Halottak napjáról én egy tengerben való csobbanással emlékeztem meg, itt is a bizonyíték:
Frissítő volt, amennyire csak el tudjátok képzelni.
De csodás nap volt, visszatértünk a tegnapi helyünkre, és mind a négyen teljesen chillben ejtőztünk, és gyönyörködtünk a természetben. Én így kapcsolódtam mindenkihez, aki már nincs itt. Azt hiszem, hogy ők sem bánták, hogy nem a temetőben állva gondoltam rájuk, hanem itt és így. De késő délután hajmosás helyett inkább még gyújtottam egy gyertyát és leültem picit magamban (Gaudi levitte a lányokat egy körre a parkba, hogy kellőképp lefáradjanak, mert órásit aludtak délután). Készen állok a szünet többi napjára is, mert Gaudi holnaptól újra dolgozik... drukkoljatok, mert holnaptól már itt is romlik az idő, szóval remélem lesz lehetőségünk kimozdulni.
A mai napsütést azért kimaxoltuk, küldök belőle nektek is a ködbe:
