Nem vettek fel az iskolába. Kicsit ambivalens válaszokat kaptam, hogy miért is nem, de a lényeg, hogy öt jelentkezőből, kettőre esett a választás és az egyik én voltam, de a másik egy olasz, logopédus és full time-ban is ráér, szóval mellette nem nagyon rúghattam labdába. Ez van. Aznap picit szomorkodtam, de én bízom benne, hogy még lesz velük dolgom a jövőben, Rossella, aki beajánlott, nagyon nyomatja, hogy vegyenek fel. Meglátjuk, most nem gondolkozom benne. Közben a jóga stúdióba felvennének a recepcióra, csak az nagyon kevés óraszám meg főleg este és szombaton. De szerintem belevágok, mert tetszik a hely, a főnök, ingyen jógázhatok és legalább valamit csinálok végre, plusz e mellé még sok minden más is bele tud férni, keresem tovább a lehetőségeket. Amúgy tegnap voltam egy könyvelőirodában is interjún, ott is ilyen irodavezető figurát keresnek, de full time-ban sajnos, pedig ez is nagyon testhezálló lett volna, és ott is szimpatikus volt a főnök. Nem hiszem, hogy oda felvesznek így az időbeosztás miatt, de legalább volt egy újabb pozitív interjúm, mert azt mondta a nő, hogy így első találkozásra szimpatikus vagyok és beillenék a csapatba. Megyünk tovább. A tegnapi napom amúgy olyan "trieszti lakos" feelingű volt, mert délelőtt voltam az interjún, utána elmentem egy csajhoz, aki ingyen adott pár használt gyerekkönyvet (neten találtam), utána kicsit megszellőztettem Flórát (még mindig dög beteg) a napsütésben, majd mentünk Elizáért, vettünk pár dolgot a kézműveskedésünkhöz, délután itthon lötyögtünk (szenvedtek), beugrott a szomszédban lakó magyar lány hazai pirospaprikáért, este meg mentem jógázni (a potenciális munkahelyemre) és közben meg hívott Levi (Lilla által bemutatott srác), hogy ő épp a Viale XX Settembrén ül egy "buffet"-ben a bárpultnál, nem csatlakozom-e hozzá egy fröccsre. Sajnos pont útbaesett hazafelé, úgyhogy csatlakoztam, nem is egyre. Közben meg ilyen gyönyörű idő volt tegnap (a második kép a parkunk):
Úgyhogy abszolút jókis nap volt, még úgy is, hogy már ez a második hete, hogy valamelyik lány vagy mindkettő itthon van betegen és már kezd kicsit sok lenni... de nem panaszkodom, most mindenki ebben van, akár itt, akár otthon. Úgyhogy küldöm a kitartást minden beteg gyerekkel szenvedő anyának és apának!
Közben itt is járt a Mikulás, azaz inkább San Nicoló, mint utóbb kiderült ő egy picit más mint az otthoni Mikulás, meg a szokások is kicsit mások itt, de szerintem mi maradunk a magyar hagyományoknál. San Nicolónak itt nagy kultusza van, azért is volt ekkora a felhajtás a dec. 6-át megelőző napokban, hetekben, meg azért is volt ez a vásár itt mellettünk, ami szerencsére ma bezárt, ellenben a centro-ban megnyitott a karácsonyi vásár. Még nem mertük megnézni, hogy az mit tud, de ezek után picit félünk, de én remélem, hogy ablakmosót már csak nem tesznek ki a főtér mellé. San Nicoló amúgy nemcsak csokit hoz az itteni gyerekeknek, hanem ajándékokat is, szóval tőle több ajándékot kapnak, mint karácsonykor, akkor általában egy nagy ajándékot kapnak "csak' a gyerekek. És december 6-án a rossz gyerekeknek itt nem virgácsot, hanem szenet ad a Mikulás. Akit érdekel részletesebben, itt egy érdekes cikk Trieszt és San Nicoló kapcsolatáról: https://www.intrieste.com/
A figurális ábrázolása is más: itt ilyen püspök kinézetű bácsika - nem hiába, San Nicoló püspök volt. De szerencsére a lányoknak nem tűnt fel a különbség, Eliza csak annyit jegyzet meg, hogy miért szemüveges (a lenti képeken látszik, hogy akivel ő találkozott az az volt). Illetve ő nem szánon jön, hanem szamáron.
Én amúgy nem tudtam, hogy ajándékot is szokás itt ilyenkor adni, úgyhogy ez magyarázza, hogy az oviban pénzt gyűjtöttünk a csoportban, hogy új játékokat vegyenek a gyerekeknek. Ugye ezt otthon karácsonykor szoktuk csinálni. No de a lényeg, hogy lettek azért szép, új játékok Eliza ovijában. Hagyományok, szokások, vásárok ide vagy oda, a lányok így is nagyon élvezték ezt a Mikulást, főleg Eliza, mert sajnos Flóra nem volt túl jól, úgyhogy ő le is maradt a sulis Mikulásról. Eliza ellenben az oviban is ünnepelt, itthon is és még délután elmentünk a kézműveskedő különkiadásra is, ahol szépen alkotott és utána még San Nicolóval is találkozott, aki meg is jutalmazta egy jó nagy csomag (we love Lidl) csokival. Hát Eliza élete legboldogabb napjait éli: csokival kel, cukorral fekszik és közben még elmajszol bármit, amit ér. Annyira jó ez a kor, ne nójön meg!!! A képek magukért beszélnek:
Ja és ugye Olaszországban még a január 6-a is ünnepnap, és akkor is kapnak a gyerekek kisebb ajándékokat a Befanatól (aki egy jó boszorkány). Szóval elég fasza itt (is) gyereknek lenni. Apropó ünnep, ma is nemzeti ünnep van, ugyanis a Szeplőtlen fogantatást ünnepeljük, és ez most pont hosszú hétvége is, mert hozzácsapták a pénteket is. Amúgy december 8-a csak a hivatalos ünnep és minden zárva. Igaz, Gaudi most lement, hogy vegyen egy pisztáciás croissant de szerintem üres kézzel fog visszatérni. Úgyhogy ovi, suli nincs, plusz betegek is, plusz holnaptól esőt mond... felkészültem a végeláthatlan kézműveskedésre és veszekedésre. Én jógázom még a héten remélem kétszer (most vettem egy akciós illimited bérletet), illetve vasárnap ha jó az idő elmegyünk Izolába megnézni a kék fényeket, meg az itteni vásárt is.
Jelentem a villanyszámlánk kevesebb lett, mint múlt hónapban, allelluja, igazából nem tudom miért, mert ez még az októberi és akkor még nem kezdtünk őrült spórolásba (csak szimpla spórolásba), valószínűleg az árak is lejjebb mentek. Szóval mindenki nyugodjon meg, nem fogunk éhenhalni! Ennek örömére Gaudi vett is egy-két üveg bort (leárazva) és pisztáciakrémet (szintén leárazva).
Nekem is hozott a Mikulás ajándékot, teljesen meg is voltam hatódva, szívecskés kekszeket és a kedvenc citromos kekszemet, amivel folyton csak szemeztem, mert nem akartam erre költeni. És levelet is küldött, amiben megdícsért. Nem lehet panaszra okom.
Nálatok hogy telt a Mikulás?
