Jelentem egy napra sikerült beküldeni mindkét gyereket együtt, de mától Eliza újra itthon. Nos, ez a harmadik hét, ami betegséggel telik, nem mondom, hogy kiegyensúlyozott vagyok... pláne, hogy Eliza ilyenkor éjjel is elég szenvedősre fogja a figurát. Szóval nem sokat aludtam, pedig ma este kezdem el a betanulást a jóga studióban, a főnök jóga órája előtt és után, és közben még a jóga órán is részt vennék, úgy, hogy nekem is fáj a torkom és tegnap futottam (végre két hét után!!!) és azóta meg a térdem is fáj. Szóval jókis estének nézek elébe... Közben rengeteg dolgom lenne: lakást összerántani (pénteken jön a tulaj Milánóból, hogy végre megismerkedjünk), karácsonyi köröket futni, szociális életet élni délelőtti kávézásokkal, ajándékokhoz kézműveskedni, bevásárolni mézeskalácshoz (itt nem lehet mézeskalács fűszerkeveréket kapni!!!), a holnapi ovis kézműveskedés off, stb.... Úgyhogy kezdődik az újratervezés. De a tegnapi nap szuper volt, gyönyörűen sütött a nap, futottam, Gaudival órásiát pingpongoztunk, finiket főztem, és lefogltaltuk februárra a síelést, amit 3 éve várok, úgyhogy eszméletlen örülök, végre Flórát is beiratjuk kezdő tanfolyamra. Szóval abszolút nem lehet panaszra okom, amúgy, nyugodtan szóljatok rám, hogy fogjam be. Ja és tegnap megcsináltuk a "hazamenős naptárat" is, Eliza felbújtására:

A múlt hét a betegség, az eső és a bora jegyében telt, szóval nagyon vártam már, hogy végre elinduljon ez a hét. De azért a múlt hétből is megpróbáltuk kihozni a legtöbbet, kézműveskedtünk, megoldó füzeteztünk, olvastunk (ez az ezer éves Mazsola c. mese tök cuki, tudtátok? Anyukám kedvence és most Judytól kölcsönkaptuk, szóval köszi!), én jógáztam, ezen felbuzdulva a lányok is jógáztak itthon (Flórának odaadtam még az otthon vásárolt szuper gyerekjóga szőnyeget)...

Szombat délelőtt természetesen voltunk a szokásos bárunkban kávézni és pisztáciás croissant enni (imádom a báros csávót továbbra is, a múltkor is összefutottunk valahol az utcán és hangosan-lelkesen-kedvesen üdvözölt bennünket, a zöldséges fiú is egyre lelkesebb ha meglát - és mindig van valami zöldség/gyümölcs leárazás, olcsóbb, mint otthon!!!). Vasárnap meg fújt, szakadt, de elmentünk Izolába megnézni a kivilágítást, meg a bódékat, amik nem voltak nyitva, de a kivilágítás szép volt, de mindkét lány ázott és fázott, úgyhogy nem volt nagy a lelkesedés, pláne, hogy volt koripálya (marha jó, ilyen kacskaringósra csinálták meg egy icipici téren), arra ráizgult Flóra, de hát szakadó esőben és félig még betegen nem engedtük, szóval természetesen volt botrány is. De aztán megmelegedtünk egy cukiban, ahol életünk legdrágább szelet sütijeit ettük meg, Auchan torta minőségben. No nem baj, járulékos veszteség. Amúgy elmondhatjuk, hogy Szlovénia sokkal drágább, mint Trieszt, ezen totál megdöbbentünk. Aztán hazafelé megálltunk Kopernél egy szarajevói étteremben, ezt még Gaudi kinézte korábban, hogy teletömhesse magát csevappal, és nem bántuk meg, jó áron volt és nagyon finom, én mondjuk főleg az ajvárra meg a kajmakra úsztam rá, meg az isteni pitára, de a lényeg, hogy jót ettünk és a hely is hangulatos volt. Csak a pincér néni nem volt kedves, amit a lányok sérelmeztek - hiába, hozzászoktak már az olaszos szívélyes vendéglátáshoz, ahahah.

Az trieszti karácsonyi vásárt külön-külön csekkoltuk Gaudival, és a színvonal egy fokkal jobb, mint ami volt itt mellettünk, de azért kihagyható... a Vörösmarty téren jobb a hangulat legalább, hamár az árult dolgok színvonala kb. ugyanaz. De ettek a lányok édes lángost (ilyen helyi cucc, kristálycukorral és még nutellát is kérhetsz rá), ami szintén nem aratott nagy sikert, maradunk a klasszikus balatoninál.

Ha minden igaz, ma játszózunk Rosselláékkal (Eliza majd itthon hupikéket néz addig, de Flórának már kell a levegő és a mozgás), és meg is hívtak magukhoz vasárnapi ebédre. Jó hogy úgy indult a dolog, hogy mi hívjuk meg őket magyar vacsira :D Sebaj, mondtam, hoyg majd ha  visszajövünk feltankolok otthon minden jóval és kapnak mi szem szájnak ingere, kezdve a pálinkával, amiről még nem is hallottak.

Tudom, hogy az előző posztomban már írtam, hogy Flóra olvas, de megint le kell írnom: Flóra OLVAS!!! Ez annyira hihetetlen még mindig a számunkra... fantasztikus. Igaz, hogy az étkezések nagy része mostanában úgy telik, hogy ő az élelmiszerek címkéit bogarássza, hogy ezt hogy kell olvasni, ez itt milyen betű, és hangosan olvas, mindent ami elé kerül... szóval az étkezések mostanában inkább olvasás órák, mint tényleges evés, de azért próbáljuk közben belétenni az ételt és minél kevesebb élelmiszer csomagolást elé tenni. De annyira fantasztikus ez, nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá, meg főleg, hogy ennyire élvezi, kis cuki.

Képzeljétek az oviban (és a suliban, merthogy ugye van egy közös része a két épületnek) új bidella van (bidello = portárs, de itt ennek kicsit nagyobb presztizse meg több feladata is van, mint egy portársnak, ez itt inkább ilyen felügyelő szerűség... pl. az oviban sokat segítenek az ovónéniknek a gyerekeket hordják wc-re, stb.), no szóval nagyon mosolygott ránk, miközben Elizával készülődtünk, aztán mikor elköszöntem tőle, ő magyarul válaszolt. Szlovákiai magyar, itt él 15 éve... durva, a gyerekei már ide születtek. Hát vicces.

Hú nem is tudom, miket akartam még írni, mindig jegyzem a fejemben a kis apróságokat is, de mire idejutok, már elfelejtem... Ja, egy eszembe jutott, láttam egy nagyon szép jelenetet. Egy kisfiú (még általános iskolás) ment egyedül az utcán és egy óriási banyatankot húzott maga után, bevásárlással és elhaladt egy földön ülő kéregető mellett. Majd pár lépés után visszafordult, és kivett a banyatankból egykét dolgot (sonka, sajt ha jól láttam) és odaadta neki. Teljesen lefagytam ettől a jelenettől és meghatódtam. Ugye otthon is vannak ilyenek? De megnyugtatott a tudat, hogy mi is akarunk jótékonykodni Gaudival karácsonyra, mostmár jópár éve mindig szoktunk. Ki tesz még így?

Aki még kérne valamit innen, az most írja meg, hogy be tudjam még szerezni!

Illetve kinek van bevált mézeskalács fűszerek összeállítása (miből mennyi kell), amit meg tudna velem osztani?

Grazie, a presto!