Hú, na hát megint eufória utáni befordulás a mai programom... remélem csak a mai, és nem tart sokkal hosszabban. A hétvégével kezdem, mert arról van több mondanivalóm, aztán ha eszembe jut több említésre méltó dolog is ezen kívül, akkor még hozzácsapom.

Szóval a hétvégén itt volt az én amica geniale-m, a lelkitársam, a bajtársam, titkaim őrzője és mindenben elfogadó drága TESS-em, Zsófi. Annyira nagyon örültem, hogy jött és hogy megmutatathattam neki, hogy hol élünk, hogy élünk, milyen itt, meg, hogy kicsit talán kikapcsolt és dolcevitázott a szeles hideg téli Triesztben. Szombat hajnalban ért busszal és vasárnap este 11-kor már indult is vissza, úgyhogy mindent belesűrítettünk ebbe a két napba, amit csak lehetett... szombaton szerencsére gyönyörű napsütés volt, vasárnap meg szeles hideg, de nyomultunk ezerrel mindenfelé. Nem volt könnyített pálya már azért sem, mert szegény Eliza lett beteg, úgyhogy péntek óta elég elesett, szombat óta lázas, úgyhogy most várom, hogy felébredjen és megyünk a dokihoz. Szóval Gaudi nagyot ment a hétvégén, ő látta el a kis beteget, míg mi hárman Flórával mászkáltunk, ettünk-ittunk. Azaz késő délutántól már Flórát is rátestáltam, hogy éttermezzünk/ bározzunk kettesben. Szombaton a városban kószáltunk, meg persze a munkám előtt benyomtuk a bárunkban a szokásos kávé és pisztáciás croissant kombót, piadináztunk, a mólónál lődörögtünk, az EATALYból kanalat csórtunk, Flórával versenyt ugráltunk a kockaköveken... aztán Flóra eléggé elfáradt, úgyhogy a parkunkban napoztunk aztán kicsit hazamentünk sziesztázni, meg Elizát is megszeretgetni. Késő du pedig a Bar H-ban indítottunk, mert megkaptam a jóga stúdióból az első fizum, arra koccintottunk, meg amúgy is, minden vendégünkkel ott kell kezdeni. Aztán a centro-ban ettünk-ittunk, a szélviharban felmásztunk a gettón keresztül a várhoz ahonnan egy percig csodáltuk kb a kivilágított várost, majd hazavitt minket a szél és itthon még Gaudival együtt felzabáltunk egy egész üveg pisztáciakrémet, biztos, ami biztos. Ne tudjátok meg mennyire ragyás a fejem.

Éjjel nem sokat aludtam Eliza miatt, ahogy ma se és már péntek óta, de hát ez van, ez a legkevesebb. Sajnos tegnap nem volt olyan jó idő, de azért a kávézózás után kinyomultunk hárman a Barcolára, tengert bámulni, kagylókat gyűjteni, sirályokat nézni. Eléggé odafagytunk, de volt egy ember aki úszott (neoprémben, de akkor is)!!!! Szóval visszabuszoztunk a centroban, ahol nápolyi pizzáztunk, aztán otthon sziesztáztunk és utána elvittem Zsófit a hot yogára, bevezettem a jóba, ahahah!!! Annyira cuki volt Ben, ő tartotta az órát, és nem hagyta hogy kifizessük Zsófi óráját, nagyon-nagyon kedves volt, és az óra is jól esett mindkettőnknek. Aztán itthon ápoltuk kicsit Elizát, meg befogtuk Zsófit egy kis minimál házimunkára, még mesét is néztünk és aztán elmentünk éttermezni kettesben, búcsúvacsira, úgyhogy még jól bepastáztunk, beboroztunk, csak hogy tuti aludjon a buszon hazafelé... Szerencsére a busszal is minden rendben volt, és már hazaért, brühüüüüüüüüüüüüüüüüü!!!!! Hiááááááány!!! Na de azzal vigasztalom magam, hogy hátha jön még idén, akár családdal együtt, úgy is nagyon jól el tudnánk bandázni és talán akkor is le tudnánk csippenteni magunknak egykét óra kettesben dumálgatást, mert azért nagyon kellenek az ilyenek.

Ezt a szuperül sikerült hétvégét leszámítva most nem sok említésre méltó dolog van, nyomatjuk az ovit, sulit, melókat... én élvezem, hogy vannak dolgaim, de azért ezzel a kevés melóval is látványosan megcsappant a szabadidőm, pedig most kéne egykét dologgal foglalkoznom: bürokratikus hülyeségekkel is (ami továbbra se lett jobb, és én se benne), meg a fejemben motoszkáló projektjeimmel is... de most mindjárt farsang, arra is ötletelni akarok, holnap délután Sara szülinapja, amire megígértem Rossellának, hogy segítek díszíteni/ készülni, stb. Bár így Eliza valószínűleg ki fogja hagyni a bulit szegényke. Amúgy érdekes, így, hogy kevesebb az időm, sokkal pörgősebb vagyok (hova tudok még pörögni, érthetetlen?!), több minden belefér valahogy a napba, kihasználok minden percet, szóval egyik nap sem érzem magamat tétlennek. Néha azért jó lenne unatkozni... azért is örülnék, ha megtaníthatnám Flórának, hogy néha jó, és kell is az unatkozás, és az egyedül bambulás. De egyelőre még nem sikerült. Viszont a pénteki kényszerpihenó Elizával jó volt, őrület mennyiséget haladtam a könyvemben, még az is lehet, hogy sikerül kiolvasnom ebben a hónapban! 

Meg a héten voltunk kézműveskedni Flórával, sütöttünk sütit, egyik délután felvittem a napközibe is és ott volt több mint két órát (baromira tetszett neki, még úgy is, hogy a kis barátnője hamarabb elment - mondjuk megértem, tényleg paradicsomi környezet ez a napközi és szuperkedvesek a tanárok), voltam futni, jógázni, lányok baletten, Gaudi futni, Flóra volt bábszínházban az iskolával, és felvásároltuk a bezáró OVS-t, ahol mindent 1-2 euróért adtak, igaz, hogy közben elvesztettem a sapkámat a boltban, ami rá 3 napra csodával határos módon meglett... Kicsit demoralizáló megint, hogy múlt hétvégén Flóra volt beteg, most meg Eliza, úgyhogy már ez a betegséghullám is véget érhetne, egyszerűbb lenne az élet. De nem panaszkodom, a héten kétszer eljutottunk pingpongozni Gaudival és a napsütésben kint ültünk egy 10 percet és kávézgattunk... ezeket az apró örömöket nagyon-nagyon tudom értékelni. De persze azért hiányzik vele a huzamosabb kettesben levés, annyira jó volt karácsonykor. Na de hát ez van, tudtuk, hogy ebben majd hiányt fogunk szenvedni. Annak viszont örülök, hogy hétvégén jönnek Bandiék és most Gaudin a sor, hogy kicsit kikapcsolódjon: mennek majd udinese meccsre Udinébe, meg remélem, hogy majd szombat este bároznak ők is, amennyit csak bírnak. Rá is ráfér egy kis kikapcs.

No mindenkinek jó hétkezdést, megyek, hogy ne érezzem magamat ma se tétlennek, bacetti!