A hétvégi hedonizmus után egy elég erős hétfővel indítottam, meg Flóra is. Ja, meg Gaudi is, mert ő egész éjjel dolgozott, azaz már vasárnap kora este kezdte és nyomta éjjel és ma egész nap is szegény. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy itt még mindig gyönyörű az idő, holnap délután ha nem leszünk hullák, akkor kimászunk egy utolsó strandolásra, mert szerdán jön a hidegfront. Másodsorban, vagy inkább legeslegelső sorban pedig azt kell megjegyeznem, hogy eddig eszméletlen büszke vagyok a lányaimra, főleg Flórára. Én tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire simán veszi ezt a nyelvi akadályt, idegen környezetet, szokatlan mindent... remélem, hogy nem fog beütni még később a krach, kicsit azért mindennek félve örülök vele kapcsolatban. De komolyan, eddig tényleg meg se kottyan nekik ez az olasz lét és élet, sőt, Eliza pl. totál meg van kergülve, pörög egész nap, bohóckodik, dumál és pimaszkodik. Azért nála remélem, hogy az ovi visszavet picit a kópéságból...

Ma elindult a suli reggel, hát mit ne mondjak, kínszenvedés volt a felkelés, de sikerült, és még egy joghurtot is magába tett valahogy Flóra, ami nagy szó! Eliza is kipattant persze, hogy akkor ő is megy, de szegényke csak szerdán kezdi az ovit, úgyhogy újra csalódott volt, bezzeg ő már regelizett is volna egyből... szóval totál kómában elindultunk ketten a suliba Flórával, ami szerencsére 10 percre van:

Még az úton is belenyomtam egy kis kaját, aztán korábban is érkeztünk, de még így is sokan toporogtak már, mindenki nagy elánnal üdvözölte a másikat, hogy kis elsősök... és már sokaknak volt köpenye, amit mi csak ma délután szereztünk be.

Szerencsére be lehetett menni most kívételesen a szülőknek is, az udvaron volt egy kis gyűlés, csak nekünk, és itt mindenkit egyesével köszöntöttek és kaptak a nyakukba egy kézzel készített jelvényt, hogy "welcome". Na itt már kicsit görbült le a szám, de szerencsére annyi volt az input, hogy nem volt időm nagyon elérzékenyülni. Flórának se, mert mire észbekaptunk, már jöttek az ötödikes nagyok, akik kézen fogták a kicsiket, meg átvették az iskola táskájukat és vitték fel őket a termekbe. Íme képekben:

ez a suli bejárata, jobb oldalt a rövid sötét hajú nő Flóra tanárnénije

(katt a gépre és nyílik a galéria)

No szóval így hagytam ott az első napján az iskolában az én nagy lányomat... eddig nem is fogtam fel ennek a súlyát, azt hiszem, hogy el se hittem, egészen a mai napig. Olyan kicsi még! De közben olyan nagy is, meg olyan ügyesen ugrotta meg ezt a mai délelőttöt, hihetetlen örültem neki. És nem is volt még itt vége a napi mélyvíznek.

A suli után még el kellett mennem a titkárságra, ahol is közölték, hogy nekik is kell hogy legyen residenzám, mert csak akkor ingyenesek a tankönyvek... úgyhogy meg se kaptam még a tankönyv listát. Fogom a fejem, mert ez a residenza igénylés sokkal bonyolultabb mint hittem, de most nem ecsetelem, majd ha tisztábban átlátom akkor.

A titkárság után rollerre pattantam és elrobogtam Isabellához újabb adag papírért meg egy kicsit smúzolni munka ügyben, de sajna semmi konkrétat nem mondott, csak, hogy tanuljak meg németül, mert az milyen hasznos itt. Mondtam azt tuti nem fogok, de azért járjon nekem nyitott szemmel. Én reménykedem még, hátha náluk is akad valami, de meglátjuk, a kolléganőjével is beszéltem, egyelőre nem úgy tűntek, mint akiknek kellenék, bár nagyon szimpatizálnak velem, úgy érzem. De hát a munka az nyilván más. 

Ezután elmentem az anyakönyvi hivatalba a hülye residenza miatt, de csak egy nyomtatványt nyomtak a kezembe, holnap visszamegyek, kissé felkészültebben, hátha jutok valamire.

Roller vissza, Aldiba be, közben a parkban láttam Elizát és Erikát hintázni, haza, elkezdtem főzni az ebédet (cukkinis ricottás gnocchi lett), majd rájöttem, hogy még virágot is akartam venni Flórának és fél 12-re már oda kellett érnem érte, úgyhogy tűzhely kikapcs, rohanás virágboltba, majd a suliba. Nagyon lelkesen jött ki, egy félig olasz félig osztrák lánnyal össze is barátkozott állítólag, és jól érezte magát, bár azért látszott rajta, hogy elfáradt. De vidám volt és a virágnak is örült. Amúgy kb 16-an vannak az osztályban, és ebből csak 4 lány... hát nem jut az én Xantus sorsomra, az tuti.

