Eccomi. Na lement egy újabb hét, ez most elég fárasztónak bizonyult. De hát vannak ilyen napok, hetek. Én is fáradtabb vagyok... meg hát 0-24 együtt négyen asszem szintén nem a legideálisabb állapot, de majd merítünk erőt ebből-abból. Én a jógából (ha végre megtalálom itt az igazán nekem valót) meg a futásból, Gaudi meg megy haza 1 napra nov. elején és szerintem már az egyedül kocsikázás is kikapcsoló lesz. Aztán novembertől meg úgyis gyúrunk már a karácsonyra... ami mondjuk kicsit belémnyilalt ma, hogy karácsonyi ajándékokat se ártana kitalálni, legalábbis a lányoknak, másnak nem adok/ veszek, max. csak valami charityt. Ja, meg hát novemberben elvben jönnek látogatóba a kis barátkáink, amit nagyon várunk, illetve Gaudi anyukája is pár napra, szóval lesz majd vérfrissítés... No nem azért kellenek ezek, mert nem élvezzük az ittlétet, mert a város továbbra is zseniális, imádjuk, csak hát, na, ahogy az előző posztomban is írtam, a gyerekek a vérünket szívják... de hát vagyunk ezzel egy páran így.

A hétvége azért jól sikerült, bár eléggé nehezen indultam neki a fárasztó hét után, de legalább nem voltak nagy elvárásaim, mármint a lányok viselkedésével és a mi türelmünkkel kapcsolatban, úgyis tudtam, hogy ez a két dolog összeegyeztethetetlen. De a tegnapi egy teljesen kisimult nap volt, a mai már kevésbé, de azért ma is tudtunk ezt-azt csinálni, de az itthonlét továbbra se megy a két lánynak sajnos, úgyhogy az nogozone.

A szombatot mostmár kötelezően bározással nyitjuk, egész héten nem kávéztunk, úgyhogy nagyon megérdemeltünk egy capo-t meg egy pisztáciás croissant, úgyhogy volt erőnk megmászni a helyi Gellérthegyet, aminek a tetején a vár is van (Castello di San Giusto). Akkora mázlink volt, hogy aznap a várba be lehetett menni ingyen, szóval fel tudtunk menni a várfalra is, és a várban található múzeumokat is körbebarangoltuk. Amúgy belépős a várfal meg a múzeum is, de a várudvarra be lehet menni ingyen. Volt fegyverkiállítás (a lányok megszeppenve bámulták a kardokat és dárdákat - ide kell járni, mikor üvöltenek), és kőtár, meg még valami, de ahhoz már nem volt erőnk, így is tök fegyelmezetten néztek körbe a lányok. A kilátás pedig abszolút megérte az egész menetet (mondjuk sajnos pont elég borús volt az idő):

Az odavezető úton találtunk pár szökőkutat, őrbódét, játszóteret, háztetőket...:

Nekem nagyon tetszik ez a környék, tényleg a Gellérthegyre emlékeztet, csak kisebb terület. Jó meredek amúgy, de a vár alatt a római színház romja mellett van egy parkoló, és onnan fel lehet jönni a várba lifttel is, ha veszel egy parkolójegyet (sajnos ez nem tudom, hogy mennyibe kerül). Két játszótér is van (mondjuk elég picik), meg vannak ókori romok is a vár bejárata előtt, szóval ott is el lehet hülyéskedni, lézengeni. Meg egy templom is van még itt, de azt nem csekkoltuk. 

Hazafelé se készültek meg és még egy gyors ebédet is össze tudtam dobni, szóval abszolút kielégítő délelőtt volt. Délután halloweeni készülődésre adtuk a fejünket, tököt faragtunk, díszeket gyártottunk, és jelmezeket próbáltunk a jövő heti mulatságra. Ügyesek voltak a lányok, nagyon élveztük a barkácsolást, és előtte még egy kis szieszta is volt. Amúgy itt ömlik mindenhol a Halloween, ez otthon is ennyire bevett ünnep már? De tényleg, mindenhol minden fel van díszítve, meg eköré szerveznek bulikat, stb.... meg a boltokban is egy csomó ilyen témájú kaja van, ez otthon is így megy már? Baromira nem emlékszem... (mintha legalábbis 10 éve élnék itt)

