniek fejadagja. Minden bárban mindig fürtökben lógnak az emberek, és a capo in b (=espresso macchiato) pl. 1,20 euro. Ja és a báros általában ismeri a betévedő kuncsaftokat, a bárosok általában nagyon kedélyesek és kedvesek, mondjuk azért a centro-ban vannak kevésbé lelkes arcok is. Sok bárban még mindig pottyantós a wc, vicces volt, mikor először bemutattuk ezt a fajta klozetot Flórának, jó nagyot nézett, hogy ez meg mi. Amúgy a bárok nem fancyk, hanem inkább ilyen autentikus, pultos, újságolvasós, bemésziszolmésztovább feelingűek, szóval kevés a puccos kávézó szerencsére, bár azért a centro-ban nyilván ez is akad. Egyedül is többször ittam már, állva, pultnál, ülve, újságot olvasva, szóval ez abszolút egy mini-program, ami jó. Nyilván a triesztieknek ez rutin, nekem még élvezkedés.

Itt nem messze tőlünk van egy történelmi kávézó, 1914-ből, ilyen szecessziós stílusban, de állítólag itt a sarki Bar Parcoban jobb a kávé (Gaudi volt ott az anyukájával), http://www.caffesanmarco.com/.

Összességében ez a capo in b tényleg függőséget okoz, finom, kevés, jól érzed magad tőle. Bár nekem a mai napom után a boldogságomhoz egy kis citromos tiramisu szerűség is kellett, na jó, nem is kicsi, hanem egy fél doboznyi. Alig várom a holnap reggeli kávém.

(FYI: írtam még egy bejegyzést ma, remélem az is megjelent ez alatt)

A mai nap eleje és végének egy része jó volt, a közepét úgy teljesen kihagytam volna az életemből... most nem nyavajgok, hogy mi minden volt rossz a mai napban, mert nem ezt akarom magamban erősíteni, lehetnek ilyen napok, sőt, néha kellenek is, csak ne egy hosszabb periódus legyen belőle, az a lényeg... mindenesetre fáradt vagyok, holnap lehet hogy be kellene iktatnom egy kis pihenést, vagy legalább egy rövid futást, bár nem tudom, hogy fog menni, mert holnap rövidebb napja van Flórának is. De ha holnap nem is, akkor jövő héten három este is elmegyek, úgy tervezem, kétszer próbajógára, egyszer meg egy networkingelő aperitivozásra... Asszem Gaudi is fáradt, bár ő mindig jobban tartja magát, mint én.

De akkor elmesélem inkább a jó dolgokat. Reggel egyszerre vittük a gyerekeket oviba és suliba, Gaudi is jött velünk, igaz, mindenki szenvedett, de nagy nehezen csak leadtuk mindkettőt, Eliza egyre ügyesebb, még így is, hogy ma tényleg tök korán bevittük szegénykét (ugye Flóra iskolakezdése miatt meg van szabva az időnk)...

Így nézett ki az ovi/suli járat:

Ezután KETTESBEN kávéztünk kb negyed órát, de nagyon jó volt, egy új bárban, ahol szintén isteni a kávé, és cuki a pultos csávó. Utána Gaudi ment haza dolgozni, én meg bicajra pattantam és ügyeket intéztem (teljesen eredménytelenül), de nagyon jó volt bicajozni a városban és kicsit kinézni a partra.

A nap hátralévő része teljesen kuka volt minden téren, nekem ráadásul iszonyú migrénem is volt, de Elizával késő délután lejutottunk ketten a parkba (második próbálkozásra, mert először mire odaértünk fordulhattunk is vissza, mert kakilnia kellett), és ott végre becserkészte a fura sérós kislány, aki már kerülgeti őt egész héten. Úgy sikerült, hogy a kislánynak (Anna) van egy irtó cuki spániele, amiért Eliza teljesen megőrült, úgyhogy a kutyának hála Eliza is feloldódott és egy órát játszottak, nagyon édesek voltak, tökre örültem neki. A kislány amúgy 5 éves majdnem és Eliza csoportjába jár (ugye vegyes csoportban van) - katt a képre.

 Úgyhogy legalább Eliza sikeres napot zárt.

Holnap péntek, remélem hétvégén tudunk kirándulni, Flóra is már szemez a körülöttünk lévő hegyekkel.

