Buonasera a tutti! Baromi késő van, de baromi rég írtam, és már kezdem elfelejteni a dolgokat, amiket le akartam írni, úgyhogy bármi lesz is, ezt a mai estét az írásnak és a főzésnek szentelem, a kis karfiolkám már szaglik a konyhában, Gaudi azt se tudja melyik ajtót csukja, melyik ablakot nyissa, hova meneküljön a mindent átható karfiol szag elől (nem, a férjecském nem szereti a karfiolt). Meg amúgy is fel vagyok pörögve, minek ide az alvás? Iszonyú jó jóga órám volt most, meg amúgy is valahogy minden történik, vagy legalábbis több minden mint eddig, úgyhogy fel vagyok spanolva... Hol is kezdjem? Azaz hol is hagytam abba az előző bejegyzést....? Ja, igen, a munkával kapcsolatos szemléletváltásomnál. Ez meg is történt, átírtam a CV-m, új fotót készítettem, motivációs leveleket gyártottam, és máshogy kezdtem bele a keresgélésbe, és képzeljétek, jobban is kezdenek alakulni a dolgok... na, nem vettek még fel sehova, de komolyabb helyekre adtam be és válaszokat is kaptam, szinte egyből. Szóval ezeket sikernek könyvelem el és haladok is így tovább. Úgyhogy most lóg is a fejem felett két hely ahova még be szeretném adni. Most részletekbe nem bocsátkozom, ha valami alakul, majd úgyis itt lesz. De az egyik elég nagy falat, szóval esélyem, mint disznónak a jégen (idézet: Lillától), de ebből is tanulok. Közben 2-3 tanítvány is betalált, szóval ezt is át kell gondolnom, hogy akarom-e, tudom-e, hogy legyen mint legyen... de ez is pozitív. Na szóval abszolút sikeresnek titulálom az elmúlt hetet és tökre boldog vagyok, hogy nemcsak a családom körül járnak a gondolataim, bár a jelenlétük elég erős, mint gondolhatjátok... na de erről később, még kiírom a magamét. A szociális vonal is valahogy beindulni látszik, a magyar családból rámírt az anyuka, hogy kávézzunk, ami tök jól sikerült, és az meg ahhoz adott lendületet, hogy a bürokratikus köreimet folytassam. Úgyhogy kettőből egy félig pipa, jövő hétre irányoztam a másodikat. Egy olasz csajszival is próbálkozok ismerkedni, illetve a másik magyar lánnyal (a szomszéd utcában lévővel) pedig én kezdeményeztem egy kávézást, meglátjuk... de amúgy e téren se vagyok már olyan görcsös, mert rájöttem, hogy ha már az oviba/ suliba bemegyek és kicsit dumálgatok a szülőkkel, a portásokkal, vagy a zöldségesnél az árusokkal, már az is nagyon jó. Ja meg ne felejtsük ki a sorból a pingpongozó nyuggereket se, akik mindig nagyon örülnek nekünk. Szóval nem tudom, de valahogy úgy érzem, hogy most minden nagyon izzik... de lehet, hogy csak én izzok. Ami vicces itt a téli álom kezdetén... de hát ez van, ezt hozza ki belőlem ez a novemberi idő. Apropó, itt tegnap olyan brutális szélvihar volt, amilyet még nem láttam.... ugye számítottunk itt nagyon kemény szélre, na de na... még mikor megérkeztünk Triesztbe, akkor volt a Piazza Unitán egy "bora szimulátor" ami elé odaálltál és kb letépte a fejed a kiáradó levegő. Na tegnap ilyen volt az idő, az én kezemből pl. kitépte a babakocsit és ráröpítette egy parkoló autóra... ja, a babakocsi üres volt, Eliza épségben van, mielőtt bárki aggódna. A mólót le is zárták, nem lehetett kisétálni. Meg a hétvégén is volt ilyen szélvihar, de nem ekkora. Ma pedig szélcsend és napsütés, igaz, hidegebb mint volt, de azért pingpongoztunk meg a lányokkal parkoztunk is délután.

