Buongiorno. Jó rég írtam. Csak hogy mindenkit megnyugtassak, itt épp esik, köd van és sötét, de legalább nincs annyira hideg. Igaz, fűtés sincs nagyon. Azaz nem panaszkodhatok, tegnap bekapcsolták a központi fűtést, reggel 6-9 között megy, ill. este 6 és 10 között. És 19 fokig lehet csak felfűteni mindenhol mindent, ez a törvényi szabályozás. De talán nem lesz olyan hideg télen se, illetve kezdünk is már hozzászokni, hogy hűvösebb a lakás, éjjel meg tök jól alszunk hidegebben, igaz, lehet, hogy csak azért mert hullák is vagyunk... és most kicsit elkeseredettek is, megjöttek az első számlák és nem akarjátok tudni, brutálisan drága az áram. Igaz, hogy nálunk a lakásban minden árammal működik, de hát akkor is, konkrétan tízszerese az otthoninak, bár gondolom, hogy most otthon is azért emelkedtek az árak. Szóval két napja depresszióban vagyunk, meg én már órákat beszéltem az áram szolgáltató társaság alkalmazottjával, hogy ez wtf, ennyit nem fizethetünk.... és de. Szóval elkezdünk jobban alkalmazkodni a helyi szokásokhoz, pl. kevesebbet fürdünk, este 11 után főzünk és mosunk. Lévén, hogy itt három sáv van, és napközben a legdrágább az áram, este 11 után a legolcsóbb, reggel 6-ig. Jó lesz. Ezek az olaszok nem mosakszanak és nem is főznek, azért van mindehol bidé és azért lógnak minden étteremben és bárban fürtökben az emberek. No leaglább ez is kiderült. Munkám továbbra sincs. De lehet, hogy ezt már el is engedem erre az évre, most legalább majd kapok egy kis pénzt a volt munkahelyemtől, kifizetik a három évnyi felhalmozódott szabimat, lévén, hogy tegnaptól hivatalosan is munkanélküli vagyok, lejárt a gyesem, Eliza 3 éves öregasszony lett, én meg depressziós. (Amúgy Eliza is, egyszerűen nem akar szülinapot - ma tartjuk amúgy - folyton sír, ha megemlítem neki, hogy szülinapja van, ki hallott még ilyet?!) Még szerencse, hogy holnap érkeznek a kis barátkáink (Bandi, Tomi, Judy, Orsi, Kokó) és majd velük és pár üveg proseccóval feledtetem a bánataim másfél nap erejéig... No de azért nem ilyen búskomor az élet, csak az én personal life-om, a többiek jól vannak, az őszi szünet is egész jól lement, lányok ügyesek voltak, a Gaudi mentes másfél napot is teljesen zökkenőmentesen abszolváltuk, és a héten újra felvették az ovi/suli/balett fonalat. Csak Eliza sír megint reggelente, no attól mondjuk eléggé kész vagyok, de talán jövő héten már jobb lesz. Az őszi szünet amúgy tényleg szuper volt, még az idő is nagyon jó volt, alkottunk is a lányokkal, sütit, meg kézműveskedtünk, aztán jött Gaudi kolléganője pár napra, vele meg mászkáltunk mindenfelé és a lányok élvezték, hogy van társaság. Meg sokat is foglalkozott velük, játszott, olvasott, beszélgetett... minden vendégünktől hasonló aktivitást várunk el gyerek fronton, hahahahha! Felfedeztünk egy új osmizát is (nagyon idilli, majd rakok fel fotót), meg Barcoláztunk, Bar H-ztunk, szokásos körök... mostmár abszolút őszi fények, színek, szagok vannak itt Triesztben, és így is gyönyörű. Gaudi is jól van, élvezte, hogy volt vendégünk és a budapesti útja is jól sikerült. Aztán kivett egy nap szabit, hogy kipihenjen mindent, úgyhogy tudtunk végre hosszabban pingpongozni (persze nyertem, hehehe). Na hát ilyenek vannak, most jól ledaráltam másfél hét eseményeit. Ja, meg, hogy magamról is írjak valami pozitívat, azt mondtam, hogy végre megtaláltam a nekem való jógát?! Vinyasa, de nagyon jó az oktató, sok erősítős pózzal, úgyhogy nagyon élvezem, csak rájöttem, hogy jó néhány testrész olasz nevét elfelejtettem, úgyhogy nem ártana egy olasz anatómia szószedetet bemagolnom, már nem mintha nem tudnám követni a jóga órát, csak azért mégiscsak...  

Amúgy jó lesz ez a november, mert most jönnek a barátaink, aztán jön pár napra Gaudi anyukája, aztán Lilla barátnőm egy hétvégére (de nem nálunk fog lakni, mert mint kiderült van itt még egy barátja), aztán a szüleim is úgy néz ki, hogy kijönnek mégegyszer... utána meg már karácsony, szóval mozgalmas hónapnak nézünk elébe. 

A presto! És jönnek majd a fotók is.