Másfél órája próbálok leülni a géphez, de hol a lányok fegyelmezését végzem, hol fürdök, hol a holnapra megálmodott cipőmet keresem és most még random belenéztem Flóra iskolatáskájába is, és hát nem ott lapul egy házi feladat?! Pff.... ebben az iskolában már eléggé meglehet rólunk a véleményük, minden felszerelést késve szerzünk be, nem írunk házi feladatot, doksik hiányoznak, stbstb... délután még kérdezgettem Flórát a házi feladatról, de közölte, hogy nem tudja, hogy van-e, mert ő nem érti... ahhoz képest ott a házikó a könyvében, na, mindegy, majd bepótoljuk, de asszem nem holnap reggel 7-kor fogjuk ezt megtenni. Flóra nem lesz olyan kis eminens mint én voltam, azt már most látom... ma nagy büszkén mutatta, hogy a vadiúj tolltartóját kiszínezte belül, amitől én majdnem dobtam egy hátast! Én úgy vigyáztam a tolltartóimra, meg az összes sulis dolgomra, hogy még most is kb. újnak néznek ki. A könyve meg már most gyűrödött... na, mindegy, ezeket is elengedem, de a tolltartós rajzot nem bírtam neki megdícsérni, amitől persze kiborult. Ma amúgy is kiborulós napja volt, ugye már tegnap is rezgett a léc, remélem, hogy ez nem egy negatív hullám kezdete. Amúgy nyilván nehéz neki a suli, de szerintem még így is ezerszer könnyebb, mint az otthoni. Pl. azt írtam, hogy elsőben csak a nyomtatott betűket tanulják? Vannak játékok is a teremben, szoktak játszani, udvarra is mennek, énekeket is tanulnak, és ma mesélte, hogy jöttek hozzájuk a felsőbb tagozatosok, párba álltak, elvitték őket a saját termükbe és ott a földön ülve a nagyok mesét olvastak a kisebb párjuknak. Flóra párja állítólag még magyarázta is neki, hogy mi mit jelent. Összességében eddig nagyon pozitív a kép, remélem Flóra is élvezi majd sokáig a dolgot... bár ma reggel már ő is csimpaszkodott belém, hogy nem akar iskolába menni, de aztán bezúzott, amint megjelent a tanár nénije. Amúgy az osztrák-olasz kislánnyal minden reggel óriási ölelgetésekkel köszöntik egymást, és most hozzájuk csapódni látszik egy libanoni kislány is (aki amúgy tud olaszul), aki meg totál kedvesen-lelkesen ciaoflórázott ma mikor elváltak. Ja, mert amúgy az iskolába reggel egyszerre megy be az osztály, a kapuban gyülekeznek és 8.05-kor beviszi őket egyszerre a tanító néni és 13.35-kor egyszerre hozza le a gyerekeket és adja át a szülőknek.

Az iskoláról és Flóráról most ennyit, térjünk át a kis bumbira. Ma már bent reggelizett az oviban, igaz, hogy nem Flórával együtt mentünk, hanem Flórát elvittem, hazajöttem, összeszedtem Elizát, őt is elvittem, aztán elmentem Aldiba, aztán haza, főztem, aztán elmentem Elizáért, hazahoztam, megetettem, lefektettem, elmentem Flóráért, hazahoztam, megetettem, elvittem busszal a magyar tanárnőhöz olaszra, hazajöttem, felkeltettem Elizát, felöltöztettem, visszamentem vele Flóráért, onnan együtt visszajöttünk, parkoztunk, és hazajöttünk. A mai napomba az önkormányzat nem fért bele, de holnap az a terv, hogy együtt viszem be a lányokat és akkor onnan zúzok ügyeket intézni. Azaz nem, mert előtte talán megiszunk egy kávét ketten Gaudival, ha minden klappol. Ma kb. nem is láttam/hallottam, annyit dolgozott, most este meg lement picit altatás után, hogy legalább levegőzzön. Na szóval, Eliza. Ügyes volt ma is az oviban, már reggelizett is, azt írtam, hogy mi ott a reggeli? Gyümölcs és kenyér. Nagyon érdekes kombó, Eliza csak a kenyeret kérte, mondjuk nem is baj, mert már itthon is reggelizett egyet. Aztán udvarra is mentek, mikor érte mentem, akkor épp a padon ült és gengelt egy másik kislánnyal. Nagy népszerűségnek örvend amúgy, mert most mikor a parkban voltunk a játszón, odajött hozzám egy vadidegen kislány, hogy a "te kislányoddal járok egy csoportba az oviban". Hú mondom, de jó, akkor menj játszani vele. Oda is rohant Elizához, aki le se sz@rta, meg megjelent nagy elánnal a tegnapi rövidhajú kislány is, aki szintén Elizára akart nyomulni, de őt is elhajtotta Eliza. Lehet, hogy nála se jön be az, hogy aki nyomul rá, az tetszik neki.... mint, ahogy Flórával volt, hogy azt csípi, aki nem nyomul. Meglátjuk, azért nem féltem egyelőre egyiket se.