Ebéd után mindenki kidőlt, Gaudi és Erika végre kicsit lementek ketten kávézni, meg sütiket venni, és elég finomak voltak, szóval kár volt felfedezni ezt a közelben lévő isteni cukrászdát.

Alvás után kicsit szórólapoztunk (Isabella adott pár prospektust szétszórni), meg elmentünk az OVS-be köpenyt venni. A lányok szétszedték a boltot, de lett fejenként két-két köpeny, egy vagyonért, még szerencse, hogy nagyi fizette. Erikát teljesen kizsigereljük itt testileg, lelkileg, pénzileg. Innen szerintem lemegy majd délre egy szanatóriumba egy hónapra kipihenni minket. Ja meg Flóra választhatott magának valami bizbaszt az iskolakezdés alkalmából. Választott valami borzalom giccses barátság nyakláncot, amiből kettő van és közölte, hogy ő azt Izabelnek adja (Pubi kislányának). Igaz,hogy nem látták egymást már több mint egy éve, de nem baj. Kedves tőle.

Innen rohantunk a balett próba órára, ami már a kaptatón van félúton, úgyhogy nem kicsit lihegtünk és valaki Katázott, kiderült, hogy a sport klubbal szemben lakik az osztrák-olasz kislány, és az anyukája megismert és már a nevemre is emlékezett, szóval ott paroláztunk az utcán picit. A balett egy hatalmas sport komplexumban van, rengetegen voltak ma a próba napon, de nemcsak balett van itt, hanem rengeteg sport, és mint utóbb kiderült Eliza korosztályának is lett volna ma próba órája, de sajna ezt nem találtam meg a honlapon... talán csütörtökön vagy pénteken bejut még egy órára ő is. Jött a magyar család is, akikkel már mióta meg akarunk ismerkedni, a kislány is oda fog járni (ő már 8 éves), szóval Flórával ketten nagyon magabiztosan mentek be a balett terembe, mi meg addig az anyukával (Anita) dumáltunk egy órát. Szimpatikusak, meg tudunk majd szerintem sok mindenben segíteni egymásnak, meg hátha a lányok is jobban összebarátkoznak majd. 

Balett után hazaestünk, én már kb kúsztam, de ezek megint felpörögtek és még csak borunk se volt itthon... sikerült az erkély ajtóba úgy belerugnom, hogy az ajtóból letört egy darab a kisujjam meg vérzik és háromszorosára dagadt. Azt hiszem kicsit sok volt nekem is ez a ma, és Flórával ellentétben én igencsak szétestem. De ő nagyon ügyes volt, az a lényeg. És remélem boldog is.

Ja, a köpenyek. Flóra épp nagyon nem akart fotózkodni, Eliza meg a szokásos bolondériáját csinálta épp. Ja és nem, Flóra nem apácazárdába fog járni, bár itt a köpenyben eléggé úgy fest, mintha az Abigélből szalajszották volna, de ígérem, majd csinálok egy normálisabb fotót (amúgy jól áll neki a köpeny). De tény, hogy ezek nem valami divatos darabok. De legalább nem látszik, hogy mi Pepcoba öltözünk és nem Gucciba.

Titkon remélem, hogy egyik este el tudunk szökni Gaudival 1-2 órára míg Erika itt van. De most még a meló is belerondít ebbe... na mindegy, most ez egy ilyen időszak. Egyszer majd beszélgetünk.

Perché perché la domenica mi lasci sempre sola....?

https://www.youtube.com/watch?v=8YqUHVoIkRQ

Kezdődjön ez a bejegyzésem ezzel az 1962-es olasz slágerrel, ami arról szól, hogy a pasi minden vasárnap otthonhagyja a nőt, mert focimeccsre megy, és a nő (Rita Pavone) azon lamentál, hogy miért nem viszi őt is magával... 

