A hétvégi hedonizmus után egy elég erős hétfővel indítottam, meg Flóra is. Ja, meg Gaudi is, mert ő egész éjjel dolgozott, azaz már vasárnap kora este kezdte és nyomta éjjel és ma egész nap is szegény. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy itt még mindig gyönyörű az idő, holnap délután ha nem leszünk hullák, akkor kimászunk egy utolsó strandolásra, mert szerdán jön a hidegfront. Másodsorban, vagy inkább legeslegelső sorban pedig azt kell megjegyeznem, hogy eddig eszméletlen büszke vagyok a lányaimra, főleg Flórára. Én tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire simán veszi ezt a nyelvi akadályt, idegen környezetet, szokatlan mindent... remélem, hogy nem fog beütni még később a krach, kicsit azért mindennek félve örülök vele kapcsolatban. De komolyan, eddig tényleg meg se kottyan nekik ez az olasz lét és élet, sőt, Eliza pl. totál meg van kergülve, pörög egész nap, bohóckodik, dumál és pimaszkodik. Azért nála remélem, hogy az ovi visszavet picit a kópéságból...

Ma elindult a suli reggel, hát mit ne mondjak, kínszenvedés volt a felkelés, de sikerült, és még egy joghurtot is magába tett valahogy Flóra, ami nagy szó! Eliza is kipattant persze, hogy akkor ő is megy, de szegényke csak szerdán kezdi az ovit, úgyhogy újra csalódott volt, bezzeg ő már regelizett is volna egyből... szóval totál kómában elindultunk ketten a suliba Flórával, ami szerencsére 10 percre van:

Még az úton is belenyomtam egy kis kaját, aztán korábban is érkeztünk, de még így is sokan toporogtak már, mindenki nagy elánnal üdvözölte a másikat, hogy kis elsősök... és már sokaknak volt köpenye, amit mi csak ma délután szereztünk be.

Szerencsére be lehetett menni most kívételesen a szülőknek is, az udvaron volt egy kis gyűlés, csak nekünk, és itt mindenkit egyesével köszöntöttek és kaptak a nyakukba egy kézzel készített jelvényt, hogy "welcome". Na itt már kicsit görbült le a szám, de szerencsére annyi volt az input, hogy nem volt időm nagyon elérzékenyülni. Flórának se, mert mire észbekaptunk, már jöttek az ötödikes nagyok, akik kézen fogták a kicsiket, meg átvették az iskola táskájukat és vitték fel őket a termekbe. Íme képekben:

ez a suli bejárata, jobb oldalt a rövid sötét hajú nő Flóra tanárnénije

(katt a gépre és nyílik a galéria)

No szóval így hagytam ott az első napján az iskolában az én nagy lányomat... eddig nem is fogtam fel ennek a súlyát, azt hiszem, hogy el se hittem, egészen a mai napig. Olyan kicsi még! De közben olyan nagy is, meg olyan ügyesen ugrotta meg ezt a mai délelőttöt, hihetetlen örültem neki. És nem is volt még itt vége a napi mélyvíznek.

A suli után még el kellett mennem a titkárságra, ahol is közölték, hogy nekik is kell hogy legyen residenzám, mert csak akkor ingyenesek a tankönyvek... úgyhogy meg se kaptam még a tankönyv listát. Fogom a fejem, mert ez a residenza igénylés sokkal bonyolultabb mint hittem, de most nem ecsetelem, majd ha tisztábban átlátom akkor.

A titkárság után rollerre pattantam és elrobogtam Isabellához újabb adag papírért meg egy kicsit smúzolni munka ügyben, de sajna semmi konkrétat nem mondott, csak, hogy tanuljak meg németül, mert az milyen hasznos itt. Mondtam azt tuti nem fogok, de azért járjon nekem nyitott szemmel. Én reménykedem még, hátha náluk is akad valami, de meglátjuk, a kolléganőjével is beszéltem, egyelőre nem úgy tűntek, mint akiknek kellenék, bár nagyon szimpatizálnak velem, úgy érzem. De hát a munka az nyilván más. 

Ezután elmentem az anyakönyvi hivatalba a hülye residenza miatt, de csak egy nyomtatványt nyomtak a kezembe, holnap visszamegyek, kissé felkészültebben, hátha jutok valamire.

Roller vissza, Aldiba be, közben a parkban láttam Elizát és Erikát hintázni, haza, elkezdtem főzni az ebédet (cukkinis ricottás gnocchi lett), majd rájöttem, hogy még virágot is akartam venni Flórának és fél 12-re már oda kellett érnem érte, úgyhogy tűzhely kikapcs, rohanás virágboltba, majd a suliba. Nagyon lelkesen jött ki, egy félig olasz félig osztrák lánnyal össze is barátkozott állítólag, és jól érezte magát, bár azért látszott rajta, hogy elfáradt. De vidám volt és a virágnak is örült. Amúgy kb 16-an vannak az osztályban, és ebből csak 4 lány... hát nem jut az én Xantus sorsomra, az tuti.

Ebéd után mindenki kidőlt, Gaudi és Erika végre kicsit lementek ketten kávézni, meg sütiket venni, és elég finomak voltak, szóval kár volt felfedezni ezt a közelben lévő isteni cukrászdát.

Alvás után kicsit szórólapoztunk (Isabella adott pár prospektust szétszórni), meg elmentünk az OVS-be köpenyt venni. A lányok szétszedték a boltot, de lett fejenként két-két köpeny, egy vagyonért, még szerencse, hogy nagyi fizette. Erikát teljesen kizsigereljük itt testileg, lelkileg, pénzileg. Innen szerintem lemegy majd délre egy szanatóriumba egy hónapra kipihenni minket. Ja meg Flóra választhatott magának valami bizbaszt az iskolakezdés alkalmából. Választott valami borzalom giccses barátság nyakláncot, amiből kettő van és közölte, hogy ő azt Izabelnek adja (Pubi kislányának). Igaz,hogy nem látták egymást már több mint egy éve, de nem baj. Kedves tőle.

Innen rohantunk a balett próba órára, ami már a kaptatón van félúton, úgyhogy nem kicsit lihegtünk és valaki Katázott, kiderült, hogy a sport klubbal szemben lakik az osztrák-olasz kislány, és az anyukája megismert és már a nevemre is emlékezett, szóval ott paroláztunk az utcán picit. A balett egy hatalmas sport komplexumban van, rengetegen voltak ma a próba napon, de nemcsak balett van itt, hanem rengeteg sport, és mint utóbb kiderült Eliza korosztályának is lett volna ma próba órája, de sajna ezt nem találtam meg a honlapon... talán csütörtökön vagy pénteken bejut még egy órára ő is. Jött a magyar család is, akikkel már mióta meg akarunk ismerkedni, a kislány is oda fog járni (ő már 8 éves), szóval Flórával ketten nagyon magabiztosan mentek be a balett terembe, mi meg addig az anyukával (Anita) dumáltunk egy órát. Szimpatikusak, meg tudunk majd szerintem sok mindenben segíteni egymásnak, meg hátha a lányok is jobban összebarátkoznak majd. 

Balett után hazaestünk, én már kb kúsztam, de ezek megint felpörögtek és még csak borunk se volt itthon... sikerült az erkély ajtóba úgy belerugnom, hogy az ajtóból letört egy darab a kisujjam meg vérzik és háromszorosára dagadt. Azt hiszem kicsit sok volt nekem is ez a ma, és Flórával ellentétben én igencsak szétestem. De ő nagyon ügyes volt, az a lényeg. És remélem boldog is.

Ja, a köpenyek. Flóra épp nagyon nem akart fotózkodni, Eliza meg a szokásos bolondériáját csinálta épp. Ja és nem, Flóra nem apácazárdába fog járni, bár itt a köpenyben eléggé úgy fest, mintha az Abigélből szalajszották volna, de ígérem, majd csinálok egy normálisabb fotót (amúgy jól áll neki a köpeny). De tény, hogy ezek nem valami divatos darabok. De legalább nem látszik, hogy mi Pepcoba öltözünk és nem Gucciba.

Titkon remélem, hogy egyik este el tudunk szökni Gaudival 1-2 órára míg Erika itt van. De most még a meló is belerondít ebbe... na mindegy, most ez egy ilyen időszak. Egyszer majd beszélgetünk.