Ja, bár az esténk több ponton is katasztrófába fulladt, mert Flóra rátaposott a napszemüvegére, ami ripityára tört, természetesen ezt a momentumot egy állati üvöltés, és sírógörcs kísérte, ami elég hosszú ideig is tartott, még jó, hogy a felettünk lakó öreg bácsi nagyot hall (ennek ránk nézve mondjuk vannak hátrányai). Ezután nemsokkal pedig Eliza elvonult egyedül fogat mosni (este mi szoktuk neki megmosni, reggel mossa egyedül, de most önállósította magát, mi meg nem rohantunk utána, mert épp gondolom Flórával volt valami ügyletünk), majd rá pár percre jött ki üvöltve a fürdőszobából Flóra törött napszemüvegében vérfolyammal a száján.... patakzott a vér a szájából, én komolyan megijedtem. A lelkem úgy gondolta megborotválkozik az apja borotvájával és levágta az alsó ajkát. Vagy csak a borotvával akart fogat mosni. Na ez se tartott rövidebb ideig, mint Flóra sírógörcse, úgyhogy gyorsan benyomtuk az esti mesét, és az ölemben aztán megnyugodott meg a vérzés is elállt. Mindezek után még hamarabb is ágyba kerültek, mint általában, úgyhogy hagytuk őket még hülyéskedni, hálisten Eliza megnyugodott és vidám lett, de persze ez meg visszaütött, mert felpörögtek... na, de a lényeg, hogy mindenki túlélte a napot.

Nekem két negatív válasz jött eddig a CV beadásaimra, úgyhogy nem vagyok valami hatékony eddig. Holnap folytatom, illetve hátha lesz időm személyesen is nézelődni, vedremo. Amúgy nem vagyok valami élettel teli az elmúlt két napban, ez a nyavaja kicsit visszavet, de ma már jobban voltam egy fokkal. Remélem holnapra már teljesen okés leszek, szeretnék még a héten futni is eljutni kétszer legalább, bár ilyen tempó mellett nem tudom, hogy fog beleférni. Meg kirándulni is szeretnénk, jókis hegyek, erdők vannak itt a városon belül is, van mit felfedeznünk. No de most azt hiszem a házi feladatokra kell elsősorban koncentrálni... de olyan jó volt most délután a parkban, a lányok is élvezték, és én is a napsütést, bár már azért itt is kezd hűvösödni az idő.

No a témák, amikről akarok majd írni, csak,hogy ne felejtsem el:

- közlekedés

- hulladékgyűjtés

- Trieszt - Olaszország összehasonlítás

- kávézás / kajálás

Hú és még tuti volt valami, de most nem jut több eszembe. Szóval folyt. köv.

Eliza az utcánkban az új kulacsával:

Naplementés (csend)élet a parkban wc papírral - az is rohadt drága nemcsak a zsepi:

Kicsit szellősebben kezdtem el írni, mint ahogy észrevehettétek, egyrészről, mert nem jutok el minden nap az írásig, másrészről, mert most azért kezdenek beállni a szürke hétköznapok... na jó, azért attól még távol állunk igazából, talán Flóra sulija beállt már rendesen, szépen jár és élvezi, mára már a könyvei is megvannak és szépen be vannak kötve, hú, de a nevét még rá kell ragasztanom, ahhh, ma se fekszem korán. Pedig tegnap nagyon jól esett hamar lefeküdni, egyrészről mert hulla vagyok, másrészről, mert én is elkaptam ezt a takonykórt a lányoktól, úgyhogy már mindhárman göthösek vagyunk. Eliza elég szamóca, kis hőemelkedése is volt, nem tudom, hogy lesz ebből hosszabban ovi holnap... pedig úgy volt, hogy holnap már bent reggelizik, de lehet, hogy holnap is mégcsak rövidebben viszem be, majd a reggeli állapotától függően. Tetszik neki továbbra is, bár azért sírdogál elválásnál, de ott bent már jól érzi magát. Ma voltak kint az udvaron, látta is a nővérét, de Flóra csak hallotta, hogy köszönt neki, mert már épp ment befelé a szünetéről. Olyan kis édesek lehetnek ott az egymás melletti épületekben... azért ma kicsit sírtam én is, mert ma egy idegen óvónéni volt bent, aki egy katonatiszt, a kis plüss pandáját be se vihette magával szegénykém, megszakadt a szívem.

