Folytatom az előző bejegyzésem, hogy hogyan is alakult a hétvégénk hátralévő része... kora délutánig esett, de mindenki csendes pihizett és ez mindenki idegállapotának jót tett, az enyémnek legalábbis biztosan. Eközben Gaudi elrobogott a Decathlonba és beszerzett egy pingpong szettet, úgyhogy mire felkeltünk már sütött a nap és zúztunk is le a parkba pingpongozni, a lányokat meg Erikára passzoltuk. 

Ez a röpke félórás kis kikapcs (értsd: káromkodásokkal teli véres küzdelem) nagyon jól esett, a helyi erők fel is fedezték a tehetséget bennünk, mert kihívtak párosra.... szerencsétlenségükre (vagy szerencséjükre) épp akkor jöttek vissza a nyávogó boszik, hogy mi van már hagyjuk abba stb... de visszatérünk még és leverjük a trieszti sportolókat! Jól meg is szomjaztunk, úgyhogy megkezdtük Erika búcsúestjét a Bar H-ban egy-két pohár proseccoval, aztán kis korzózás után elmentünk egy étterembe (amit egy másik éttermes ajánlott és ahova foglaltunk már előző nap). Itt kirendeltünk mindent, amit nem szégyelltünk, úgyhogy sem éhesek, sem szomjasok nem voltunk, Flóra szerint berúgtunk, ahahah. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy vidámak lettünk. (katt a galériára) Szóval a morcos napkezdés végül szerencsés fordulatot vett, ja és az Ikeat is sikerült megrendelnem, hallellujjaaa.

Írtó szép napsütésre ébredtünk vasárnap, úgyhogy meleg kakaózgatás után egy nagy sétára adtuk a fejünket, hogy elkísérjük Nagyit a buszállomásra, mert indult haza. Így ébredeztünk:

Útközben a Canalnál (Canal Grande, de a "grande" szónak itt nem tudom, hogy milyen létjogosultsága van, egyrészről ez az egyetlen canal Triesztben, másrészről olyan kicsi, hogy még én is átúszom egy levegővel - najó, lehet, hogy kettővel) egy nagyon vicces bajnokságra leltünk:

Kajak vizilabda! Kajakra mondom, hogy az! Tátott szájjal néztük, tök izgi volt, Flóra közölte, hogy a trieszti csapatnak drukkol. És mikor sétáltunk tovább, egy csomó csapatot láttunk még, akik készülődtek, és természetesen köztük a magyar csapatot is észrevettük... na ekkor megkérdeztem Flórát, hogy akkor így Triesztnek vagy a magyaroknak drukkol, azt válaszolta, hogy mindkettőnek. Nagyival még búcsúkávéztunk egyet egy nagyon fancy helyen, aztán nagy nehezen megtaláltuk, hogy honnan indul a busza, kicsit késett, de végül csak felült és már meg is érkezett szerencsésen Budapestre. A lányok nagyon szomorkodtak, hogy elment Nagyi...

Ebéd, alvás, én alvásidőben futottam egy óriásit, szerintem életem legjobb idejét, majd délután kimentünk a Barcolára, ahol eszméletlen jó idő volt, Gaudi fürdött is a tengerben, mi a lányokkal játszottunk, bároztunk, elvoltunk...

Hazafelé a Barcoláról egy órási kidőlt fa állta az utunkat (a tűzoltók már teljes erőbedobással dolgoztak rajta - a lányok és pár száz más gyerek nagy örömére), azaz a busz útját, úgyhogy elég bajosan értünk haza (Eliza már kézben). Ma reggel az újságosnál ekkora táblán meg is volt jelenítve a hír. Paura e Delirio a Trieste! A kidőlt fáról Gaudinak van csak képe, én katasztrófaturistáskodtam.

Mindenesetre a szüleim érkezésééig (két hét) nem iszom alkoholt. Eddig szerintem arra költöttük a legtöbbet. Előkutattam a teákat az egyik dobozból, most úgyis én is elkaptam már Flórától a göthöt, úgyhogy nyomom a mézesteát október 2-ig prosecco helyett.

Ja, természetesen már Eliza is taknyos, ma nem is vittem be az oviba, remélem holnap már tud menni. Amúgy aktív és a fejemen ugrál, de azért még gondoltam egy napot pihiztetem itthon... hát pihenés nem sok volt, helyette benyomatott egy órási carbonárát ebédre - azt főztem, miután lenyomtam egy bank, könyvesbolt, redőnyszerelés kört... mindezt 12-ig bezárólag. Ja, de ez már hétfő, nem a hétvégéhez tartozik. A lényeg, hogy kicsit náthásan, szerelősen de elindult a harmadik hetünk itt.