A legutóbbi írásom óta a zizgés nemcsak hogy megmaradt, hanem erősödött is, aminek nagyon örülök. Úgyhogy nem is nagyon tudok negatív dolgokról beszámolni, azaz de, kettőről, gyorsan ki is írom és haladok a jó dolgok felé. Az egyik, hogy a nagy nehezen megtalált szuper jógatanáromnak valami baja lett, lehet, hogy hosszabban kell majd távol lennie a tanítástól, úgyhogy újra kereshetek, pedig ez a nő csodálatos volt, eléggé el vagyok keseredve, de persze az a legfontosabb, hogy jól legyen. A másik, hogy jöttek volna látogatóba a szüleim a héten, de nem jönnek, mert Mami is beteg, Eliza is köhög, úgyhogy mindenki marad a helyén és gyógyul. Szerencsére a lányok nem tudták, hogy jönnek, úgyhogy „csak” nekem kell megküzdenem az ebből fakadó szomorúsággal… de annál nagyobb lesz az öröm, ha látjuk őket karácsonykor. Mondjuk szerintem itt sokkal nyugisabban tudunk együtt lenni és érdemi időt tölteni, mint majd az otthoni karácsonyi őrületben, de majd jönnek még. A lényeg, hogy mindenki legyen gyorsan jól!

Jelentem a lányok a vas szigorunknak hála kevésbé ördögök, mint voltak a múltkori írásomkor. Én is kevésbé vagyok lestrapált, igaz, az esti altatásokat mostanában Gaudi viszi, én vagy jógázom, vagy sétálok vagy jazz koncertre járok (erről majd később), úgyhogy lehet, hogy ez ennek is köszönhető. No de tényleg, nem panaszkodhatok, abszolút ügyesek mostanában. Fogadó órák is voltak (hú, még mindig jövök az iskoláról szóló írásommal), és mindenhol mindenki nagyon elégedett a két lánnyal és a szülői háttérmunkával, úgyhogy dagad a mellem, jók ezeket a visszajelzéseket hallgatni. Jelentem továbbá, hogy Flóra megtanult olvasni, totál be van tőle zsongva, eszméletlen élvezi. Sokat gyakorol is, a házikat is fegyelmezetten írja… na, hát a kiutazásunk lényege igazából ez volt, úgyhogy már megérte: Flóra jól érzi magát és tanul és érdeklődik. Maradjon is így. Eliza meg követi mindenben mindenhova, mint egy kis pincsikutya, szóval szerintem jövőre már ő is ír és olvas. Ő meg tök durván megtanult közben színezni és rajzolni. Hát, na, büszke vagyok rájuk. Most végre nem szidalmazom őket, ahogy szoktam itt. De hát valahol muszáj kiventillálni magamból ezeket is.

Ma voltam egy állásinterjún! A mama-networkingnek hála…. szóval az úgy volt, hogy Flórával járunk csütörtökönként a kézműveskedős délutánra, és jár oda Eliza egy csoporttársa is az oviból az anyukájával (amúgy a kislány fél évvel fiatalabb Flóránál, szóval eléggé kilóg az ovis csoportból, de még nem kezdhette az iskolát, mert nem töltötte be a 6-ot idén) és összeismerkedtem velük. Salernoiak, de már itt élnek vagy 12 éve, és nagyon jófejek (van még egy kisebb gyerekük) és így én is szimpi voltam a nőnek és másnap megadta a munkahelyén az elérhetőségemet a főnökének. Egy alternatív iskolában tanár, és engem is tanárnak ajánlott be, azaz inkább óvónőnek, mert azon a részen van üresedés… meglátjuk, ma voltam, kellene bele azért időt és pénzt ölni (képzésre), de össze lehetne egyeztetni az életemmel, meg hát tanárkodás, az azért elég presztízs dolog itt. Szóval szerintem a héten hívnak, hogy mit döntöttek, meg, hogy én mit döntöttem. Gaudi eléggé támogatja, hogy vállaljam, én még kicsit bizonytalan vagyok, mert nem feltétlen gyerekekkel akartam foglalkozni a munkámban is, de tény, hogy sok előnye van, és van benne potenciál, meg fejlődési lehetőség… meglátjuk.

Ennek a kapcsolatnak is nagyon örülök, mert nagyon kedves ez a nő, és nagyon látom rajta, hogy szimpatikus vagyok neki, szóval már megbeszéltük, hogy mi tartunk nekik magyar vacsit, ők meg nekünk nápolyit. Kézműveskedni is megyünk együtt, illetve most az oviban is lesz önkéntes karácsonyi dísz készítés, arra is együtt megyünk. A hétvégén lesz mikulás ünnepség is a Canalhoz közel, ha megyünk, szerintem elhívom őket, hogy menjünk együtt. Apropó, tegnap ünnepélyes keretek között a polgármester felkapcsolta a karácsonyi fényeket a városban: elég gyér, de nem is baj, ami van az viszont szép. Majd fotózom. A mellettünk lévő sétálóutcában pedig egy hétig (!) karácsonyi vásár lesz, úgyhogy bódékkal van már tele egy hete, de csak hétvégén kezdődik a dolog. Szóval nagyon él a város.

Újfent voltam az éjszakai életben. Merthát itt volt Lillám (kemény másfél napot, de az is több, mint a semmi, szóval mindenkit buzdítok, hogy ilyen rövid időre is megéri, aki nem hiszi, kérdezze meg Lillát!) és szombat délutántól nyomultunk éjjel 1-ig a városban… igazából nemcsak hozzám, hanem egy másik magyar barátjához is jött, aki itt tanul Erasmussal fél évet (Levi) és aki mindent tud, lát, tapasztal, mindenkit ismer, mindenről hall és mindenre nyitott. Szóval egy csoda jófej ember és sokrétű személyiség, akivel nagyon jó időt tölteni, és aki sok-sok új dolgot tud nekem itt még megmutatni. Úgyhogy ki kellene használnom vele ezt a maradék időt. Szóval rábíztuk magunkat, kocsmáztunk egy csomót (kipróbáltam a pinot nero nevű bort – isteni, meg a frico nevű sörkorcsolyát – isteni, úgyhogy már megérte vele nyomulni), sétáltunk kis utcákon a gettóban, majd végül egy puccos calabriai étteremben ettünk és ittunk és jazz koncertet hallgattunk (azért mentünk, mert Levi ismerte a zenekar dobosát). Nagyon laza délután és este volt, annyira jó volt így lézengeni és közben mindenféléről beszélgetni és eszmét cserélni… kicsit visszaidézte a régi erasmusos római estéimet.

Hú azért nem jó, hogy most ilyen ritkán írok, mert nagyvonalakban írom le a dolgokat, pedig lennének apróbb részletek is, amik megérnének egy-egy bekezdést, főleg Triesztről, vagy az olaszokról… magunkról már írok eleget.

De pl. tegnap észrevettem ezt abban az utcában, ahol heti kétszer minimum elmegyek oda és vissza, és csak most tűnt fel, eszméletlen érdekes, na ki találja ki, hogy mi ez?

Ja igen, múlt héten megírtam még egy komolyabb pályázatot is (ezúton is nagyon köszönöm kedves testvéremnek a segítséget), meg beadtam még egykét helyre, szóval ebből a szempontból is mozgalmas volt a múlt hét… meg ugye a szociális élet miatt is. Ja meg kulturálisan is nagyon odatettük magunkat, mert még a Lillával való lézengés és ivászat előtt és után a családommal is kulturálódtam. Szombaton megnéztük a Természettudományi Múzeumot, vasárnap pedig elmentünk egy marionett-előadásra. A Természettudományi Múzeum (Museo di Storia Naturale) egy ilyen lakóövezetben van, tök fura volt, hogy a kis cuki kertes házak, lakóépületek között megbújva ott lapult ez a múzeum, a Museo della Guerra per la Pace múzeummal karöltve (=War Museum for Peace!!! - ezt nem néztük meg).

Úgyhogy egy óra alatt végigjártuk, a lányok tök fegyelmezetten és érdeklődve nézegették a dolgokat (Gaudi már kevésbé), kicsit lehetett volna interaktívabb, de amúgy nem volt rossz. Persze Flóra mire másra kérdezett volna rá, mint egy óriási ondósejt makettre, hogy ez micsoda anyuci? (volt egy „reproduction” szekció, ami baromi érdekes volt amúgy, mert hónapról hónapra le volt mintázva, hogy hogy néz ki a magzat)

A vasárnapi előadásra pedig ingyen kaptuk a jegyet a baletten, és egy tök színvonalas előadás volt, marhára nem vágtam, hogy milyen egy marionette előadás, kicsit huzakodtam tőle, mert én a bábszínházat nem igazán csípem, de nagyon megérte. A lányoknak is nagyon tetszett, én meg kissé másnaposan jól elszundikáltam a sötétben. Utána pedig ezerrel mostunk, főztünk, hajakat mostunk, mert vasárnap egész nap kedvezményes elektromos áram sáv van. Meg Lilla is nálunk dekkolt vasárnap este, míg nem indult a busza vissza Budapestre.

Gaudi is jól van, bár most kicsit szomorkás, mert tombol a bora, úgyhogy nem tudunk pingpongozni. De kárpótolja a foci vb, a deluxe szarvasgombás lidl termékek és a leárazott pisztáciás torta (ami mondjuk pont nem volt olyan fini). Pénteken szülinapja van, úgyhogy sütöm a szokásos sajttortát. Nyílt egy új kocsma itt mellettünk, oda akartam lemenni vele péntek este, de így, hogy nem lesznek nagyszülők majd itthon koccintunk. A lányok ma már odaadták neki amit rajzoltak neki szülinapjára, nem bírták ki. Hú, még a Mikulásnak is kéne rajzolnunk, el ne felejtsem! Meg amúgy is van egy csomó kézműveskedő ötletem, csak nem mindig lehet őket egyszerre koordinálni, ma pl. nem annyira lehetett, hogy Eliza nem volt a toppon, Flóra meg fejenállva és ugrándozva olvasta a szavakat…

Na zárom soraim ezzel a fotóval, mert még fő a leves. (Pár napja még pulcsiban kávéztunk az ebédszünetes pingpong meccsünk után.)