De ovi után kapott új kulacsot, meg is ivott 2 liter vizet belőle, úgyhogy délután a játszóról haza kellett jönni, mert bepisilt szegényke, pedig voltunk ott is pisilni... nem baj, ezt is megoldottuk. A játszón odapattant Elizához egy kislány, akin látszott, hogy megörült neki, és ki is derült, hogy egy csoportba járnak, kis cuki volt, de Eliza nem akart vele barátkozni. Kérdeztem, hogy mi baja a kislánnyal, miért nem barátkozik, erre közölte, hogy nem szép a haja. A kislánynak elég designosan van lenyírva a sérója, félig rövid, félig hosszú és kék vagy zöld csíkok vannak benne. Amúgy így leírva furán hangzik, de meglepően jól áll neki, valahogy kiemeli a szép arcocskáját. No de a lényeg, hogy Eliza nem akart vele barátkozni, pedig Flóra is noszogatta. Őrület, hogy vonzzák be ezek a lányok a szociális kapcsolatokat... bezzeg én még nem találkoztam potenciális barátkozó felülettel... huh, csak marha jó pasikat látok, de nem keveset, végem van. Lehet, hogy a gyűrűmet itt nem is kéne hordanom, hahaha. Nem mintha az olaszokat az ilyesmi zavarná. Mondjuk ma Gaudi próbált rólam normálisabb fotót csinálni az önéletrajzomhoz, de mindegyiken úgy nézek ki, mint egy két hete nem alvó, agyonstrapált menekült... akkor napszemüvegben kell pásztáznom a pasikat, az lesz a megoldás. Na de viccet félretéve, jó lenne azért majd egykét emberre szert tenni, vagy akár családra is... a magyar család egyelőre nem tűnik úgy, hogy nagyon vágyna ránk, de majd még meglátjuk. Ennek is adunk időt, végülis nem tudom, hogy mit akarok, ez a harmadik hetünk még csak itt.

A játszó és az átöltözés után Flórának is elmentünk kulacsot venni, mert persze neki is kellett, ha Eliza is kapott. Ez egyértelmű. Ma Flóra kicsit szétesetebb volt, mint szokott lenni, de még mindig vállalható, bár én türelmetlen voltam sajnos, asszem ez a megfázás nem tesz jót...  Flóra ma úgy feküdt le, hogy hiányzik a nagyi, és hogy nem akar Olaszországba költözni... igaz, hogy előtte a kis magyar ovis barátocskájával skyepoltak, lehet, hogy megrohanták az otthoni érzelmek, bár neki pont azt magyarázta, hogy milyen jó, hogy már nem ovis, mert, hogy ő szomorú volt, mikor vége lett az ovinak, de most az iskola nagyon jó, úgyhogy nem bánja, hogy vége az ovinak. Tök vicces, tényleg úgy beszélgettek, mintha egy Janikovszky Éva mesét olvastam volna. Továbbra is nagyon otthonosan mozog mindkét lány itt, remélem, hogy ez így is marad... bár érdekes, mert bennem is pont ma feljöttek ilyen otthonnal kapcsolatos nosztalgikus gondolatok, érdekes, hogy Flórának is... mennyire egy hullámon van az érzelmi világunk.

Ja, tegnap még volt balett, Flóra továbbra is lelkesen jár, élvezi, és most Eliza is kipróbálta a baba balettot, alias baby dance-t, ahol a tanárnénit Elisának hívják, szóval nagyon vicces. Meg amúgy is, a kb 25 kis aprómanó tütüben, majd meghaltam. Eliza ott is sírt, de nagyon profi volt a tanár (azaz kettő, Elisa az anyukájával viszi a csoportot, aki szintén táncos), mondta, hogy beviszi, aztán meglátjuk mi lesz. És az lett, hogy Eliza letáncikálta az egy óráját. Szóval wow.

Gaudi nyomatja a melót ezerrel, tegnap ő csinálta a vacsit (grillcsirkét aminek a pácolgatását már professzionális szintre emelte), míg mi a baletton időztünk, ma meg munka után elbicajozott a Barcolára egyedül és úszott is a tengerben, míg mi vonszoltuk magunkat ide-oda, a könyvesbolt, a park, a lakás és a kulacsáruda között. 

Tegnap meg ma nem igazán csináltam fotókat, de szeretném megosztani, hogy Eliza ovijában már ki vannak téve az első alkotások, köztük Eliza kiszínezett jele is (cukorka), és szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt még az ovis jelek is mások, mint otthon, pl. az Eliza melletti jel az egy WTF?! Gnóm?! Ki az aki ezt a jelet választja/kapja szerencsétlen..... és szerencsétlen anyja, akinek ezt kell rárajzolni arra a rengeteg cuccra, amit az oviba kell vinni... no szóval hát... holnap áttanulmányozom a többi jelet is, mert csak fele látszik ezen a fotón.

Az én munkakeresésem és a lakás rendezgetése stagnál, sose fogok ezekhez eljutni. Vagyis nem, beadtam tegnap este is meg ma is pár hirdetésre a CV-m, azaz nemcsak hirdetésre, hanem pár random helyre is, amik szimpik voltak, próba szerencse. A lakás meg remélem halad majd, ha megjön az Ikea és lesz több tároló alkalmatosságom. Ezek a kukás zsákok már eléggé kezdik zavarni a szépérzékem.

Legközelebb elmélkedni fogok, kávéról, közlekedésről, olaszokról, városokról. Ha eljutok egyszer oda is és összeszedem a gondolataimat.

