Ígéretemhez híven újra jövök, de hosszabb szünettel... ja és lehet, hogy ma nem lesz erőm a fotókat feltölteni, de majd bepótolom, már kiválogattam őket. Huh, hol is kezdjem. No hát hogy itt még mindig meleg van, a lányok ma bugyiban köveztek, rohangásztak, tapicskoltak a tengerparton a Barcolán... ez az általános hangulatnak azért nagyon jót tesz, hogy ennyire jó idő van, de azért na, november van kéremszépen, mi lesz itt tényleg a földdel és az éghajlattal...?!? Kissé aggasztó... de most az éghajlati katasztrófa témakörbe inkább nem megyek bele, azért eléggé lehúzná az amúgy nagyon jó hangulatom. Ez a hét jól sikerült, a lányok is kiegyensúlyozottabbak voltak, én is türelmesebb egy fokkal, nem feszültem meg semmiben, és volt, hogy egy órát feküdtem a kanapén és néztem ki a fejemből (mondjuk igaz, hogy épp nem éreztem magam tökéletesen fizikailag), de akkor is, megengedtem magamnak ezt... durva. Tehát a legutóbbi posztomban felsorolt dolgok közül kipipálhatom mondjuk félig a türelmet. Ez asszem a heti legnagyobb teljesítményem. Lehet, hogy ehhez kellett mondjuk a másik kipipálandó dolog is, a mozi, mert kedden este elmentem moziba (kedd egész nap kedvezményes: 5,50 euró, ami tök jó ár, úgyhogy fogok járni, pláne, hogy 4 percre van tőlünk), ahol is irtózatosan kibőgtem magam, és ez adott egy nagy új lendületet... ja, és úgy, hogy ennek a filmnek már ismertem a sztoriját, mert már olvastam könyvben, amúgy ajánlom mindenkinek, magyarul is megvan: Sandro Veronesi: A kolibri. Nagyon érdekes könyv, de mint a fenti reakcióm is mutatja: felkavaró. A film se volt rossz, de a könyv sokkal jobban tetszett. A sportot nem tudtam annyira kipipálni mint szerettem volna, többet szerettem volna futni, de voltam egyszer jógán is, vettem mostmár bérletet, illetve minden nap toltuk a pingpongot Gaudival - sajnos eléggé felfejlődött... Állandóan ugyanazokkal a nyuggerekkel találkozunk a pingpongasztaloknál a parkban, és az egyik odajött hozzám, hogy nagyon hasonlítok egy lányra, akit negyven évvel ezelőtt ismert meg Debrecenben (a bácsi 70 és 80 között van valahol), és hogy majd hoz róla egy fotót nekem, hogy megmutathassa. Kedves de szerintem kissé kattant az öreg. A mellőzött sport már magában lelkiismeret-furdalást kelt bennem, pláne, hogy mellé jókat főztem és sütöttem is - újabb pipa - ami másrészről meg azért eléggé jót tett, mert nagyon jól esik kézelfogható dolgokat alkotni, és ahogy azt már a karanténban többen megtapasztaltuk, a kelt tészta pl. tökéletes terápiás alkotás tud lenni. Meg nekem amúgy más süti is, főleg ha új receptet próbálok ki. Jól is evett mindenki hálisten... ja, itt sokkal több édességet eszünk, mint otthon. Flóra viszont baromi jól eszik most egy ideje (kopkopp), de mindent, aminek úúúgy örülök, hogy nagyon, szóval ezért is vagyok nagyon ihletett a sütésben-főzésben. A hét sikeressége természetesen tőle is függött, és szerencsére jobb kedve volt: a mai délután volt az abszolút csúcspont, mert ketten néztük összebújva a naplementét a tengerparton és nyugiban beszélgettünk. És ő kezdményezte (ami nála ritka)! Annyira csodás pillanat volt, hogy el nem tudom mondani és remélem, hogy sokáig ilyen marad most a hangulata. Mindenesetre én is igyekszem majd vele többször kettes programot csinálni, hiányzik neki is, nekem is. Durvák ezek a gyerekek (vagy ő), hogy folyton együtt vagyunk és így se elég, mert neki abszolút és hosszan tartó figyelem és kettesben levés kell, nem csak úgy egy-egy lopott félóra (mert nyilván az van bőven)... Az iskolában nagyon ügyes továbbra is, rengeteget tanulnak, a magánhangzókat már tudja, már elkezdték a mássalhangzókat, illetve a számokból a hatosnál tartanak. Sokat rajzolnak, alkotnak, most épp olvasás nap volt, voltak könyvtárban, megint olvastak nekik a nagyok, halloweeni díszeket, maszkokat készítettek, szóval eléggé változatos és szerintem számára is izgalmas. Én is beülnék oda elsősnek. Apropó, voltam is bent, ugye a szülőin, és Flóra helyén ültem, nagyon szuper volt. Persze a szülői az szokásos, a két órából kb. nettó 10 perc volt az érdemi beszéd, de nagyon megérte így, hogy végre láthattam a termet, meg a helyét. Amúgy az egész osztályból négyen voltunk szülők (16-an vannak összesen), ami engem azért megdöbbentett, mégiscsak az első szülőije az elsős gyerekednek. De akik ott voltak azokkal jókat dumáltunk, meg a tanárnőkkel is, akik továbbra is nagyon cukik és agyon dícsérik az osztályt. Flóra tök sok minden ért már, tök sok szót tud, szerintem egy hónapon belül a kiejtése is jobb lesz, mint az enyém, szóval nagyon remélem, hogy hamarosan elindul a beszéde is. Durva amúgy, hogy az angolt is tökre tanulják, és Flóra ráérez, hogy melyik angol és melyik olasz szó. Őrület. A termek, meg a folyosó azért hasonló állapotúak, mint egy otthoni állami iskola, szóval kicsit romos, de ezt leszámítva azért jó hangulatú. Huh, most ezt a bejegyzést úgy érzem egy szusszra írom, most visszanéztem és nem is tagoltam bekezdésekre, bocsi... 

Eliza is egyre jobban élvezi az ovit, ott is volt szülői, kb. hasonlóan lelkes részvevői átlaggal jelentek meg a szülők, mint a suliban. Ügyesen megy be, eszik is bent, barátkozik és ott is tök sok mindent alkotnak, aminek egyrészről örülök, másrészről azért az is jó lenne, ha többet lennének az udvaron, mert 26-an vannak egy tök pici teremben és nyilván mindenkinek jó egy kis levegő, bár az udvaruk se sokkal nagyobb... de a lényeg,hogy Eliza jól érzi magát, itt is kedvesek az ovónénik, Eliza meg is kapta tőlük élete első nyalókáját jutalomból, amitől földön túli boldogságban volt egész nap. Eliza tökéletesen énekli a boldog szülinapot c. dalt olaszul, amit így egyik este a semmiből elkezdett, mi tátott szájjal hallgattuk, hogy ezt honnan... mint kiderült, tartanak szülinapokat az oviban csak Eliza nem mesélt róla, de most megemlítette, hogy ja, akkor csokit is kaptak,meg sütit, meg mittomén mit. Szóval bejön neki az élet.  

Mindkét intézmény szülőijén amúgy szmk-s elnököt is válaszottunk, ami itt úgy megy, mintha politikai választás lenne banyek, el kell menni egy bizottság elé, másik terembe, mint ahol a szülői van, ott személyi igazolvánnyal kell leadni a szavazatot, kis papírral, borítékban, meg minden... tiszta őrület, én tökre röhögtem ezen az egészen, mert előtte beszéltük meg a szülőkkel, hogy ki vállalja, mik a feladatok, stb., stb. szóval marhára nem értettem, hogy mi ez a felhajtás. Gaudi mondta, hogy elvállalhattam volna az iskolás szmk-s posztot, hát azért jobb, hogy maradtam a háttérben, mert itt azért több feladata van egy ilyen választottnak, mint otthon.

Új városrészt nem fedeztem fel, személyesen munkát se kerestem, csak a netet bújtam, de elég kevés volt most az új hirdetés, ill. a bürokratikus intéznivalókkal se foglalkoztam. Ellenben néztem sorozatot és filmet esténként, míg Gaudi angolozott, de egyiket se ajánlom, mert nem jókat választottam. A magyarok totál eltűntek, úgyhogy azon a fronton se fogunk szocializálódni, de a szülőiken jó volt dumálgatni legalább. Meg várom, hogy Flóra egyik osztálytársa ideköltözzön, akkor majd rájuk repülök, mert szimpik, és Flórának is a kisfiú (róla már írtam, Alessandro), szóval majd becserkészem őket valahogy, az a terv, ahahaha.

Ma voltunk az állatfarmon, ami nagyon jól sikerült, igaz, Gaudi épp most csutakolja a kb. 10 cm-nyi ló- és tyúkszart a cipőinkről, egyelőre nem sok sikerrel... szerinte nem volt olyan jó, mert drága volt ez a farm és nem adtak érte szolgáltatást, csak hogy megnézhettük az állatokat, de szerintem érdekes volt, cukik voltak az állatok, sokat meséltek, kaptunk házi lekvárt tízóraira kétszersülttel és nagyon szép környezetben is volt. És a lányok is élvezték. Azóta Ettore-nak és Furio-nak hívják egymást. Ettore egy iszonyú cuki icipici malac, Furio pedig egy rakoncátlan, kis rebellis póni. Lehet találgatni, hogy ki melyiket választotta. Ja, és frissen szedték ki a tyúkok alól a kikeltett tojásokat, Flóra teljesen odavolt, hogy még melegek. Szerintem Gaudi ezt sajnálta, hogy a tojást nem lehetett elhozni, jól jött volna (jelentjük elfogyott a salgótarjáni adománytojásunk). No szóval majd próbálok erről is fotókat feltenni. Amúgy ez a hely Sales-ben van, Prosecco-n keresztül kell odajutni, ami valami gyönyörű környezetben van, fent a hegyen, panorámával a trieszti öbölre... én még nem voltam Proseccoban de most kiderült, hogy nemcsak a pia, hanem a táj miatt is megéri. Délután meg ugye kimentünk a Barcolára napozni, amiről már beszámoltam. Így a szünet első napját szerencsésen abszolváltuk, ja, mert itt egy hetes a szünet, szóval egy kicsit félek, hogy hogy fogjuk kibírni intézmények nélkül az életet, de igyekszünk... Holnapra kirándulást és fagyizást tervezünk. Aztán hétfőn lesz a halloween buli, remélem az is jó lesz, mert az se volt olcsó, aztán majd kapok a fejemre.

Megyek is aludni, bár dübörög a Bar H de szerintem elájulok... a lányok elég hamar kiütődtek szerencsére.

Nektek is jó hosszú hétvégét.