Hú, közben itt volt Gaudi anyukája is, én dög beteg lettem, Eliza is, bár ő kevésbé mint én (valszeg ovivírus volt, mert mindenki köhög bent azóta is), nem tudom mi van, hogy minden betegséget akkorra irányozunk, mikor a nagyszülők itt vannak, de erről le kéne szoknunk... úgyhogy segített sokat, a lányok szétszedték, én meg feküdtem a nappaliban a matracon és próbáltam életben maradni. De csak egy pihenőnapot engedélyeztem magamnak, mert azért szerettünk volna programozni, sok tervünk volt (azaz állandó jelleggel sok van). Meg is valósítottuk belőle alábbiakat:

Szombat délelőtti bározás, Bar Ucciban (szokásos capo in b con brioche al pistacchio):

Santuario di Monte Grisa: a város mellett lévő hegy tetején lévő óriási monstrum templom, ahova amúgy túraútvonalak is vezetnek, és gyönyörű a kilátás.

Szerintem a lányok ahelyett hogy itt megtértek volna, inkább beléjük bújt az ördög, mert azóta nem lehet velük bírni, botrányosan szófogadatlanok, pedig így ültek ott és szívták magukba Máriát a TV-n keresztül (a háttérben a torinói lepel egy négyszázadik másolata):

A kulturális és spirituális kitérő után megnéztünk egy őzike "parkot", ahol már rengetegszer elmentünk kocsival (az osmizakba menet, amúgy Prosecco után van), és Eliza mindig vágyakozott oda, hogy nézzük meg a szarvasokat. No most végre megálltunk és ez a rengeteg állat odarobbant hozzánk valami kaja reményében, és valami száraz kekszet találtam a táskámban, aminek eredményeképpen Elizát is jobban érdekelte a keksz mint a bambik, úgyhogy nesze neked program... de Flórának nagyon tetszettek és meg is etettük őket, remélhetőleg azóta se dobta fel egyik se a patáját a keksztől/mandarintól amiket beléjük tömtünk.

Ezután visszamentünk a centroba, ahol pizzáztunk egy jót ééééééééééés utána Gaudival leléptünk kettesben!!! Lányokat letettük aludni, kocsiba ültünk és elutaztunk!!!! Szlovéniába 5, azaz öt órára!!!! Igaz, hogy én nem voltam a toppon, de ez annyira kellett, hogy 40 fokos lázzal is elvonszoltam volna magam erre a kis mini kikapcsra.... Elkocsikáztunk Piranba, ahol andalogtunk a kis zegzugos utcákon, néztük a tengert, hallgattuk a csendet. Piran nagyon kis cuki de nyáron biztos, hogy dugig van. Ami szimpi, hogy autóval nem lehet bemneni a városba, hanem kint le kell tenni a kocsit egy parkolóházban (ami amúgy elég drága) és onnan vagy besétálsz (1,5 km kb) vagy vannak ingyenes shuttle buszok is a centroba. Mi sétáltunk, és nézelődtünk.

Ugye Szlovéniának négy tengerparti kis városa van: Piran, Izola, Portoroz, Koper. Ezek mind elég közel vannak egymáshoz, Triesztből mennet Portoroz és Piran a legtávolabbi, kb. 40-45 perc. Visszafelé még megálltunk Izolában is, de itt elég hideg volt már, meg a parkolással is sokat bajlódtunk, úgyhogy nem láttunk sok mindent, viszont azt igen, hogy a a centroja olyan szinten kék karácsonyi fényárban úszott, hogy beleszédültem... a lányokkal vissza fogunk menni, mert nekik tuti nagyon tetszik majd ez a giccs utca. Meg elvileg itt valami gyerekszínpad is lesz programokkal, asszem mindenképp überelnem kell a halloweeni gyerekprogram élményem. Mondjuk nekem ez a karácsonyi kivilágított kis üdülőfalu is valami borzasztó vurslis magyar vidéki városra emlékeztetett, már elnézést minden vidékitől, de azért na, hát izléstelenségért itt se kell a szomszédba menni, ja, de mégis.

ez a fotó mondjuk nem is adja vissza amiről írok.. na majd ha visszamegyünk csinálok giccsparádés fotókat, ne aggódjatok.

Izolában még megtaláltuk a helyi alkesz kocsmát is, ahol 1,70 euróért (!!!) ittunk egy pohár bort és egy kávét. Azaz nem ittunk, mert a bort úgy ahogy van otthagytuk, a kávét, meg hagyjuk is... bár Gaudi megitta, és azt mondta,hogy csalódott, mert sokkal rosszabbra számított. (Életünk legrosszabb kávé élményét egyszer Bledben szereztük, úgyhogy a szlovén kávé nálunk a lehető legsilányabb kategórába esik.)