Azt írtam, hogy a redőnyt sikerült megjavíttatnom? 50 euróba fájt, de a tulaj elvileg majd átutalja. Meg annyira belejött, hogy mondta, hogy kérjek árajánlatot a redőnyök cseréjére... na, addig se jutottam el. Őrület, hogy milyen gyorsan mennek itt a napok. Nem mintha otthon annyit unatkoztam volna, de itt ez még csak fokozódik...

Meg akkor még megosztom, hogy holnap reggel mit fogunk reggelizni, mától akciósan árulják az Aldiban:

 Buona notte/ Buongiorno!

Folytatom az előző bejegyzésem, hogy hogyan is alakult a hétvégénk hátralévő része... kora délutánig esett, de mindenki csendes pihizett és ez mindenki idegállapotának jót tett, az enyémnek legalábbis biztosan. Eközben Gaudi elrobogott a Decathlonba és beszerzett egy pingpong szettet, úgyhogy mire felkeltünk már sütött a nap és zúztunk is le a parkba pingpongozni, a lányokat meg Erikára passzoltuk. 

Ez a röpke félórás kis kikapcs (értsd: káromkodásokkal teli véres küzdelem) nagyon jól esett, a helyi erők fel is fedezték a tehetséget bennünk, mert kihívtak párosra.... szerencsétlenségükre (vagy szerencséjükre) épp akkor jöttek vissza a nyávogó boszik, hogy mi van már hagyjuk abba stb... de visszatérünk még és leverjük a trieszti sportolókat! Jól meg is szomjaztunk, úgyhogy megkezdtük Erika búcsúestjét a Bar H-ban egy-két pohár proseccoval, aztán kis korzózás után elmentünk egy étterembe (amit egy másik éttermes ajánlott és ahova foglaltunk már előző nap). Itt kirendeltünk mindent, amit nem szégyelltünk, úgyhogy sem éhesek, sem szomjasok nem voltunk, Flóra szerint berúgtunk, ahahah. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy vidámak lettünk. (katt a galériára) Szóval a morcos napkezdés végül szerencsés fordulatot vett, ja és az Ikeat is sikerült megrendelnem, hallellujjaaa.

Írtó szép napsütésre ébredtünk vasárnap, úgyhogy meleg kakaózgatás után egy nagy sétára adtuk a fejünket, hogy elkísérjük Nagyit a buszállomásra, mert indult haza. Így ébredeztünk:

Útközben a Canalnál (Canal Grande, de a "grande" szónak itt nem tudom, hogy milyen létjogosultsága van, egyrészről ez az egyetlen canal Triesztben, másrészről olyan kicsi, hogy még én is átúszom egy levegővel - najó, lehet, hogy kettővel) egy nagyon vicces bajnokságra leltünk:

Kajak vizilabda! Kajakra mondom, hogy az! Tátott szájjal néztük, tök izgi volt, Flóra közölte, hogy a trieszti csapatnak drukkol. És mikor sétáltunk tovább, egy csomó csapatot láttunk még, akik készülődtek, és természetesen köztük a magyar csapatot is észrevettük... na ekkor megkérdeztem Flórát, hogy akkor így Triesztnek vagy a magyaroknak drukkol, azt válaszolta, hogy mindkettőnek. Nagyival még búcsúkávéztunk egyet egy nagyon fancy helyen, aztán nagy nehezen megtaláltuk, hogy honnan indul a busza, kicsit késett, de végül csak felült és már meg is érkezett szerencsésen Budapestre. A lányok nagyon szomorkodtak, hogy elment Nagyi...

Ebéd, alvás, én alvásidőben futottam egy óriásit, szerintem életem legjobb idejét, majd délután kimentünk a Barcolára, ahol eszméletlen jó idő volt, Gaudi fürdött is a tengerben, mi a lányokkal játszottunk, bároztunk, elvoltunk...

Hazafelé a Barcoláról egy órási kidőlt fa állta az utunkat (a tűzoltók már teljes erőbedobással dolgoztak rajta - a lányok és pár száz más gyerek nagy örömére), azaz a busz útját, úgyhogy elég bajosan értünk haza (Eliza már kézben). Ma reggel az újságosnál ekkora táblán meg is volt jelenítve a hír. Paura e Delirio a Trieste! A kidőlt fáról Gaudinak van csak képe, én katasztrófaturistáskodtam.

Mindenesetre a szüleim érkezésééig (két hét) nem iszom alkoholt. Eddig szerintem arra költöttük a legtöbbet. Előkutattam a teákat az egyik dobozból, most úgyis én is elkaptam már Flórától a göthöt, úgyhogy nyomom a mézesteát október 2-ig prosecco helyett.

Ja, természetesen már Eliza is taknyos, ma nem is vittem be az oviba, remélem holnap már tud menni. Amúgy aktív és a fejemen ugrál, de azért még gondoltam egy napot pihiztetem itthon... hát pihenés nem sok volt, helyette benyomatott egy órási carbonárát ebédre - azt főztem, miután lenyomtam egy bank, könyvesbolt, redőnyszerelés kört... mindezt 12-ig bezárólag. Ja, de ez már hétfő, nem a hétvégéhez tartozik. A lényeg, hogy kicsit náthásan, szerelősen de elindult a harmadik hetünk itt.

Na aki már épp nagyon elkezdett volna minket irigyelni, azoknak írom ezt a bejegyzést.

Tehát az óriás alvásból semmi se lett, mert Triesztre lecsapott az apokaliptikus vihar, egész éjjel esett és fújt, de annyira, hogy kora reggelre le is szakadt a redőnyünk a hálószobában. Úgyhogy teljes sötétség van, ki tudja meddig, mikorra szerzünk szerelőt. Nem beszélve arról, hogy a huzat rázta egész éjjel a bejárati ajtót, szóval esélyem nem volt aludni... Flórának már tegnap este is fájt a torka, na ez ma reggelre se múlt el és természetesen nem aludtak sokáig, és egyből verték az asztalt a meleg kakaóért, amire várniuk kellett jó hosszan, mert nincs mikrónk és ez a sz@r elektromos főzőlap egy év mire felmelegszik... A ponyvát levitte a biciklikről a szél, úgyhogy azok is ronggyá áztak és egészen du 4-5-ig ilyen időt ír, szóval a kirándulás és egyáltalán a kimozdulás is felejtős. Innék egy teát, mert már én is kezdem érezni a torkom,de megy a mosogatógép és ha bekapcsolom hozzá még a vízforralót, akkor lecsapja az áramot... Asszem ma trieszti módra már ebéd előtt proseccozni fogok, bár nincs itthon, kimenni meg nem lehet, uffa. Ja és Erika segített az Ikeában, szóval most nagy lendülettel leültem, hogy akkor ezt véglegesítem, de az egyik típúsú kiszállítási mód sem működik valamiért, szóval ez volt az a pont, hogy feladtam a mai napot. Mindehhez persze van egy alap érzékeny állapotom, mindenki ki tudja találni, hogy miért.

Szóval remélem nálatok jobban indult ez a hétvége.

Innen már csak felfelé megyek remélem.

Amúgy ma két hete érkeztünk.

Ideje Elizáról és az ovikezdésről is ejtenem már egykét szót. Tehát, rá és az ovikezdésre nem sok figyelem hárult, szegény elnyomott második gyerek, meg amúgy is, ő a simulékony, kiegyensúlyozott, szociális, vidám kis husigombóc, minden rendben lesz... hát, nekem volt egy olyan érzésem, hogy azért rá is kellene figyelni, mert azért nem olyan egyértelmű ez, lévén, hogy még sose járt közösségbe a közvetlen családtagjai nélkül, pláne nem egy olyanba, ahol nem ért egy árva szót sem...

Nagyon lelkesen indult neki a dolognak és várta is, és ugye szerdán úgy volt, hogy bemegyünk egy órara ketten és ismerkedünk ott a környezettel... na hát ezt én félreértettem, mert erre az egy órára már egyedül kellett őt bent hagynom, én nem mehetttem be vele. Erre se őt, se magamat nem készítettem fel, úgyhogy nem indult jól a dolog. Bementünk együtt, csináltak rólunk közös fotót, mikor átléptük az ovi küszöbét, aztán együtt megkerestük a kis szekrényét, bepakoltunk, aztán várta az ovónéni (vele együtt még kb 4-5 gyerek jött ugyanebben az időpontban "betanulni", és ugye a teremben már volt egy csomó gyerek, mert ezek vegyes csoportok, összesen 25-en vannak), be is sétált, mondtam neki, hogy én most akkor elmegyek, de mire felfogta, hogy én nem megyek utána, addigra már igyekeztem kislisszolni, úgyhogy még láttam, hogy jön utánam pánikban szegény... hát elég borzalmas volt. Egy órát valahogy eltöltöttem a kínaiban, hogy bevásároljak Flórának mindenféle papírt, tollat, füzetet, de igazából csak izzadtam és semmit sem fogtam fel, hogy mit kell vegyek, mit látok magam előtt és a boltos kínai kiscsaj elég bunkó volt, úgyhogy igyekeztem vissza az oviba. Ott egy agyonsírt arcú kis Elizát kaptam vissza és mondták, hogy végig sírta szegényke az egy órát... de utána megnyugodott hamar és kedvesen elköszönt mindenkitől. Na ezeket a szitukat nem bírom, tudom, hogy egyik anya se, de ezeket valahogy nagyon ki kéne hagynunk az életünkből... de tény, hogy talán egy fokkal jobb ezt a másodikkal megélni, kicsit edzett már a szívem, ha lehetséges ez egyáltalán.

Délután már mondogatta, hogy holnap majd nem fog sírni, meg volt ott egy kislány, aki hozott neki egy babát és majd azzal fog játszani, szóval úgy éreztem, hogy nem hagyott benne nagyon rossz élményt ez az egy óra... de persze azért tartottam a másnaptól...

Csütörtökön reggel közölte, hogy nem akar menni oviba, ott is sírt, elváláskor görcsösen kapaszkodott belém, úgy tépte ki a kezemből az óvónő, borzalmas volt... gyorsan el is rohantam és hívtam az anyukámat egy kis vigaszért. Szerencsére az egy óra hamar elment, rohantam érte vissza, és ott bent jött-ment nyugodtan a teremben az én kis gombóckám. Olyan büszke voltam! De úgy örült nekem azért így is. Rajzoltak az óvónénivel, meg a kiskonyhával játszott, úgyhogy nagyon kis kiegyensúlyozott volt. Szerintem segített neki az is, hogy elvitte a kis plüss pandáját, és abba tudott kapaszkodni ez alatt az idő alatt.

Ma reggel is nehéz volt az elválás, sírt keservesen, és úgy volt, hogy csak egy órát marad bent, de aztán hívott az óvónő, és mondta, hogy nagyon jól elvan és maradhat két órát is. Úgyhogy maradt. Wc-n is volt és valami kislánnyal azt játszották, hogy csikizték egymást... annyira cuki volt, mikor mesélte. Nagyon büszke vagyok rá is. És olyan kis picurka még, tök nagy dolog, hogy ő is így elkezdte a nagybetűs életet egyedül. Megszakad a szívem, hogy ő is kirepült... pláne úgy, hogy nem ért semmit. De boldogan "csájózik". Hihetetlen kis cukorka, mint az ovis jele is mutatja.

Kivéve otthon, mert most ő kezdi átvenni Flóra helyét, - najó, azért nem, ő nem hisztizik és üvölt, remélem, hogy nem is fog - mert nem fogad szót és rosszalkodik egész nap, és kb. totál hülyére vesz minket, Erikát is beleértve. Úgyhogy elő kell vennünk a nádpálcát már nála is.

Kár, hogy jön a hétvége, mert most kezdett belejönni, hétfőn kezdhetjük előlről az egészet.. de azért remélem hamar belerázódik.

Amúgy nem tudtam nagyon jól feltérképezni az ovit, mert ugye nem nagyon mehetünk be, de a folyosója elég szűk, ott sokan tobzódunk majd szerintem reggelente, a termek tágasak, mondjuk sok is a gyerek (két csoport van összesen, mindkettő vegyes és 25-25-en vannak), de egyelőre nem sok játékot láttam, de lehet, hogy el vannak pakolva, nem tudom. Meg nincs olyan nagyon kidíszítve sem az egész, szóval nekem nem olyan bizalomgerjesztő, de tény,hogy a mi ovink Pesten zseniális volt, egy gyerek oázis, szóval magasan volt a léc. Pedagógusok sincsenek sokan, eddig két embert láttam a 25 főre, mindkettő eléggé belassult, de amúgy kedvesek, szóval nem tudom, hogy bírnak majd el ezzel a gyerekhordával, de hát nyilván tudják.... a lényeg, hogy Eliza jól érezze magát, nem az, hogy nekem milyen elvárásaim vannak egy ovival kapcsolatban. Az udvara pici, de cuki, és szomszédos Flóra iskola udvarával, szóval remélem lesznek majd lent sokat. Antonia, az óvónéni nagyon kedves és Eliza is szerintem egyre jobban kedveli. 

Jövő héten hétfőn még két órára megy, de kedden már lehet, hogy bent reggelizik (a reggeli gyümölcs és kenyér!!!). Amúgy kellett venni egy csomó mindent az ovira is, zsepi tömegeket, meg filctollat, meg nedves törlőkendőt, étkezéshez alátétet, stb., szóval az évkezdés nem indul épp nullszaldón. Eliza ovija sokkal nemzetközibb, mint Flóra sulija, sok az albán/koszovói, ukrán, kínai is, olasz a legkevesebb, legalábbis a picik között. Egy koszovói anyukával már pont a múlt héten összeismerkedtem a játszón és tegnap találkoztunk az oviban, hogy ők is most kezdik és az ő kisfia is sírós elváláskor, úgyhogy egymást vigasztaljuk.

Igaz, hogy alig vártam már, hogy mindketten elkezdjék az ovit/ sulit, hogy végre egy kis szusszhoz jussak, de most, hogy ez történik, már sírom őket vissza... nem akarom, hogy megnőjenek!!!

Az első ovi nap képekben:

Az ovi bejárata, a folyosó, és a szerkényke (amit amúgy egyedül nem tud kinyitni, mert tök szar a nyitója):

Na itt dübörög a péntek esti pop élet, egyjókis felhőszakadás után, de én egy olyan nagyot fogok aludni, mint még soha, legalábbis remélem,hogy senki nem mer felkelteni... holnap kirándulunk picit ha nem esik, mert már tengerezni nem tudunk sajnos, pedig még itt van a bejáratnál felfújva az úszógumi, biztos, ami biztos. De ezt a szezont úgy fest már el kell engedni. Azért itt egy vihar előtti kép tegnapról:

Kedves Mindenki!

Bocsánat, hogy ilyen rég nem jutottam el az írásig, mert mint megjegyeztem rendkívül elfoglalt voltam tegnapelőtt és tegnap este, ill. ma este is, úgyhogy most se leszek hosszú, jöjjenek tehát a highlight-ok, aztán majd pótlom amit pótolni kell.

- a város még mindig iszonyú jó, továbbra is nyár van, apokaliptikus esőkkel tarkítva, ami után olyan a dunszt, hogy begöndörödik a hajam!!!! - ha másért nem, már ezért megérte ide költözni (azért nem Diana Ross vagyok nyugi, de nekem már egy fél hullámkezdemény is boldogságot okoz)

- na jó, nem, mert eddig a legjobb dolog az, hogy Flóra élvezi a sulit, és naponta kb 10 új szót tanul, és már most jobb kb. a kiejtése mint az enyém. Hihetetlen ügyes, továbbra is nagyon büszkék vagyunk rá... el se tudom amúgy képzelni, hogy milyen fárasztó lehet neki egy-egy ilyen nap. Mondjuk szerencsére játszanak is, udvaron is vannak, úgyhogy vannak üresebb járatok.

- Eliza elkezdte az ovit! Erről majd jövök külön bejegyzésben. Amúgy továbbra is rebellis, őrület... csak nehéz komolyan rendszabályozni, mert közben ötször elröhögöm magam én is, mert egy nagy kópé. Emelett szerintem 3 kg-t tuti hízott, és még el se kezdett az oviban enni, mi lesz itt még?!

- voltunk tengerezni, voltam a héten egyszer futni (ez mondjuk nem túl jó arány), a változatosság kedvéért a proseccozás mellett boroztunk is, és Erika még nem menekült haza, szóval él és virul, bár megcsípte egy medúza, ami elég csúnya, szóval remélem hamar elmúlik szegénynek...

- Gaudi munkahelyi őrülete is lecsengőben van, úgyhogy tegnap sétáltunk kettesben egy órácskát - igaz, hogy nem nagyon szóltunk egymáshoz, olyan hullák voltunk mind a ketten, és ma is lementünk egy picit altatás után - ma egy fokkal több erőnk volt, kevésbé volt fárasztó a nap. És mindketten megállapítottuk, hogy nagyon jó itt, talán túl jó is, ahhoz, hogy igaz legyen, és picit mind a ketten félünk valami negatív eseménytől... de ezt gyorsan el is hesegettük magunktól.

- amit már írtam, de azért álljon itt a pozitív felsorolási listában: lefoglaltuk a szüleimnek a szállást, jönnek október elején, juhúúúúúúúúúúúúú!!!!

- negatívumokat ma este nem írok, mert ez egy pozitív nap, és amúgy sincsenek nagyon. Azok csak kisebb nehézségek, amiket majd megoldunk.

- írok majd az oviról egy külön bejegyzést, meg majd elmélkedek is egykét dologról, csak mostmár muszáj volt kicsit bejelentkeznem, és álljon itt néhány fotó is:

Bar Parco, Eliza is törzsvendég lett, a báros néni hozza neki megszámlálhatatlan mennyiségben a kekszet, kérés nélkül, meg külön kis mesefigurás pohárban a vizet (amúgy Gaudi elment egy fancy kávézóba Erikával, ami 1914 óta üzemel, de itt a sarkon a néni kávéja állítólag finomabb, szóval nem keresünk más törzshelyet. Az egyik képen látszik is a néni - katt a galériára)

A nappalink jelenleg:

amúgy rosszul élünk:

Holnap jövök majd Elizáról és az oviról egy beszámlóval... kivéve ha újra elszabadulunk picit Gaudival. Bár holnapra özönvizet mond... otthon is volt, ha jól láttam. Na megyek, felveszem a fentebbi képen látható pozíciót.

Buona notte! / Buon giorno!

Elnézést kérek minden kedves, lelkes olvasómtól, tegnap este nem jutottam el az írásig, mert Erikával beproseccoztunk, és közben a szüleimmel skyepoltunk, és szállást is foglaltunk. Jönnek október elején, juhúúúúúú!!!! Szóval bokros teendőim voltak tegnap este a blog írás helyett, és remélem ma se lesz rá időm, mert este talán elszabadulunk kettesben Gaudival. Drukkoljatok! Bár esőt mond, szóval nem tudom, hogy még mit fogunk csinálni.

De írok ígérem, a tegnapról is, meg Eliza mai ovi kezdéséről is.

Addig is puszik!