Na több ponton találkozik a mai napommal, és a mai gondolataimmal ez a dal... Vasárnap van. Gaudi ma fél délután feszült volt, miután is kinyögte, hogy épp az Udinese játszik (nyert), az olasz vonatkozást ugye nem kell ecsetelnem, ill. nekem is ma sikerült elszöknöm egyedül egy órára sportolni. Tök jó, hogy az én esetemben a nő hagyta ott a pasit, és a pasi nem lamentált. No lehet, hogy erőltetett párhuzamok, de valahogy ez a szám ugrott be ma. Amúgy ha már a sportolásról van szó, akkor meg kell jegyeznem, hogy itt elég aktív a sport élet és amúgy is mindenki elég fitt. Ma pont el is mesélte Flóra a nagyinak a következő történetet: "Képzeld nagyi, tegnap láttunk egy bácsit, aki olyan öreg volt mint a nagypapa és olyan gyorsan futott a busz után mint én." A történet igaz, egy papa egyszercsak olyan sprintet nyomot le mellettünk a busz után, hogy én is csak néztem... pláne a gyerekek. A busz persze nem várta meg, pedig utolérte. Ja, és Gaudi apukájáról van szó, aki amúgy januárban lesz 80, de 15 évet simán letagadhat. Szóval úton útfélen sportolnak, sokan futnak, görkoriznak, pingpongoznak, ugye a tengeren is nagy az élet, eveznek sokan, vannak evező sulik, meg a vizilabda is, amiről már írtam, bicikliznek is (igaz, a városban nem annyian, mint amennyire lehetne, mert nincsenek nagyon bicikli utak), ja meg láttunk valami fura szörföt is, aminek a deszka része külön van a vitorlától és így kiemelkedik a vízből, eszméletlen gyorsan mennek, na ennek majd utánanézek, hogy micsoda, elég menő. Jógásokat (akrósokat is!) is mindig látok a Barcolán. Majd 26-án és 27-én megyek ingyenes próba jóga órákra. Holnap meg Flóra megy a próba balett órára, kíváncsi vagyok. Na még tuti vannak más sportok is, de most ezek jöttek szembe eddig. Szóval ma futottam, mert délelőtt kimentünk a Barcolára, így elfutottam a Villa d'Estéig, végig a parton, pineák és a tenger mellett, hááát ne utáljatok, de elég pazar volt. Sajnos szelfizni továbbra se tudok, úgyhogy ezzel a képpel tudok most szolgálni:

Barcola ma is jó formáját mutatta, úsztunk, szendvicseztünk, kávéztunk, lányok elég jól elvoltak... Ma többen voltak, mint tegnap, de azért abszolút nem volt tömeg, hiába, ez mégiscsak szeptember már. De tökéletes így nekünk.

Délután meg korzózás volt a program és természetesen fagyi és prosecco.

Piazza dell'Unitá (ott volt az a félelmetes tátogó kéregető, úgyhogy Flóra nagyon boldog volt, mostmár tuti ezzel fogok álmodni):

Mondjuk ezen a képen pont nem látszik a boldogsága, mert már türelmetlen volt, hogy mikor kapja meg a fagyit.

És voilá a fagyi, egy cuki kis téren, ahol amúgy egy tök jó bár is van (hol nincs ebben a városban?!), de ezt is már ismerjük, mindig jó zene van, és hangulatos a környék a fákkal, meg van egy játszó is mellette.

 Hazafelé még bazárokat is nézegettünk, utcai zenészeket hallgattunk, élveztük a napsütést... Gaudi még bement egykét boltba, hogy hátha talál még árleszállítást, de ezzel már rég elkésett.

Az utcánkban meg találtunk egy ilyen kocsit, amit pont javítottak:

Na kidőlök, holnap indul a hét, Flóra kezdi a sulit, mondjuk holnap csak röviden lesz bent, nekem mennem kell Isabellához, újabb bürokratikus köröket kell futnom, és egy csomó mindent be kéne szereznem a sulihoz/ ovihoz, többek között köpenyeket is... a melókeresésig sose fogok eljutni.

Na mindenkinek jó éjt és szép hétkezdést!

Éjszaka nem igazán sikerült az alvas, most így a nappaliban sokkal közelebb vagyunk a bejárati ajtóhoz, ami totál berezonál, ha valaki jön-megy a házban, meg bevágja a kaput... úgyhogy se este nem tudtam elaludni (a Bar H is dübörgött amúgy) és kora reggel is vitte valaki sétáltatni a kutyáját, úgyhogy már hajnaltól fent malmozok. Cserébe jönnek a tegnapi fotók.

Délelőtt a strandon (katt a gépre és galéria nyílik):

Így fogadtuk nagyit:

A koncert a parkban paralell Eliza előadása a zenére:

És végül a szombat esti trieszti popélet nagyival:

Hú, most rövid leszek, mert bealszom... A ma készült fotókat is majd holnap teszem fel, bocsibocsi.

Igazi lazulós, napsütéses, evős-ivós szombatra sikerült ez a ma, élveztük mindannyian. Délelőtt kimentünk a Barcolára strandolni, ahol mindannyian csobbantunk és le is égtünk picit. Eszméletlen meleg volt és nagyon szép a tenger, lányok is nagyon élvezték, Elizát ki se lehetett rángatni a vízből. A nap és a víz mindenkit kiszívott, úgyhogy a csendes pihi végre nekünk is vízszintesben telt, persze közben azért elintéztem egykét dolgot online.

Aztán főztem (húst!), takarítottunk és a nappaliban próbáltunk egy matracnyi helyet csinálni, mert késő délután érkezett Erika, hogy legyen elég helyünk a lakásban. Mindennel el is készültünk időben, így le tudtunk menni még a parkba is mielőtt Erika megjött. Gaudi ment ki érte, mi addig a szokásos hintázós/mászókázós köröket róttuk, illetve újabb ingyenes program volt a parkban: rezes banda koncert, amit Eliza ki is élvezett az utolsó hangjegyig. Mi már kevésbé. No Erika is oda érkezett, nagy volt az öröm, boldogság, úgyhogy rögtön körbe is vezette Flóra a parkban (meg kellett mutatni a teknősöket), aztán húztunk a sarki bárba (Bar H), hogy koccintsunk egy-két pohár proseccoval és campari sodával. Megvolt az alap hangulat, meg a szokásos chips, rágcsa kombó, amitől a gyerekek jól laktak, mi meg csak még éhesebbek lettünk, úgyhogy még korzóztunk picit, aztán betoltunk fejenként egy-egy-egy piadinát, ami akkora volt, hogy holnapra is jól laktunk tőle.

Meg beszéltem a testvérkémmel, papikám megjavította a Gálya utcai ágyunkat és belebegtették, hogy jönnek látogatóba (mármint a szüleim ketten), és este altatnom se kellett, mert a nagyi olvasott, úgyhogy ma tényleg csodás nap volt. És még a lányok se estek szét. Holnap ismét Barcola délelőtt, délután Gaudi dolgozik, úgyhogy majd akkor valamit imprózunk. Talán pihennem is kéne. Egyszer. Buona notte!

Nos a mai nap kezdetekor úgy éreztem, hogy semmi sem alakul úgy, ahogy szeretném, de hamar fordulatot vettek a dolgok szerencsére. Eleve nehezebbek a reggelek, mert mindenki nyávog, köztük én is, hogy fel kell kelni, és ezt próbáljuk halk mederbe terelni, mert 8 körül Gaudi már elkezd dolgozni... én hamar megnyugtatom magam a kávé és pisztáciás joghurt kombóval, de a lányoknak kicsit hosszabb időbe telik.

No de miután újra esőre állt, Gaudival is feszkóztunk, a Kínából érkező ruhákat se tudták kiszállítani, és fogalmam sem volt, hogy akkor ilyenkor hova menjek, plusz újabb kör bank várt rám, új fordulatot vett a nap. A bankban végre sikerült megnyitni a számlát, éljeeeeeeeeeeen!!! We love Intesa San Paolo. Mondjuk szerintem ehhez is kellett egy kis hátszél, mert a lakásunk tulajának az ügyintézőjéhez mentem, aki eszméletlen jófej volt, és így röpke másfél óra alatt lett is bankszámlám. Eliza közben lebontotta a fél bankot, de ez már nem számít semmit. Ja, és fenhangon kérdezgette, hogy miért ilyen nagy a néni popója, szóval nagyon örültem, hogy ez nem egy olyan közegben történik, ahol értik is, amit mond. Közben felhívott az ovónője, aki lobbizott érte tegnap, hogy akkor az ő csoportjába kerül Eliza, és hogy sajnálja, de a szívecske jel már nincs meg, de jó lesz-e a cukorka. Hát mondtam, nem hiszem el, hogy ezzel hivogatnak... Eszméletlen cuki ez a nő is, és Eliza nagyon boldog a cukorkával (caramella), és várja, hogy majd milyen finomságok lesznek az oviban.

Közben szerencsére Gaudi el tudta vinni Flórát a suliba a foglalkozásra, mert kettővel ezt a banki kört tuti nem bírtam volna ki már, meg nem is értem volna vissza a suliba Flórával. Aztán én mentem érte, és megint nagyon kis kiegyensúlyozottan jött ki, és utána mesélt is,le kellett rajzolniuk az őszt, meg el kellett mondaniuk, hogy milyen nemzetiségűek, stb.... érthetetlen, hogy hogy érti meg ezeket a dolgokat 0 nyelvtudással, de ez van. A nap folyamán aztán kérdezett tőlem egy-egy szót, hogy mit jelent, azokat is tökéletes kiejtéssel és tökéletes névelővel. Ámulok. És ma nem is jött a cunami itthon se, úgyhogy abszolút kisimult vagyok (leszámíta a szemem, ami megint begyulladt egy krémtől).

Közben a kínai csomagommal kapcsolatban is sikerült intézkednem, és kitettem a nevem, mert azt mondták, hogy lehet, hogy megkísérlik még egyszer kihozni a mai nap folyamán (kevéssé hittem benne, de tényleg kihozták!!!), hála ennek a gigászi feliratnak:

Alvás időben futottam, bár olyan dunszt volt eső után és eső előtt, hogy nem igen kaptam levegőt, de nagyon jó volt így is, majd zsebkendőt akartam venni, de rohadt drága (egy kisebb csomag 1 euró!), úgyhogy egyelőre lemondtam róla, majd megnézem más boltban. Ja, meg csirkét is akartam venni, hogy a hétvégére főzzek, az is rohadt drága, de azt vettem. Azt hiszem nem sok húst fogunk enni, mondjuk nem mintha nekem vagy Flórának hiányozna, de Elizának és Gaudinak annál inkább. Amúgy az Aldi és a Lidl egész jó áron árulja a dolgokat meg mindig vannak akciók. Úgyhogy a fenti képen látható "pubblicitá" feliratú levélszekrény Gaudi kedvence, mert mindig oda jön az aktuális Aldis újság. Legközelebb a provolone sajt lesz akciós, nyomulunk is rá ezerrel, mert isteni.

Délután parkoztunk, én már a kínából szalajsztott ruhámban, yeah, Eliza esett egy órásit, úgyhogy egész délután a hintán ült, Flóra meg az új bicaján gyakorolt, aztán meg mentek Gaudival Beához olaszozni, amit most is nagyon élvezett.

Mi Elizával meg belefutottunk a parkban egy gyerekfoglalkozásba, ahol bohócdoktorok bohóckodtak, meg jött egy mozgó könyvárus is, aki felolvasott. Amúgy ennek a pasasnak van egy könyvesboltja is, ahol ingyenesen el lehet vinni könyveket meg be is lehet vinni. Természetesen most is voltak nála könyvek, Eliza le is csapott egyre, amit a pasi egyből oda is adott neki. Nagyon élvezte a progit Eliza, pedig nem volt valami látványos és egy mukkot se értett belőle, de ezt is hangosan kommentálta azért.

Itthon vacsiztunk aztán lementünk még fagyizni egyet, elég szépek voltak a fények.

Holnap délután jön Erika és itt lesz egy hetet, szóval remélem, hogy a kipakolással jobban fogok tudni haladni, illetve a munkakeresésre is ráfekszem majd. 

Jó hétvégét mindenkinek!

 Ps. Lehet , hogy csak most sikerült élesítenem a "Kedd" c. bejegyzésem?? Nem lehetek ennyire béna... na mindegy, akit érdekel, még olvassa, ha nem, az se baj. 

Először is, befejeztem a keddi írásomat, remélem, hogy mostmár elmentettem rendesen. Nyugi, végül az elmélkedést kihagytam, azt majd megtartom olyan alkalomra, amikor nem lesz ennyi esemény, amit le kell írnom. Mint már írtam az előző bejegyzésben, ma esik, de valami brutálisan, és lévén, hogy egy hegy lábánál lakunk olyan szintű folyók áradnak le fentről, hogy térdig gázolok a vízben. Legközelebb tuti meztelenül megyek ki ilyen esőben, mert konkrétan bugyiig csuromvíz voltam. Legalább megismer a környék.

Álljon is itt ennek örömére ez a szám, márcsak azért is, hogy kicsit feldobjon mindannyiunkat, én nagyon szeretem, Rómában mutatták a kis barátaim, a koncijukon is voltam:

https://www.youtube.com/watch?v=Mih8VdHWCq8

No de még nem írtam le a tegnapot, ami még nem volt esős, sőt. Délelőtt kimentünk Elizával Barcolára. Flóra közölte, hogy ő fáradt, és hogy nem jön, itthon fog játszani egyedül a szobájában! Ilyen nem történt még vele életének 6 éve alatt, hogy a nyugis szobát válassza a játszó és a "kaland" helyett, úgyhogy gyorsan elhúztunk Elizával még mielőtt meggondolja magát. Azt hittem, hogy kb 15 perc múlva majd hív Gaudi, hogy Flóra már szenved, de nem ez történt, hanem két órát eljátszott egyedül! Tudom, ez sokaknak nem nagy szám egy hat éves esetében, de nekem, nekünk óriási!

Nekünk Elizával meg volt egy nyugis délelőttünk. Totál élvezte a helyszínt és minden kisebb és nagyobb kislánnyal is meg akart ismerkedni, folyamatosan cometichiamizott.

A délutánra rápihentünk, mert Flóra szülői értekezlete következett, és mindannyian nagyon izgultunk, hogy milyenek lesznek a tanárok. Én kértem, hogy egy kicsit korábban mehessünk, hogy még nyugiban be tudjunk mutatkozni, hogy Flórának ne legyen sokkoló, stb. Flóra így várta a szülőit a napsütésben:

Na most erről a szülőiről és a suliról hosszan fogok elmélkedni előre is bocsánat, mert konkrétan majdnem elsírtam magam a boldogságtól. Ha márcsak a fele igaz annak a sok minden szépnek és jónak, amit elmondtak, akkor is a lehető legjobb helyre került Flóra. Két tanárnője lesz, Alessandra és Elisabetta. Alessandra mimikája hasonlít picit Boriéra (Székely), úgyhogy egyből nagyon szimpatikus volt mindannyiunknak. A másik tanító néni is nagyon kedves, meg odajött a referente is, akivel telefonon sokat beszéltem már korábban. Apropó, ez a referente (Alessandro) még kedden felhívott, hogy most nyertek el egy pályázatot, pont külföldi gyerekeknek szólót, hogy az integrálódásukat segítsék, ill. hogy az olasszal kicsit mélyebben megismerkedjenek az elején. Szóval szeretettel várnak minket két héten át ilyen suli utáni tevékenységekre, ahol játszanak, beszélgetnek és majd közösen készítenek is egy muralest. Ez nemcsak az elsősöknek szól amúgy, hanem a többi osztályba került új külföldi gyereknek is. No hát már ezt is nehezen hittem el, de tegnap a szülőin csak még fokozódott a boldogságom. Eleve Flóra ott akart lenni végig és hallgatni a szülőit (szerintem kompenzációként, hogy kedden milyen rosszul éreztem magam miatta), és tényleg ügyesen végigülte és én meg fordítgattam neki, meg érdeklődött,hogy melyik tanár mit fog tanítani, stb. Szóval nagyon örültem, hogy ilyen érdeklődő. 

Az iskola maga kicsi, családias, egy első osztály van, abban kb 17-en lesznek és köztük van több külföldi is, akik nem tudnak olaszul. Mint most kiderült számomra, ennek az iskolának pont az a profilja, hogy külföldi gyerekeket integráljon, szóval abszolút képben vannak a tanárok, és nem jönnek zavarba, ha egy gyerek nem beszél olaszul. A szülőin amúgy kb az összes tanár felsorakozott eszméletlen lelkesen, sztoriztak, meg nagyon bizalomgerjesztően viselkedtek. Az igazgató persze fosta a szót, többek között a covidról is, aminél én kikapcsoltam, de ezt leszámítva, nagyon jó volt ezeket a lelkes tanárokat hallgatni. Lényegében elmondták, hogy az a célkitűzésük, hogy a gyerekekben önbizalmat és önbecsülést építsenek, hogy teret adjanak a személyiségük kibontakozásának, és hogy jó hangulatban, egy befogadó környezetben nyomon kövessék a gyerekek egyéni fejlődését. Nincs tanterv, hanem a csoporthoz mérten fognak haladni, és nem rohannak semmivel sem. 8 és fél 2 között tart majd az iskola, és annak függvényében tartanak szünetet, hogy a gyerekek mennyire fáradtak. Nem hittem el, hogy létezik ilyen... nagyon remélem, hogy a valóságban is így működnek a dolgok itt. Sokan kritizálják az olasz oktatást, ugye, hogy nem feljődnek olyan ütemben és minőségben a gyerekek mint pl. otthon, de ez Flórának tökéletes lesz. Engem nem érdekel, ha nem tud majd írni, olvasni 6-7 évesen, de segítsék őt abban, amiben kell, és amiben mi nem tudjuk. Ez a legfontosabb számomra is. Úgyhogy én már most hálás vagyok ezeknek az embereknek.

Este meg is ünnepeltük ezt a reggel közzétett aperol+proseccozó fotóval, meg két órási pizzával.

Na és akkor áttérek a mai napunkra, amivel kezdtem ezt a bejegyzést, erre az esős hektikus napra... Délelőtt a bankban szenvedtünk megint, kevés sikerrel, úgyhogy holnap folytatom ezt a kört, de már nem is részletezem, majd ha végérvényesen vége, akkor talán szentelek ennek is egy bejegyzést, hogy senki ne akarjon Triesztben külföldiként bankszámlát nyitni. Utána meg rohantunk Flóra sulijába, mert ma indult ez a külföldi diákoknak szóló projekt. Flóra abszolút nem volt megszeppenve, pedig azt hittem, hogy majd pánikol, de teljes lelki nyugalommal hagyott ott és ment el az olasz tanárnénivel meg a többi gyerekkel.... hát leesett az állam. Amúgy se nagyon tudtam volna vele foglalkozni, mert közben  megjelent az oviból egy ovónéni (Flóra suliját és Eliza oviját egy ajtó választja el), aki szimpibb és akihez azt gondoltam, hogy majd Eliza kerül, és nagy elánnal üdvözölt minket, majd félrehívott, hogy ha szeretném, hogy hozzá kerüljön mégiscsak Eliza, akkor írjak a titkárságra, stbstb... szóval kb. sokkot kaptam, mert egy szóval nem mondtam, hogy át akarok nyomulni, de valahogy látta rajtam még hétfőn a szülőin, hogy csalódott vagyok, szóval kapacitált, hogy áttetessem Elizát. Vagy nagyon tetszik neki Eliza. Szóval elég boldog voltam mindkét ügy miatt, de közben lecsapott az óriási eső, szóval úgy mentünk haza, hogy Eliza babakocsiját konkrétan volt, hogy elsodorta egy-egy ilyen fentről leáradó folyó, én meg rohantam utána...

2 órát volt Flóra, úgyhogy valami ebédet összekapartam, és mehettem is érte, szintén a fent leírt időjárási körülmények között, de persze neki nagyon tetszett. És az iskolában eltöltött két órát is élvezte, legalábbis azt mondta. Persze ebéd után azért kipukkadt a lufi, úgyhogy volt egy óriási hiszti, de utána legalább egy órási alvás is. Délután pakolásztunk és Gaudi vitte Flórát Beához, ahol egy háromnegyed órát olaszoztak, elmondása alapján azt is nagyon élvezte. Úgyhogy holnap is megy majd ugyanígy. Itthon már kevésbé érezte jól magát, úgyhogy mi se voltunk valami boldogok... de legalább jól vacsizott. Remélem, hogy nem eddig tartott Flóra jó hangulata, mert az nagyon szar lenne... Mi eddig nagyon jól érezzük magunkat, de ha nála állandósul megint az üvöltés/hiszti/szenvedés szentháromság, akkor azért nem lesz olyan jó a helyzet. De bízom benne, hogy az iskola és a különórák majd lendítenek az ő hangulatán is. Jót fog tenni az is, hogy kicsit külön mozognak majd Elizával.

A CV-m úgy ahogy összeraktam, az Ikeat még nem. Iszonyúan sajnálok polcokra ennyi pénzt kiadni, az az igazság. A CV-m el is küldtem Isabellának, és válaszolt is, hogy nagyon érdekes, és hogy talán tud segíteni, úgyhogy most várom, bár elég sokat zaklatom más ügyekben, szóval nem akarok nagyon nyomulni, hogy elege legyen belőlem, mert jókis kontakt. De azért remélem tud majd segíteni ebben (is).

Végre a lakás tulajával is dumáltam egy fél órát, ő is nagyon kedves és készséges, szóval eddig tényleg úgy néz ki, hogy jó emberek vesznek itt körül minket. Remélem hosszú távon is így marad.

Furcsa amúgy, mert mikor tegnap vonszoltam magammal a két gyereket a szülőire, még a napsütésben, terjengő pizzaillatban, hirtelen megláttam magamat kívülről és arra gondoltam, hogy milyen volt még mikor arről ábrándoztam, hogy majd egy kövér mamma leszek sok gyerekkel valahol Dél-Olaszországban és csak főzök és szoptatok egész nap... vicces volt azt a régi elképzelt képet és ezt a mostani valóságot összehasonlítani. Nem bánom, hogy ez lett a valóság. És azt hiszem az is tény, hogy az én személyiségem akkor is ez lenne, ami most van. Minden nehézség ellenére is ennél jobb családot nem tudok magamnak elképzelni. Csak nekem kell azt hiszem még jobban mammásodnom a szó olasz lazaságot takaró értelmében...

Na a keddi bejegyzésem felét elnyelte tegnap este az éter... valami felső erő is azt akarja, hogy ne részletezzem azt a napot. Pedig elmélkedtem sokmindenről ám. Lehet, hogy jobb is így, mert kevesebbet kell olvasnotok. No de majd pótolom valamelyest, illetve a tegnapot is. Ma már csütörtök van, újabb kör bank, egy sulis bemelegítő kör és délután meg Flóra tanul picit a magyar nővel. Továbbá esik és én fel se bírtam kelni reggel futni. Iszonyúan elszoktam a korán keléstől, treníroznom kell magam, és a lányokat is.

Szóval jövök még, addig is buona giornata!

Egy tegnap esti kép (aperol spritz, prosecco, chips és mini szendvicsek összesen 6 euró! A Viale XX Settembre és a mi utcánk sarkán van, mostmár rájöttünk, hogy miért van mindig tömve, éjjel is - olcsó!)

No szóval tegnap este kidőltem, se erőm se kedvem nem volt az íráshoz. Fárasztó nap volt, a gyerekek is nyávogtak, én is türelmetlenebb voltam. De jól indult a nap, mert sikerült felkelnem korán (értsd: háromnegyed 7 - bocsi ismét mindenkitől) és elmentem futni! Ez egy ilyen városnézős futás volt, szóval nem a tempón volt a hangsúly, hanem, hogy jól érezzem magam, már amennyire magamnál voltam reggel 7-kor... A mólónál kicsit fotóztam, meg láttam, hogy evező edzést tartanak és kicsit lejjebb meg találtam egy bagno-t (= tengerre létesített fürdő), ahol vizilabda edzést tartanak. Ilyenek voltak a reggeli fények errefelé:

A képen látható jobb oldalt egy kétárbócos vitorláshajó, ez az oroszok lefoglalt luxus yachtja, már jó ideje itt áll, mikor augusztus elsején kijöttünk, akkor is itt volt.

Reggeli után az Unicreditbe volt időpontom, aholis kiderült, hogy nem helyi lakosoknak korlátozott lehetőségeik vannak a bankszámla használatra, pl. nem lehet online ügyeket intézni vele, úgyhogy köszöntem szépen, nem kértem. Átmentünk egy másik banka, ahol persze időpont kellett, úgyhogy megadtam a számom, majd hívnak. Ezután el akartam menni még az ügynökhöz, aki a lakásunkat intézte, néhány papírért, de Eliza már vonszolta magát, úgyhogy hazamásztunk a babakocsiért és Flóra rollerért, és így mentünk be e centro-ba. Isabella, mint mindig most is nagyon kedves és készséges volt, de már tűkön ülnek a bankszámlám miatt, mert anélkül nem tudják átírni a nevünkre a rezsi számlákat, úgyhogy azt tanácsolta, hogy menjek vissza és verjem az asztalt a bankban... tiszta őrület, hogy könyörögnöm kell itt a bankoknál, hogy banszámlát nyithassak. Mindenestre totál felvillanyozott a csaj, mert kérdezte, hogy vállalnék-e neki tolmácsolást, ha úgy adódik, főleg ügyvédes ügyekben... hát majdnem a nyakába ugrottam. Ma írtam is neki egy üzit, hogy szóljon, ha bármi félállásos munkáról hall esetleg, mert aktívan keresek. Úgyhogy majd átküldöm neki a CV-m, de még kicsit kozmetikáznom kell. Közben amúgy nyomultam már egy helyre, ami nagyon szimpi lett volna (ilyen kulturális központ szerűség), de ott pont nincs felvétel jelen pillanatban egyetlen pozira se. Szóval ma este az Ikea és a CV-m lesz a program. No miután bejártuk délelőtt a várost jött az ebéd és a délutáni alvás, mialatt én újabb dobozokat ürítettem ki, egész jól haladok. 

Délután találkoztunk egy itt élő magyar tanárnővel, aki tud segíteni Flórának így az elején egy kis nyelvi belerázódásban. Nagyon kedves volt, de Flóra borzasztóan antipatikus képét mutatta, szenvedett, látványosan unatkozott, asítozott... elég ciki volt. Ez a nő amúgy az Assocazioni Genitori tagja, akik különböző délutáni programokat szerveznek a gyerekeknek: sport, napközi, tanulókör, meg ők szervezik a menzát is, ami pl. pont Flóra sulijában nem lesz, mert nem jött össze elég jelentkező. Mi voltunk az egyedüliek. Pf. Hozzájuk szeretném beiratni Elizát tornázni, ill. lehet, hogy Flórát is egy másik típusra, de még nem biztos, vele megnézünk egy másik helyet, ahol van kifejezetten balett és ahova lehet hogy egy magyar kislány is fog járni. Ezt onnan tudom, mert még otthon telefonon megismerkedtem egy szintén most kiköltözött magyar családdal, ahol van egy hét éves kislány, szóval pénteken találkozunk személyesen is. De már eddig is sokat kommunikáltunk, meg segítünk egymásnak amiben tudunk. Remélem élőben is szimpatikusak leszünk egymásnak, meg a gyerekek is. Na szóval most a különórák szervezésére is ezerrel rá vagyok állva.

Flóra csütörtökön délután találkozik egy órára a magyar tanárnővel (Bea) és amúgy 10szer egyórás alkalmat ingyenesen biztosítanak nekünk, hogy kicsit ismerkedjen a nyelvvel. Amúgy mindenki nagyon kedves és készséges ebben a szervezetben, pláne, hogy Bea a főnök felesége, így a magyaroknak külön örülnek.

Na ez a találkozó halálosan leszívott, hogy percenként pattant el egy idegszálam Flóra miatt, úgyhogy az este már ennek fényében telt, nem túl vidáman. De csináltam ham and eggs-t, amit amúgy otthon kb. sose eszünk és megittam a borunk maradékát - amit 5,5 euróért vettem (itt a megfejtés!) - de emelnünk kell a tétet, mert nem volt a legfinomabb... azaz mi vagyunk már borsznobok. Salute!

Külön kommentet nem igényel, a halónkról már küldtem, azt nem tettem fel újra ide is.

Hát van még mit helyretennem... és még az Ikea rendelésig se jutottam el. Ja és ma reggel a bérlőm üzijére ébredtem, hogy leszakadt alatta az otthoni ágyunk. Azt is intézhetem.

Ezzel a napali falán lévő képpel is kezdenem kell valamit, bloááá:

No mivel ez egy kevésbé pihentető nap volt, mint a tegnapi, így csak a napom fénypontjával jövök ma este, ami ez volt:

A sarki bárunkban (Bar Parco) ittam ezt, trieszti nevén Capo in b. Lehet találgatni commentben, hogy amúgy hogy mondják olaszul/ magyarul. A tegnapi kérdésemre se jött komment, hátha ez most népszerűbb lesz.

Holnap folyt.köv. 

Ciao