Ideje Elizáról és az ovikezdésről is ejtenem már egykét szót. Tehát, rá és az ovikezdésre nem sok figyelem hárult, szegény elnyomott második gyerek, meg amúgy is, ő a simulékony, kiegyensúlyozott, szociális, vidám kis husigombóc, minden rendben lesz... hát, nekem volt egy olyan érzésem, hogy azért rá is kellene figyelni, mert azért nem olyan egyértelmű ez, lévén, hogy még sose járt közösségbe a közvetlen családtagjai nélkül, pláne nem egy olyanba, ahol nem ért egy árva szót sem...

Nagyon lelkesen indult neki a dolognak és várta is, és ugye szerdán úgy volt, hogy bemegyünk egy órara ketten és ismerkedünk ott a környezettel... na hát ezt én félreértettem, mert erre az egy órára már egyedül kellett őt bent hagynom, én nem mehetttem be vele. Erre se őt, se magamat nem készítettem fel, úgyhogy nem indult jól a dolog. Bementünk együtt, csináltak rólunk közös fotót, mikor átléptük az ovi küszöbét, aztán együtt megkerestük a kis szekrényét, bepakoltunk, aztán várta az ovónéni (vele együtt még kb 4-5 gyerek jött ugyanebben az időpontban "betanulni", és ugye a teremben már volt egy csomó gyerek, mert ezek vegyes csoportok, összesen 25-en vannak), be is sétált, mondtam neki, hogy én most akkor elmegyek, de mire felfogta, hogy én nem megyek utána, addigra már igyekeztem kislisszolni, úgyhogy még láttam, hogy jön utánam pánikban szegény... hát elég borzalmas volt. Egy órát valahogy eltöltöttem a kínaiban, hogy bevásároljak Flórának mindenféle papírt, tollat, füzetet, de igazából csak izzadtam és semmit sem fogtam fel, hogy mit kell vegyek, mit látok magam előtt és a boltos kínai kiscsaj elég bunkó volt, úgyhogy igyekeztem vissza az oviba. Ott egy agyonsírt arcú kis Elizát kaptam vissza és mondták, hogy végig sírta szegényke az egy órát... de utána megnyugodott hamar és kedvesen elköszönt mindenkitől. Na ezeket a szitukat nem bírom, tudom, hogy egyik anya se, de ezeket valahogy nagyon ki kéne hagynunk az életünkből... de tény, hogy talán egy fokkal jobb ezt a másodikkal megélni, kicsit edzett már a szívem, ha lehetséges ez egyáltalán.

Délután már mondogatta, hogy holnap majd nem fog sírni, meg volt ott egy kislány, aki hozott neki egy babát és majd azzal fog játszani, szóval úgy éreztem, hogy nem hagyott benne nagyon rossz élményt ez az egy óra... de persze azért tartottam a másnaptól...

Csütörtökön reggel közölte, hogy nem akar menni oviba, ott is sírt, elváláskor görcsösen kapaszkodott belém, úgy tépte ki a kezemből az óvónő, borzalmas volt... gyorsan el is rohantam és hívtam az anyukámat egy kis vigaszért. Szerencsére az egy óra hamar elment, rohantam érte vissza, és ott bent jött-ment nyugodtan a teremben az én kis gombóckám. Olyan büszke voltam! De úgy örült nekem azért így is. Rajzoltak az óvónénivel, meg a kiskonyhával játszott, úgyhogy nagyon kis kiegyensúlyozott volt. Szerintem segített neki az is, hogy elvitte a kis plüss pandáját, és abba tudott kapaszkodni ez alatt az idő alatt.

