Írok a kávézásról, mert az legalább annyira jó itt, ha nem jobb, mint a proseccozás. Ugye senkinek sem kell ecsetelnem, hogy Trieszt mekkora kávé birodalom, mert az. Egyrészről a két nagy kávé márka is innen ered, a Hausbrandt és az Illy (ami amúgy magyar eredetű, olvassatok utána!), és továbbra is ezek viszik itt a prímet, a legtöbb bárban ezeket mérik. Van kávéegyetem (http://unicaffe.illy.com/it/corsi/alta-formazione/universita_del_caffe_master), Triestespresso Expo, és kávéfesztivál (https://www.triestecoffeefestival.it/), ahol capo in b bajnokságot is rendeznek. Apropó capo in b, ki találta ki, hogy mit takar ez az elnevezés? Mert itt minden kávét másképp neveznek, mint Olaszország többi részén, úgyhogy nekem is tanulnom kellett ezeket az elnevezéseket és pl. ma reggel pont espressoként kértem az espressot Gaudinak, pedig a címben szereplő elnevezés lett volna a helyes triesztiül. A kávék különböző elnevezéseiről egy összefoglaló annak, akit érdekel: https://www.discover-trieste.it/code/15909/How-to-order-a-coffee-in-Trieste. Amúgy itt a kedvenc a capo in b, vagy csak a capo. Zseniális, hogy egy olyan helyre költöztem, ahol megmondhatom, hogy milyen ivó alkalmatosságba adják a kávémat... én teljesen átérzem ezt, mert én pl. a reggeli kávémat kávés csészéből, de az ebéd utánit már üvegpohárból szeretem inni, és teljesen más feelingje van amúgy tényleg. Szóval abszolút értem a trieszti létet, bár az is igaz, hogy nem iszom meg napi négy kávét, amennyi elvileg az itteniek fejadagja. Minden bárban mindig fürtökben lógnak az emberek, és a capo in b (=espresso macchiato) pl. 1,20 euro. Ja és a báros általában ismeri a betévedő kuncsaftokat, a bárosok általában nagyon kedélyesek és kedvesek, mondjuk azért a centro-ban vannak kevésbé lelkes arcok is. Sok bárban még mindig pottyantós a wc, vicces volt, mikor először bemutattuk ezt a fajta klozetot Flórának, jó nagyot nézett, hogy ez meg mi. Amúgy a bárok nem fancyk, hanem inkább ilyen autentikus, pultos, újságolvasós, bemésziszolmésztovább feelingűek, szóval kevés a puccos kávézó szerencsére, bár azért a centro-ban nyilván ez is akad. Egyedül is többször ittam már, állva, pultnál, ülve, újságot olvasva, szóval ez abszolút egy mini-program, ami jó. Nyilván a triesztieknek ez rutin, nekem még élvezkedés.
Itt nem messze tőlünk van egy történelmi kávézó, 1914-ből, ilyen szecessziós stílusban, de állítólag itt a sarki Bar Parcoban jobb a kávé (Gaudi volt ott az anyukájával), http://www.caffesanmarco.com/.
Összességében ez a capo in b tényleg függőséget okoz, finom, kevés, jól érzed magad tőle. Bár nekem a mai napom után a boldogságomhoz egy kis citromos tiramisu szerűség is kellett, na jó, nem is kicsi, hanem egy fél doboznyi. Alig várom a holnap reggeli kávém.
(FYI: írtam még egy bejegyzést ma, remélem az is megjelent ez alatt)
