Elizának fülgyulladása van. Szerencsére már jobban van, de kedden nagyon rosszul nézett ki, úgyhogy elvittük a gyerekkórházba (Burlo Garofolo a neve) megnézetni. Azért kórházba mentünk, mert még nincs gyerekorvosunk, és állítólag nem is olyan könnyű kapni, mert gyerekorvos hiány van, szóval kérned kell és vagy kapsz, vagy várólistára kerülsz... nos, addig ez a kórház is tökéletesen megteszi, mert nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, és nem küldtek el a fenébe, hogy miért nem a gyerekorvoshoz mentünk - valószínűleg pont ebből az okból kifolyólag. Kapott antibiotikumot amit egy hétig kell szednie, meg lázcsillapítót, meg egy ekcéma elleni krémet (amit én is kipróbáltam a szemhéjamra, amivel évek óta küzdök és láss csodát, működik!) no és mondta a doki, hogy sajnos az antibiotikumot nem tudja felírni receptre, mert nincs Elizának adószáma. (Ne kérdezzétek miért nem csináltam meg, ott volt az emailjeim között piszkozatban, hogy elküldjem, de elfelejtettem, no de mostmár az is van, mindkettőnek.) Szóval kissé remegve léptem be a patikába, hogy mennyit fogok fizetni ezért a három dologért... na lehet tippelni: 19 eurót! És a patikusnő még engem is ellátott egykét kedves szóval, mert látta, hogy eléggé szét vagyok csúszva, többek között, hogy délután rakjak be valami mesét a gyereknek és aludjak én is egyet, illetve, hogy gomboljam be a kabátom, nehogy megfázzak. Hát majdnem megöleltem. Úgyhogy Eliza javul. Ja, hamár az egészségügyi szolgáltatásoknál tartunk, Gaudi jár fogorvoshoz, volt már négyszer és eddig kevesebb, mint 200 eurót fizetett! Ja és nem kell mindig fizetnie, hanem időről időre. Szóval szerencsére eddig nem fizettük rá a gatyánkat ezekre.

Közben persze Flóra mikor máskorra időzítené az aktuális rossz passzát, hanem mostanra, hogy szerencsétlen testvére beteg. Szóval kemény a hét, mert délelőtt Elizát szórakoztatom, fél 2-től meg Flóra őrjöngéseit csitítom, sajnos nem mindig sikerrel... A tanulás, itthoni gyakorlás, házi feladat se megy most annyira, a tanárnénije is szólt, hogy kéne gyakorolni ezt-azt... mondtam, remek, de egyelőre nem ez a legnagyobb problémánk. Mindenesetre játékos formában próbálok vele gyakorolni, de az asztalhoz leülök és figyelek téma most nem annyira játszik. Ezt hogy csinálná meg egy olyan anya, aki 8 órában dolgozik? De most komolyan? Igaz, akkor a gyerek napköziben lenne és valószínűleg ott fegyelmezetten megcsinálná a dolgokat. Ah, na mindegy, hát nem tudom mi a jó, de igyekszem. Tegnap azért voltunk kézműveskedni, hogy meglegyen a heti kettes programunk is, meg amúgy is én is szeretem. Tök kedvesek ott az emberek, már névről ismerik Flórát is, próbálnak vele beszélgetni, de Flóra még mindig nem beszél. Hát ezzel kapcsolatban is elég tanácstalan vagyok, hogy hogy lehetne őt beszédre bírni. Erőltetni nem akarom semmiképp, de nincs ötletem más... Valakinek esetleg any idea? 

Itt ezen a kézműveskedésen amúgy Rossella mellett (ja, végül velük nem jött össze a játszó, lemondták, de vasárnap elvileg náluk ebédelünk, remélem addig mindenki egészséges lesz/marad) egy brazil származású 26 éves lánnyal is elkezdtem összebarátkozni. Durva, mert 7 éves korában adoptálta egy trieszti pár és azóta itt él, sose ment vissza még Rioba. Van két lánya, az egyik Flóra sulijába jár asszem egy évvel idősebb, a másik meg Eliza ovijába, ő is idősebb Elizánál. De jófejek a gyerekei is, az lány is, be nem áll a szája, nagyon karakán csaj. Lakásokat takarít, napi 4-5-öt, a férje pedig (afrikai) az állomáson takarítja változó shiftekben a vonatokat. De most épp azon gondolkoznak, hogy Svájcba költöznek, mert ott jobban meg tudnának élni. Hát ez is egy kemény sztori, és még nem is annyira, mert jó a vége. Vicces amúgy, mert tegnap a kézműveskedésen Flóra látványosan elkezdte kérdezgetni, hogy nekik miért ilyen vastag a szájuk, miért ilyen más, mint a miénk. Már nem tudtam hogy másra terelni a szót, mert annyira mutogatta. Aztán persze elmagyaráztam neki, hogy a sötét bőrűek (a lány is fekete) más testtípúsúak ahogy a kínaiak is, stb. stb. de elég nehezen vette be a gyomra, hogy akkor mi, fehérek miért nézünk ki így, rajtunk nincs semmi különleges. Örülök ennek, hogy felmerülnek, felmerülhetnek ilyen témák, ennyire testközelből... otthon max csak képről látna fekát, ha egyáltalán még lehet ábrázolni nem fehér embert a tankönyvekben.