Ma reggel is nehéz volt az elválás, sírt keservesen, és úgy volt, hogy csak egy órát marad bent, de aztán hívott az óvónő, és mondta, hogy nagyon jól elvan és maradhat két órát is. Úgyhogy maradt. Wc-n is volt és valami kislánnyal azt játszották, hogy csikizték egymást... annyira cuki volt, mikor mesélte. Nagyon büszke vagyok rá is. És olyan kis picurka még, tök nagy dolog, hogy ő is így elkezdte a nagybetűs életet egyedül. Megszakad a szívem, hogy ő is kirepült... pláne úgy, hogy nem ért semmit. De boldogan "csájózik". Hihetetlen kis cukorka, mint az ovis jele is mutatja.

Kivéve otthon, mert most ő kezdi átvenni Flóra helyét, - najó, azért nem, ő nem hisztizik és üvölt, remélem, hogy nem is fog - mert nem fogad szót és rosszalkodik egész nap, és kb. totál hülyére vesz minket, Erikát is beleértve. Úgyhogy elő kell vennünk a nádpálcát már nála is.

Kár, hogy jön a hétvége, mert most kezdett belejönni, hétfőn kezdhetjük előlről az egészet.. de azért remélem hamar belerázódik.

Amúgy nem tudtam nagyon jól feltérképezni az ovit, mert ugye nem nagyon mehetünk be, de a folyosója elég szűk, ott sokan tobzódunk majd szerintem reggelente, a termek tágasak, mondjuk sok is a gyerek (két csoport van összesen, mindkettő vegyes és 25-25-en vannak), de egyelőre nem sok játékot láttam, de lehet, hogy el vannak pakolva, nem tudom. Meg nincs olyan nagyon kidíszítve sem az egész, szóval nekem nem olyan bizalomgerjesztő, de tény,hogy a mi ovink Pesten zseniális volt, egy gyerek oázis, szóval magasan volt a léc. Pedagógusok sincsenek sokan, eddig két embert láttam a 25 főre, mindkettő eléggé belassult, de amúgy kedvesek, szóval nem tudom, hogy bírnak majd el ezzel a gyerekhordával, de hát nyilván tudják.... a lényeg, hogy Eliza jól érezze magát, nem az, hogy nekem milyen elvárásaim vannak egy ovival kapcsolatban. Az udvara pici, de cuki, és szomszédos Flóra iskola udvarával, szóval remélem lesznek majd lent sokat. Antonia, az óvónéni nagyon kedves és Eliza is szerintem egyre jobban kedveli. 

Jövő héten hétfőn még két órára megy, de kedden már lehet, hogy bent reggelizik (a reggeli gyümölcs és kenyér!!!). Amúgy kellett venni egy csomó mindent az ovira is, zsepi tömegeket, meg filctollat, meg nedves törlőkendőt, étkezéshez alátétet, stb., szóval az évkezdés nem indul épp nullszaldón. Eliza ovija sokkal nemzetközibb, mint Flóra sulija, sok az albán/koszovói, ukrán, kínai is, olasz a legkevesebb, legalábbis a picik között. Egy koszovói anyukával már pont a múlt héten összeismerkedtem a játszón és tegnap találkoztunk az oviban, hogy ők is most kezdik és az ő kisfia is sírós elváláskor, úgyhogy egymást vigasztaljuk.

Igaz, hogy alig vártam már, hogy mindketten elkezdjék az ovit/ sulit, hogy végre egy kis szusszhoz jussak, de most, hogy ez történik, már sírom őket vissza... nem akarom, hogy megnőjenek!!!

Az első ovi nap képekben:

Az ovi bejárata, a folyosó, és a szerkényke (amit amúgy egyedül nem tud kinyitni, mert tök szar a nyitója):

Na itt dübörög a péntek esti pop élet, egyjókis felhőszakadás után, de én egy olyan nagyot fogok aludni, mint még soha, legalábbis remélem,hogy senki nem mer felkelteni... holnap kirándulunk picit ha nem esik, mert már tengerezni nem tudunk sajnos, pedig még itt van a bejáratnál felfújva az úszógumi, biztos, ami biztos. De ezt a szezont úgy fest már el kell engedni. Azért itt egy vihar előtti kép tegnapról: