A tegnap délelőttre kiutalt pihenésemből végül az lett, hogy Flóra sulijában sztrájk volt, azaz nem a suliban, hanem csak az első osztály tanárjai sztrájkoltak, úgyhogy fordulhattunk vissza Flórával együtt, de azért Elizát még letettük az oviban előtte. Legalább kettesben tudtam tölteni Flórával a délelőttöt, összedobtunk gyorsan egy krémlevest, aztán elmentünk megnézni a tőlünk 10 perc gyalogtávra lévő helyi Hármashatár-hegyet (Bosco Farneto). Sajnos kicsit rosszfelé indultunk először, úgyhogy elég hamar kiértünk az erdőből, de aztán másodjára már megtaláltuk a helyes irányt és jókis utak vannak, nem is nagyon találkoztunk emberrel, csak harkályokkal. 

Flóra nagyon élvezte, ugrált, mászott, dobálózott, csúszkált, szóval azért érezhetően mozgáshiánya is volt. Amúgy baromi jól megy neki a sziklákon mászás és ugrálás, a Barcolán is már többször végigmentek Gaudival a parton lévő óriás sziklákon... mondjuk én ilyenkor mindig jó távol maradok, hogy ne is lássam, de az apjának kötél idegzete van, meg tényleg ügyes Flóra, erre tud koncentrálni. Ma délután is mászott, erről később.

Mire belejöttünk az erdőbe úgy igazán, már indulni kellett Elizáért, de jó nagyot ebédeltek és aludtak is, délután meg Flóra balettre ment, Gaudi meg Elizával bicajozott a kikötő felé. Szép napsütés volt még tegnap (ma már felhős, és most már esik is így estére) úgyhogy én pólóban sétálgattam, míg Flóra balettozott és erősen vissza kellett fognom magamat, hogy ne csorgassam a nyálam az aperitivozó tömegekre. Mamiék érkezésééig szigorúan csak tea, víz és gyümölcslé az italom! A balett után még a parkunkba is kinéztünk, ahol megint volt valami kis mini adhoc koncert és Flóra össze is futott az egyik osztálytársával (egy libanoni kislány amúgy, de már régóta itt élnek, szóval jól beszél olaszul, az anyja meg semmit, pedig próbálnék vele kommunikálni, de elég nehéz így), mindenesetre jól eltáncikáltak, elnevetgéltek a lányok. Közben egyszercsak megjelent Anna nővére (a fura sérós kislány), hogy hol van Eliza, ma nem jön-e a parkba, mert várják. Őrület, milyen népszerű a csajszi! Ez a park amúgy kezd kicsit Nehru/ Bakáts tér feeling lenni - mindig összefutunk valakivel.

Szóval nem épp kipihenve indultam neki a hétvégének, de egyikünk se, úgyhogy abban reménykedtünk, hogy ma reggel jó sokáig fogunk aludni... hát nem így lett sajnos, a lányok tök hamar keltek, én meg egyszerűen a szememet nem bírtam kinyitni... igaz, hogy mára Flóra és én is rosszabbul lettünk, fáj mindkettőnk torka, meg rossz a közérzetünk, de szerencsére délutánra azért jobban lettünk, a délelőttöt úgy ahogy van át kellett volna aludnunk... de persze mi már 9-kor lenyomoltunk a cuki fiús bárba (Bar Ucci), amit még ketten próbáltunk ki csütörtök reggel Gaudival, mert felfedeztük, hogy a croissant (olaszul cornetto) ott töltik frissen és nemcsak nutellát kérhetsz bele, hanem pisztáciás krémet is. Szóval gondoltuk jó lesz a lányoknak, de persze egyik se kérte valamiért (?!), de nem is volt baj: nekünk legalább volt egy fincsi reggelink persze a capo-k, a báros fiú mosolya és guns'n'roses kiséretében, úgyhogy engem felpörgetett. El is indultunk kirándulni, a Rilke ösvényre. "Amikor a 20. század elején Rainer Maria Rilke, híres német író Duino várában vendégeskedett gyakran sétált ezen a 2 km hosszú úton Sisitinába. A gyönyörű panorámaút ezeknek a sétáknak emlékét őrzi." Flóra itt is élvezkedett a sziklákon, meg sem állt egy percre se, a kilátás se nagyon izgatta fel. Eliza meg pont ellenkezőleg, ő két percenként megállt pihenni meg kaját kunyerálni. De kisebb szenvedések mellett végül ő is végignyomta az utat. Szép volt, meg jó volt a tenger mellett sétálni a magasban, bár én hol Elizát vonszoltam, hol Flórát néztem, hogy mikor zuhan a mélybe, közben meg az algókat nyomtam magamba, hogy lássak a szar közérzetemtől... utána sajnos Flóra is megzuhant, de a délutáni alvás mindkettőnknek jót tett, legalábbis a fizikai állapotunknak (katt a képre).

Flóra nincs jó passzban, mostmár ki kell jelentenünk, úgyhogy ez mindannyiunk hanulatára rányomja a bélyegét sajnos. Mostmár csak azon drukkolok, hogy mire a szüleim jönnek addigra kicsit összeszedje magát. Sajnos most ezt Gaudi is nehezebben viseli, próbálom kapacitálni, hogy kicsit menjen kikapcsolódni holnap valamerre, de úgyse fog, már most tudom. Meg holnapra esőt is mond amúgy.

Mostmár nem nyaralunk. A lányoknak majdnem teljesen beállt a rutin, Gaudi sokat dolgozik, én nem haladok a bürokráciával (amit mostmár nem fogok többet részletezni), itt a házban is vannak zavaró tényezők, és egy munkahely se jelzett eddig vissza, hogy egyáltalán behívna interjúra. A szociális élet is jó lenne, én reménykedem, hogy jövő héten a jógán esetleg lesznek szimpi arcok, vagy az aperitivo-n, bár még az előtt az inamba szállhat a bátorságom, hogy el merek-e egyáltalán menni. No szóval, szerintem most kezdenek el előjönni a költözéssel járó nehézségek, amik ugye az újdonság varázsa, a város szépsége és a nyár pozitív hatása miatt eddig nem mutatkoztak meg. Gondoltam, hogy lesznek, ahogy azt is, hogy Flóránál előbb-utóbb újra beüt a rossz passz, de azért nyilván rossz így is. Úgyhogy ma is betömtem egy adag édességet magamba. Remélem holnapra legalább fizikailag jobban leszek, mert így a futás is off, pedig az meg lelkileg nagyon jót tenne. 

 Három hete érkeztünk.