Ti is tudjátok milyen az az érzés, amikor egy jó buli másnapján vagytok? Vagy amikor egy rég várt utazásnak vége? Vagy amikor valami eufórikus dolgot csináltatok és egyszercsak vége és ott ültök a nagy semmiben? Na most én is így érzem magam, annyira csodás volt, hogy itt voltak a barátaink, dumáltunk, lődörögtünk, buliztunk, berugtunk, kajáltunk, kuckóztunk, néztük a tengert, voltunk Triesztben. Nagyon jót tett és persze most kicsit nehéz felvenni a mindennapok ritmusát, de sokat tudok belőle meríteni, remélem sokáig. Mindenesetre nagyon fontos konklúzió, hogy kellenek itt is barátok. Legalábbis társaság. Nagyon hiányzik. Persze, nem lesz ugyanaz, mint otthon, de muszáj lesz valahogy ezt kialakítanom, úgy látszik - és persze ezen valószínűleg senki se lepődik meg, csak én - de ez a lételemem. A zsizsgés. A másik nagy konklúzió, az az, hogy munka kell, méghozzá olyan, amilyet valóban szeretnék - hm és ez vajon milyen is? -, mert az talán jobban be is vonz, és megtalál. És nem homeoffice, bár a mai világban egy ilyet elég nehéz lesz találnom. Úgyhogy újult lendülettel vetem bele magam a munkakeresésbe, és kitágítom valahogy a spektrumot és a CV-m is újraírom, nincs mese. A nagyon szűkös időkapacitásommal is kellene valamit kezdeni, de ezt még nem tudom, hogy hogy fogom csinálni.... a lányokat nem tudom tovább benthagyni sajnos. De ha valami nagyon szuper munka jönne szembe, akkor valahogy csak megoldanánk remélem. Hát jó lenne, ha ez lenne a helyzet. Apropó lányok, ők is iszonyűan örültek a barátainknak, nagyon éltek, és nagyon cukik voltak mindenkivel, szóval büszke vagyok a kis társasági hölgyekre. A mai hétkezdést is nagyobb szétesés nélkül abszolválták, csak maradjon is így a hét többi részén is, bár Flóra elkezdte a torkát fájlalni, úgyhogy lehet, hogy jön egy betegséghullám, pont jókor jön Erika.... grr. Közben itt is ősz van, tegnap szélvihar volt, ma eső, de valahogy nem szegik a kedvem, mert nincs olyan hideg, plusz ezekben az időjárási helyzetekben is jó szemlélni a várost, teljesen mások a fények, a naplemente, a tenger és jó elnézegetni így is az épületeket, utcákat. Kár, hogy nem fotózok, vagy festek. Szerencsére ma pont lejutottunk még egyet pingpongozni is, mielőtt eleredt az eső. Apropó, a pingpongozó bácsi, akiről meséltem, elhozta a fotót a debreceni lányról (több debreceni és budapesti fotóval együtt 1984-ből), és tényleg hasonlítok rá, nagyon vicces. Nagyon kedves volt a bácsi, és nem is flúgos, mint ahogy hittem. (A pingpongmeccset én nyertem, bár szoros volt)

Új rendszer, hogy az esti mosás/ teregetés program mellé még a főzést is felvettük, hogy spóroljunk, úgyhogy én most lefőztem egy adag nokedlit, kicsit irogatok majd folytatom a bakonyi húsgombócok megalkotásával... hosszú lesz ez az este azt hiszem. Ja meg még padlizsánragut is csináltam, mert tök olcsó volt a zöldségesnél a padlizsán, bár már kezdett szottyadni. Következő projektem az articsóka lesz, abból akarok majd valamit alkotni, ha olcsó lesz, az annyira finom és itt annyira jól néz ki, hogy kb nyersen beleharapnék. Na nem viszem el gasztro vonalra az írást, bár igaz, hogy rengeteget eszünk és iszunk is az elmúlt 1-2 hétben, úgyhogy Gaudi ma kihirdette magának az édességmentes napokat, én meg az alkoholmentes napokat (bár a pénteki, reggel 4-ig tartó végeláthatatlan proseccozás után most valahogy nem is hiányzik az alkohol). A lányok maradnak a szokásos rendben. Amúgy a barátaink is odavoltak, mert voltunk éttermezni, meg vettek friss rákot amit megsütöttek a szállásukon, illetve beszabadultak az Eatalyba és az Aldiba, Lidlbe és felvásároltak, mindent, amit értek, szóval gyanítom, hogy karácsonyra majd jön egy hosszabb lista, hogy ki mit kér, hogy vigyünk. Ja, aki olvas, és igénye van itteni termékekre, az nyugodtan írjon és beszerzem!

 Furcsa amúgy, hogy most jönnek hozzánk vendégek és turistáskodok velük, és ilyenkor úgy érzem, hogy én is turista vagyok itt, aztán elmennek és nem vagyok az... kicsit skizo állapot, mert igazi local még baromira nem vagyok, és kicsit sürgetem azt hiszem ezt, hogy legyek mááá az, legyenek most azonnal barátaim és egy jó munkám, de mindig elfelejtem, hogy csak két hónapja vagyunk itt.... csak már annyi minden történt, és annyi minden sikerült itt, hogy szeretném, hogy ezek is sikerüljenek és én is sínen legyek, mert azt hiszem, hogy most a lányok azon vannak, bár ezt nem nagyon merem hangosan kimondani, inkább itt is csak nagyon halványan írom le. De persze, ezekhez a folyamatokhoz több idő kell, szóval köszi a szintén külföldön élő barátoknak (meg persze az otthoniaknak is) a támogatást és bíztatást ezúton is, hogy ez nem egyik napról a másikra megy.... csak nekem utoljára 2007-ben az erasmuson kellett hasonló cipőben járnom, az egy kicsit más helyzet volt és mégis az jut eszembe mindig, hogy bezzeg ott és akkor... hát, pazienza. Amúgy vicces, mert pont ma Flóra valahogy közölte, hogy mostanában nem is jut már olyan gyakran eszébe a Gálya utca. Eliza meg csak úgy hivatkozik rá, hogy "amikor a szálláson voltunk" (mondjuk ő erre a trieszti lakásra is sokáig így hivatkozott).

Szóval kiélvezem amit lehet itt, mert jó sok mindent lehet, és ezt megpróbálom lelkiismeretfurdalás nélkül tenni, mert amúgy megérdemlem, ahahah. És turistáskodni és érdemi időt tölteni azzal, aki jön hozzánk.

Na megyek vissza a konyhába, ciao!

És a hétvége fotói közül egykettő: