Egy játékkal indítanám a mai estét, vajon honnan is vettem a ma este elfogyasztott bort, aminek a hátasa alatt írom a bejegyzést. Az öt euró alatti boros polcról avagy a három euró alatti boros polcról. Kommentekben várom a megfejtést.

Ma nem fáradtam el annyira, mint tegnap, valószínűleg, mert nem vette el minden energiámat a lányok rendszabájozása, ma egész kulturált mederben folyt a nap. Gaudi megkedte az első munkanapját itt, íme:

Ezennel bemutatom a halószobánkat is.

Én a lányok előtt ébredtem, ami már eleve jó volt, hogy kicsit össze tudtam magam szedni, mielőtt meghallottam volna a szokásos kérdést, amitől minden létező szőrszálam az égnek áll: ma mit csináluuuuunk?? Úgyhogy jól indult a nap. Általános hajmosás következett a reggeli után (pisztáciás joghurt, nyaaaammm!), majd igyekeztünk mihamarabb elhagyni a lakást, hogy Gaudi tudjon dolgozni, és bicajjal és görkorival újra a Giardino Pubblico felé vettük az irányt. A sarkon nagy elánnal jött szembe velem egy pasas buongiornozva, de nekem azért kellett pár másodperc, míg leesett, hogy a moldáv szomszéd az, aki így örül nekünk reggel 10-kor. (Nem tudom amúgy, hogy mit gondolhatott, mert én a kezemben egy wc kefével a másikban meg egy óriási nejlon zacskóval rohantam a két gyerek után - a wc kefét ki akartam dobni, de fogalmam sincs egyelőre, hogy hol van a kuka az utcán, a nejlonban pedig Flóra görkoris védőfelszerelése volt). A parkozás nagyon jól sikerült, kb. 5 percenkét jött oda valaki Flórához a görkorit megbámulni vagy megfogdosni, de Flóra már érti, ha megkérdezik tőle, hogy hogy hívnak, válaszol is rá, majd Eliza is rögtön odapattan, hogy "Én Eliza". Szóval ezalatt a délelőtt alatt több idegen gyerekkel/felnőttel dumáltunk, mint Pesten egy hónap alatt.

Ebédre hazamentünk, szerencsére Gaudi már főzte a pasta-t, úgyhogy ez is gyorsan lement, majd Eliza ki is döglött, de mikor Flóra is bemászott hozzá aludni, akkor felébredt és nem is aludtak el, borzalmas ez az egy szobában délutáni alvás, nem bírnak magukkal, úgyhogy azt hiszem, hogy ezt nem fogom erőltetni tovább.

Délután Eliza szülői értekezlete volt, ami azt hittem, hogy ilyen nyílt nap is, és hogy a gyerkeknek is lesz valami program, hát tévedtem... száraz szülői volt, de kb. mindenki hozta a gyerekét, szóval azért kötetlen hangulatban telt, a két lányom negyven percig kb. egész jól bírta, leszámítva, hogy Eliza kommentálta magyarul a dolgokat, hogy "az az óvónéni nem szép" (természetesen az az óvónéni lesz az övé), meg "sokat beszél", stb., szóval van előnye annak, hogy nem értik a nyelvet, amit beszél.  Amúgy túl sok újdonság/ meglepetés nem ért, kedvesek nagyon, viszont a beszoktatás elég lassú tempóban fog haladni, eleve Eliza nem jövő hétfőn kezd majd, hanem cask szerdán, és akkor is csak egy-egy órát lesz bent, és majd utána többet... összesen két hét lesz a beszoktatás. Hát remélem nekünk rövidebb lesz, nyilván ez a gyerektől is függ, mennyire veszi jól az akadályt. Az ovi amúgy elég nemzetközi, szerintem több a külföldi, mint az olasz, de persze ez nem baj, csak érdekes. Kelleni fog neki kötény is, amit végig hordanak bent, és a reggeli kenyér lesz gyümölccsel. Csak, hogy a magyar ovikhoz képesti különbségeket említsük. Ja, és lesz egy sri-lankai nagyon szimpi óvóbácsi, aki vallást fog tanítani. Amúgy azt hiszem ez Elizának nem lesz, mert még a beirakozásnál ki kellett tölteni egy kérdőívet, hogy akarunk-e vallást vagy sem (Flóránál is ugyanígy). No szóval az ovi parkolópályán van szerdáig, pedig Eliza nagyon cuki volt odafelémenet mondta, hogy izgul, hogy találkozik az ovónénivel, és hogy már várja, hogy kezdődjön az ovi. Remélem nem volt csalódott. Amúgy teljesen el van kanászodva, az utóbbi egy-két hétben tiszta rebellis ez a kis boszi, én nem tudom mi van vele, remélem nem fajul tovább a dolog. Ja és valószínűleg holnapra meg fog betegedni, mert egész nap tüsszögött... megint a lyukban aludt éjjel és most nem ébredtem fel, hogy visszarakjam az ágyába.

A szülői után elmentünk egy kínaiba, hogy a kidobott wc kefét pótoljuk, vettünk is kettőt (10,5 euró) - végérvényesen itt ÉLÜNK és nem turisták vagyunk.

Annyira szépen sütött a nap, hogy a tervezett mosoda helyett (van mosógépünk csak pár nagyobb darabot akartunk kimosni ott) lementünk a mólóhoz, Gaudi és Eliza bicajjal, én meg Flórával rollereztem és vittünk szendvicseket és ott vacsiztunk meg a parton. Hú, nagyon szép volt és annyira jó volt suhanni a rolleren és visszafelé a naplementés fényekben nézni a házakon a megcsillanó fényt. Meg-meg álltam, hogy felhívjam Flóra figyelmét is erre, de ő csak a tegnap látott kéregető embert kereste, aki elbújva egy szőnyeg alatt valami csőrrel kerepel és kéreget. Borzasztó félelmetes, de mindkét lány tátott szájjal nézte. Szóval nagyon jólesett ez az este és kicsit áthatott az az érzés, mikor Firenzében voltam egy hónapot, hogy akkor is így jártam végig először az utcákat, rácsodálkozva a fényekre, épületekre, illatokra, hangulatra... valahogy teljesen más érzés, mint, amikor turistaként sétál az ember egy helyen.

Az esti fények, bár nem nagyon jön át:

 Buona notte!