Tegnap voltam az első betanulásomon, amit igazából nem is lehet annak nevezni, mert Cleo lebetegedett, úgyhogy a férje jött helyette, aki szintén főnök amúgy, ő is a jóga stúdió vezetője, illetve sok órát tart ő is. Szimpatikus, de látszott, hogy káoszos épp minden neki, mondta is, hogy kér tőlem egy kis türelmet... hú, mondom, jó, de persze mindezt azután, hogy mint a duracel nyuszi pörögtem körülötte, hogy mindent megtanuljak fél óra alatt. Szóval remélem nem hiszi, hogy egy buzgómocsing vagyok. Aztán kicsit kinyírt az óráján, szóval lelohadt a lelkesedésem és hazavonszoltam a belem és ma az ágyból se tudtam kikelni (nem jóga óra volt amúgy, hanem saját testsúlyos edzés). No de majd írok ma Cleonak azért, hogy mennék még betanulni a héten vagy jövő hét elején, üssük már a vasat. De jó a benyomás továbbra is, meg a teremben gyakorlók is kedvesek, kis cuki közösségnek tűnik, úgyhogy remélem beépülök.

Hú, a karácsonyi vásárról fotóztam, egyedül lézengtem kicsit még jóga előtt, voilá:

Karácsonyfa, pálmafa és friuli mini fánkok.

Kék angyalok és szerb plejskavica (ahonnan amúgy bömbölt a "bella ciao" c. dal).

És van forralt bor és forró almalé is (ez utóbbiről nem tudom, hogy alkoholos-e).

Ma jön a tulaj, úgyhogy össze kéne rántanom a darabokban álló lakást, főznöm kéne (carbonara lesz ma), és karácsonyi üdvözlő lapokat alkotni, mert Rossella megkért, hogy csináljam én kézzel az óvónéniknek, mert milyen pro vagyok. Csak a szövegben ne ejtsek hibát! Ja, jelentem nem tudok olaszul, nagyon gáz. A mindennapi élet szintjén jól elhülyéskedek, de amint összetettebb téma van, vagy zavarba jövök, vagy megzavarja valami a figyelmem, egyből köpök-nyelek, nem jut eszembe semmi és össze-vissza ragozok. A szókincsemről ne is beszéljünk, most Flóra házijában is volt több szó is, amit nem tudtam (pl. rügy). SÍROK. Ne csodálkozzak, ha nem vesznek fel sehova.

Januárban megyünk Rómába egy hétvégére! Annyira várom, hihetetlen, hogy végre eljutok a kedvenc városomba a kis családommal. Persze, nem annyira hihetetlen, de nagyon szívet melengető... szóval remélem nem jön közbe semmi, vonattal megyünk és Michela barátnőmnél fogunk lakni mindannyian, ahol van három pici gyerek, szóval jókis káosz lesz, de nem baj, kell ilyen élmény is. Úgyhogy telik a naptárunk január-februárra, aki foglalna a nappalinkban matracot, az jelentkezzen be időben!

Amúgy itt tök sok program (főleg gyerek) van karácsony előtt: kézműveskedések több helyen, télapóval találkozás, ajándékozások, a város különböző pontjain minden adventi hétvégén mini koncertek (főleg klasszikus zenével), jótékonysági futás (ezen pont nem tudok részt venni, mert Rosselláékhoz megyünk), karácsonyi vásárok, bolhapiac, a gyerekeket moziba viszik az utolsó héten a sulikban, vannak színházi előadások is, a jógatermek karácsonyi különkiadásokat/ koccintásokat szerveznek, ilyesmik... tudom, Budapesten is sok minden van, sőt, pl. a kori pályák hiányoznak innen, de elvileg szokott lenni, nem tudom, hogy most miért nincsen. Amúgy ma 11 fok van, és szakad az eső.

No most megyek, ezer dolgom van. Legközelebb írok a suliról már, annyira akarok.

A presto!