Koper pedig egy iparváros, ahol van egy bevásárlóközpontokból álló előváros, vagy nem is tudom mi, szóval Koperbe nem mentünk be, csak ebbe a shopping részbe, hogy vegyünk Flórának farmert, de annyian voltak, meg annyira villódzott minden, hogy hamar kimenekültünk... Hiába, Triesztben már mi is vidéki nyugis pingpongozó nyugerekké váltunk, akiknek már sok(k) a westend nyújtotta embertömeg és fény-hang-reklám input. Nagyon jó volt ez a kis kimenő, de nagyon rövid... kellenek ezek, gyakrabban és hosszabban. Úgyhogy ha jönnek a szüleim, elszökünk megint (legalábbis ez a terv, ha valaki épp nem döglődik valamivel). Hiába itt vagyunk egymás nyakán Gaudival, azért lényegi időt kettesben nem nagyon töltünk (leszámítva a véres pingpong meccseinket), pláne most, hogy elindult a foci vb szerintem csak testben lesz itt jó pár hétig... de nem baj, ha szereti, nézze, neki is kijár valami kis hobby. 

No a lányok mint említettem ördögök, egyik se fogad szót, de olyan szinten telibesz...rnak minket, hogy ihaj. Ez azért elég fárasztó hosszú távon agyilag, főleg az olyan napokon, amikor nem tudunk kimenni, ugye.. pedig én fejen pörgök, sokféle kézműveskedést is kitaláltam nekik, vannak új könyveink (thanx Judy), de hát két boszi, hiába... egymást is többet szekálják, úgyhogy na, tegnap este szó szerint már a hajamat téptem. De igyekszünk kezelni a helyzetet, ahogy tudjuk. De Eliza is Flóra nyomdokaiba lépett, nincs itt kecmec, ő se az a kezesbárány, aki volt egykor... mammmmma mia. Amikor alszanak, akkor gigacukik persze, ahahaha. 

Találtam egy kézműveskedős délutánt tőlünk 10 perc sétányira, itt minden csütörtök du van program gyerekeknek és teljesen ingyenes, úgyhogy múlt héten is voltunk Flórával, holnap is megyünk. Eliza még pici hozzá, de majd talán lesz kisebbeknek is. Őt meg nagyon megdícsérték a baletton, hogy milyen tehetséges. Amúgy tényleg egyre kecsesebb mozdulatai vannak, nagyon ügyesen táncol. Amúgy lusta kisdisznó, nem egy folyamatosan izgőmozgó bakkecske, mint Flóra. Ma a játszóterezést is bojkottálta, sértődötten ült a hintában, míg haza nem hoztam. Hihetetlen két milyen nőszemélyt kell nevelnem.... az a szerencséjük, hogy imádom őket. De na, azért elmondom, hogy mindkettő nagyon ügyes az oviban/ suliban, dícsérik őket és az is látszik, hogy ők is élvezik. Persze, fáradtak, azt nem vitatom el tőlük és továbbra is nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ilyen ügyesen helytállnak az olasz intézményi rendszerekben, azaz a nagybetűs olasz életben.

Találtam még ilyen ingyenes felolvasós programokat is, majd azt is megnézzük, csak egyelőre nem tudom, hogy mennyire kötné le őket, hogy nem értik... Flóra pont amúgy nemrég hozott haza könyveket a suli könyvtárból, és ők írták bele az ellenőrzőbe (libretto rosso), hogy mikorra kell visszavinni. Hú, a suliról is akarok majd írni, mármint ilyen általánosságokat, de majd azt egy következő bejegyzésben. A múzeumokat se felejtsem, míg rossz idő van, ott is vannak gyerekprogik. Koripálya sajnos idén nem lesz itt Triesztben, pedig nagyon reménykedtem benne... pénteken kapcsolják fel a karácsonyi kivilágítást, majd elküldöm milyen, az Unitán szerintem biztos szép lesz, már láttuk az előkészületeket (csak ne ilyen izolás kék legyen, per favore!).

Gaudi egy hétig tartotta az édesség mentességet, én meg azóta nem is alkoholizáltam, bár nem is kívánom egyáltalán.... helyette tömöm az édességet. Ja meg jókat főztem, és jelentem a kedvezményes idősávban, mert rájöttünk, hogy vasárnap egész nap olcsóbb, úgyhogy múlt vasárnap egész nap a konyhában álltam és sütöttem-főztem. Húúúú a karfiol ott vár, uuufffffa. 

Folyt.köv. puszik

(ne tévesszen meg senkit a két gigacuki angyali arc, az én fejemet nézzétek, hogy mennyire lestrapált nekik hála)

Ps. Ki izzik még rajtam kívül a téli álom kezdetén? :)