 Az elmélyült tevékenykedéseink közben pedig eszmbe jutott, hogy tőlünk egy sarokra épp akkor van az ünnepélyes megnyitója egy új helynek, INGYEN kajával és piával, úgyhogy eső ide, halloween tök oda, rohantunk a gratis csirkeszárnyra és proseccora. Egy ilyen sütöde/ csirkés/ mindenes büfé szerűség, ahol hömpölygött már a tömeg, a nagyrészük a boltos arcok barátai/ ismerősei/ rokonai: mindenki "Ciao Zia-val" és egy csokor virággal robbant be a helyre, de ez minket mit sem zavart, toltunk magunba, amit értünk, Flóra szerintem egy hónap alatt nem eszik annyi húst, mint amennyi fasírtot, csirkeszárnyat, paradicsomos húsgombócot tegnap itt megevett... én sajnos csak két ujjnyi proseccohoz jutottam, de a kaja fini volt, viszont elég drága hely, úgyhogy nem fogunk ide járni. De most amúgy is mindent kipróbáltunk, ahahah. Így ettünk az esőben a buszmegállóban az utcán:

Ma pedig kirándulni indultunk, méghozzá ide: Riserva Naturale Regionale della Foce dell'Isonzo, Isola della Cona. Tehát az Isonzo folyó torkolatánál található természetvédelmi területre. Ilyen lápos-vizes-madaras-halas terület, kicsit emlékeztetett minket a Szigetközre, de nem volt olyan vadregényes, nekem kicsit csalódás volt. De láttunk vadlovakat, mókust, egy csomó vadludat, meg másfajta madarakat is. Ja, és belépős volt, 5 euró/ felnőtt, gyerekeknek ingyenes. De amúgy jól esett a séta, meg a természet, Eliza simán végignyomta a túrát, pedig több, mint két kilóméter volt, és ő azért nem szokott annyira ékeskedni a hosszan tartó gyaloglásban.

Hazaúton sajnos nem aludtak, reggel későn keltek, meg rövid is volt a hazafelé tartó út, úgyhogy nem mentünk egyből haza, a fenti okok miatt sem, meg mert a nap is kisütött, így lementünk egy városi "strandra" (Bagno Marino La Lanterna), ami ilyen beton fürdő, tök érdekesen néz ki, sajnos nem csináltam róla több fotót, mert épp nagyon fájt a fejem, de majd még talán visszamegyünk és akkor majd dokumentálom. Ennek az az érdekessége, hogy egy kőfal választja el a női és a férfi fürdőrészt. És van egy őr is aki ellenőrzi a jelenlévőket és bírságol, ha máshol vagy mint kellene (még ilyenkor is, amikor nincs strandszezon!). Mondjuk ez pár évtizeddel ezelőtt még okés lehetett, de most, amikor bárki bármilyen nemi identitású lehet és ahhoz olyan testben van, amilyenben csak akar én nem tudom, hogy mi alapján szabja ki a bűntetést... no majd erről is megkérdezek egy helyit, ha végre lesz helyi barátom. Ezt a fotót csináltam (ez a női rész amúgy):

Illetve ilyen baromi jó muralok vannak a strandot körülvevő falakon:

Délután újra a halloweeni barkácsolást kíséreltük meg, no ma már nem volt akkora türelme egyiknek se hozzá, én meg megint lerobbanóban vagyok, úgyhogy ma hamarabb feladtuk a dolgot, de azért így is csináltunk pl. wc papírból tököt, meg ilyesmiket... én szeretem ezeket, meg alapból Flóra is, csak ha épp nincs türelme, akkor nincs türelme. Úgyhogy az itthon töltött pár órában a túlélésre játszottunk. 

Jövő heti terveim először is, hogy visszanyomjam magamban ezt a torokfájást, aztán sport, türelem, türelem, türelem, és türelem, egy mozi, finom kaják sütése-főzése, két szülői értekezlet, hétvégére egy állatfarm szerűség, lányokkal is süti sütés, új városrész felfedezés bicajjal, és a bürokrácia és a munkeresés majd ahogy alakul, nem feszülök rá... majd valami úgyis lesz. Legalábbis remélem.

A bloggal most nem biztos, hogy két naponta jövök, egyrészről, mert nem érzem magam olyan ihletettnek, másrészről, mert ennek a pár fotónak a feltöltése több, mint másfél órámba telt, szóval nem tudom mi van, de többet pöcsöltem ezzel, mint az összes bejegyzésem megírásával. De írok még ígérem.

Addig is legyetek jók, nyugodtak, és élvezzétek az őszt. Ja, apropó, itt most kezdtek még csak el őszülni a fák, de elég lightosan, épp csak egy-egy, nagyon furcsa... vagy otthon is? Amúgy továbbra is nagyon élvezem, hogy itt minden olyan zöld, eszméletlen sok a fa, és ahogy kilépsz a városból mindenhol természet van... a Barcolán még a leander is virágzik itt-ott. És a tenger. Hát az továbbra is zseni, hogy itt van... nem lehet egyelőre megszokni.

Na buona notte és szép hétkezdést mindenkinek!