Nem fogok hazudni, totál hulla vagyok. Továbbra is számolom vissza a perceket az iskola és az ovi kezdésig, mindenkinek jó lesz egy kis ritmus és távollét a másiktól. Ez a nap se volt kevésbé fárasztó, mint a tegnapi, de élményekben gazdag, és eddig élvezik a lányok. Talán túlzottan is, mert pl. a délutáni alvást nagyjából bojkottálták. 

No szóval az első éjszaka rendben lement, mindenki kiütődött viszonylag hamar, én az éjjel közepén felkeltem valamilyen indíttatásból, hogy ránézzek a lányokra, és bakker Flóra megvolt, de Eliza nem volt az ágyában! Hát totál pánik fogott el, a sötétben és félkómában sehol se találtam, aztán megláttam hogy bekúszott az ágy mögött lévő lyukba (az előző napi bejegyzés utolsó képjén lehet látni, hogy ott van egy nagy lyuk), és ott szundikált édesdeden. Hát rohadtul nem bírtam kiszedni, úgyhogy Gaudit is felkeltettem, hogy segítsen. Régebben csinált ilyet, hogy leköltözött a földre, de szerencsére már rég, most úgy látszik az új lakás padlóját is fel kellett avatnia.

Reggel jó korán keltek (najó, relatíve... bocsi azoktól, akiknek 5-kor kel a gyerekük), de nekem ez is elég volt, főleg a tegnapi proseccozás után... Eliza rögtön fel is avatta a wc-t és a bidét végre, úgyhogy írtó boldog volt. Gaudinak kellett kicsit dolgoznia reggel, úgyhogy addig mi valami reggelit próbáltunk összekaparni, hagyjuk, hogy mi lett a végeredmény. Aztán elindultunk bevenni a centro-t, így:

A Piazza dell'Unitá és a Molo Audace nincs 2 km-re tőlünk, de Elizának már visszafelé ez meghaladta a képességeit, úgyhogy ledobta az agya az ékszíjat, üvölte tette meg a hazafelé vezető utat. Pedig azért elidőztünk a mólón, nagyon chill volt. 

 Természetesen a Canal mellett megtaláltuk a tegnap látott kürtőskalácsos bódét is. De volt egy csomó másik náció standja is, illetve különböző olasz régiókból sajtok, felvágottak, édességek... de mi még mindig az otthonról hozottakat fogyasztjuk. 

Gaudi és Eliza így elindultak visszafelé szép lassan, mi meg Flórával találtunk még egy nagy kiállítást a Piazza dell'Unitán, ami nagyon érdekes volt, bár tömegnyomorban kellett mindent megnézni, de Flóra tökre érdeklődött. Ilyen találmányok voltak kiállítva, amiket ki lehetett próbálni.

Ebédre pizzát toltunk a Giardino Pubblicoban, amiről már írtam.

Utána a csak félig sikerült délutáni alvás alatt én takarítottam, Gaudi meg Aldiban és Lidlben volt, hogy felmérje a kínálatot. Kapott is pár finomságot jó áron, pl. fél kiló isteni koktél paradicsomot 2 euróért. Illetve a vacsink legfontosabb hozzávalója a féláru MAGYAR SZALÁMI (csak a nevében magyar, az ízében köze nincs hozzá, viszont Flóra vagy 5 szeletet bevágott belőle, úgyhogy már megérte):

 No szóval a délutáni alvás/ takarítás/ bevásárlás után elindultunk a strandra (Barcola). A strand tőlünk busszal kb. negyed óra a 6-os busszal. Odafelé még kellemes, de visszafelé iszonyú tömött szokott lenni és ritkán is jár sajna (mint minden jármű Olaszországban), de pl. hétvégén egy lyukasztott jegy 4 óráig érvényes. Mi nem is voltunk annyit, úgyhogy simán megúsztuk 1-1 jeggyel. De majd azért beruházunk szerintem egy bérletre, csak még ezt se térképeztem fel rendesen. Barcola még mindig szuper, mi nagyon szeretjük. Nem egy klasszikus tengerpart, hanem ilyen beton, de sokan láttátok is, már, mások meg remélem fogják, úgyhogy erről most nem regélek. De irtó jó a hangulata. A víz nem volt a legmelegebb, de mindannyian úszikáltunk, Elizát nem is lehetett kivenni, pedig a hullámok kb majdnem nekivágták a parti szikláknak. Na az volt a napom csúcspontja, mikor elmehettem egyedül úszni 10 percet. Mert persze a játszón már ment a harakiri, megállás nélkül vegzálták egymást, mi meg csak néztük, ahogy a többi szülő olvasgat, meg zenét hallgat, miközben a gyereke kiegyensúlyozottan mászókázik, hintázik... no erre a szintre szeretnénk eljutni. De ez nem holnap lesz.

Vacsi időre értünk haza és a felső szomszédot próbáltuk még becserkészni egy ismerkedésre, de sose nyitott eddig ajtót. Elég jó lenne ha nem lennének felettünk. Vacsira a már fentebb említett csodát ettük egykét isteni sajttal. Kitettem már terítőt és alátétet is, kezd formásodni a lakás. A lányok kidőltek hamar és én is bár még azért letöröltem egykét polcot a konyhában, biztos, ami biztos. De pihennem kell, holnaptól Gaudi őrült tempóban nyomja a melót, nekem meg nyakamba kell vennem az itteni ritmust a két lánnyal. De we can do it. Mindenesetre jó volt ez a mai nap, egy kis turistáskodós nyaralás az új városunkban. 

 Amúgy ez a kis online naplóm tisztára olyan mint a '95-ben írt svájci nyaralásunk alatti naplóm, a stílusum és a szépírói vénám mit sem változott. Remélem még fejlődök azért. Bár amennyi időm van most erre az írásra, így esténként félkómában, örülök, hogy ennyi kitelik tőlem. Nem teszem most magasra a lécet semmivel kapcsolatban.